Főoldal » Cikkek » Robert Adams

Robert Adams: Szenvedés - 72. átirat

Szenvedés

 

72. átirat

1991. június 23.

 

      Robert: Jó veletek lenni újra. Üdvözöllek benneteket teljes szívemből. Valaki a csoportból megkért, hogy beszéljek a szenvedésről. Nem tudom, mit szeretne, arról beszéljek, hogyan kell szenvedni, vagy arról, hogyan szabaduljunk meg a szenvedéstől. Mondott néhány szót a szenvedésről.

      Csak néhány szó, amit ki kell mondani. Ki szenved? Tudom, néhányan azt a választ fogjátok adni, hogy az ego szenved. De ez nem igaz. Mi az ego? Az ego az én-gondolat. Ez az én egy gondolat csupán. Az én nem létezik. Tehát, az ego nem létezik. Akkor ki szenved? Valódi természeted az abszolút valóság, tudatosság. Ki marad vissza, hogy szenvedjen? A tudatosság mindent átható. Nem létezik olyan, hogy tudatosság, és valami más. Egyedül tudatosság létezik. Ennélfogva, hogyan tudsz szenvedni? Amit szenvedésen értesz az, hogy a világ nem a te kívánságodnak megfelelően forog. A dolgok nem a te kedved szerint mennek. Szenved egy állat? Még egy állat betegsége vagy halála is tudatosságbeli tapasztalat csupán. Tehát, senki nem szenved. Mindannyian zsenge kortól kapjuk az agymosást, hogy azt higgyük, hogy bizonyos dolgok boldoggá tesznek bennünket, más dolgok pedig szenvedést okoznak nekünk. Ez a hit hipnózishoz hasonlóan azt gondoltatja veletek, hogy szenvedni fogtok.

      Ha azt gondoljátok, hogy azért szenvedtek, mert meghaltok, az hiba. Senki nem hal meg. Olyan, mint halál, nem létezik. Csupán örök élet van, és te vagy az. Ennélfogva, szenvedés nem létezik. Soha nem létezett, és nem is létezhet. Ha a mostban élsz, és spontán vagy, és nem reagálsz körülményekre, hogy tudnál szenvedni? Csak akkor szenvedsz, amikor reagálsz az utadba kerülő körülményekre. Amíg a testnek hiszed magad, addig foglalkoznod kell körülményekkel. Amikor felismered, hogy nem vagy a cselekvő, nem vagy a test, nem vagy az elme, nem marad senki, hogy szenvedjen, senki nem marad, hogy boldogtalan legyen. Ilyenformán, azonosulnod kell a valósággal, majd a valóságban az azonosságodat el kell veszítened. Utána soha nem fogsz szenvedni.

      Amíg a testnek hiszed magad, addig a világ is valóságos, az univerzum is valóságos, és Isten is valóságos. Akkor imádkoznod kell, hogy megbirkózz a szenvedéseddel. Ha helyesen imádkozol, akkor lehet, hogy Isten megkönyörül rajtad, és elveszi a szenvedésedet. De miféle Isten ez? Ha Isten el tudja venni a szenvedést, akkor adni is tud szenvedést. Ilyen Isten nem létezik.

      Isten, guru és Én egyek. Te magad vagy az. Ha ezt nem tudod elfogadni, akkor a világgal kell foglalkoznod. A világgal való foglalkozás mindig úgynevezett szenvedéshez vezet. Ez a megjelenési formája.

      Az én-gondolat elhitetése, hogy létezik ego, elme, test, világ, univerzum, és Isten. Azért kell mindezeket elszenvedned, mert nem vitted vissza az én-gondolatot a szívbe. Érthető? Az én-gondolatot nem követted vissza a szívközpontodba. Ha nem követed nyomon az ént, mindig szenvedni fogsz. Az én a világi jelenségekkel azonosul.

      Amikor szenvedsz, keresni fogsz valakit, hogy szabadítson meg a szenvedéstől. Tehát, felkeresel egy gurut, vagy gyógyítót, vagy valakit, aki meg fog szabadítani a gyötrelmeidtől. De ezt a megközelítést elfogadva, egyik gyötrelem elvételekor egy másik következik. Ennek sosincs vége. Az elmúlt életek szamszkárái támadni fognak téged. Minden irányból, mindenféle dolgok fognak támadni. Soha nem fogod tudni, mi történik azt követően. Ha enyhíteni próbálod a szenvedést, hibát követsz el, mert olyan valamit próbálsz enyhíteni, ami sosem létezett! Te hozod létre a probléma szituációkat.

      Ez olyan, mint amikor daganat van a karodon, és a doktor az ok megkeresése helyett kivágja a daganatot. A következő hónapban visszanő a másik karodon. Aztán a doktor levágja a karodat. Kinő a lábadon. A doktor levágja a lábadat. Kinő a fejeden. És nem vagy többé. A doktor tett neked egy szívességet.

      Ilyen az, mikor enyhülést keresel a problémáidra. Játékokat játszol. Ez mind a nagy lílá, a májá része. Miközben játékokat játszol magaddal, belegabalyodsz a májába. Hogyan kellene ehhez hozzáfognunk? Ignorálnunk kellene a fájdalmat, a szenvedés, a problémákat. Ne foglalkozz velük közvetlenül! Keresd inkább az Ént, ami valójában vagy. Az Én felfedésekor az úgynevezett problémák és szenvedés nem fognak létezni többé. Nem birtokolhatod az Ént, amely mindent átható, és a problémákat. Nincs hely mindkettő számára. Vagy az egyik létezik, vagy a másik. Vagy fájdalommal, szenvedéssel és illúzióval azonosulsz, külső csatornákon keresztül próbálva kontrollálni a dolgokat, vagy elfeledkezel azokról a dolgokról, és befelé fordulsz, mélyen a szívközpontodba merülve, ahol béke van. A választás a tiéd. A választás mindig a tiéd.

      Gyógyítókról hallva, például Jézusról vagy másokról, sose tudjuk, mi történt ezekkel az emberekkel a meggyógyításuk után. Milyen sokáig maradtak gyógyultak? Ami alatt azt értem, hogy néhány hónap után rosszabbodtak. A gyógyítás óvodai ténykedés. Mindenki ki akar gyógyulni valamiből. Miért? Elviselhetetlennek gondoljuk. Kibírhatatlannak gondoljuk. Ki gondolja kibírhatatlannak? Amit igazából tenned kell az, hogy meg kell szabadulnod a gondolkodótól, nem a problémától, hanem a gondolkodótól!

      Gyerekkorodtól nevelnek a hitre, hogy bizonyos dolgok kibírhatatlanok, és hacsak nem éled az életed egy bizonyos módon, semmi nem jó. Gondold el egy pillanatra, mi történne, ha egy gyerek úgy nevelkedne, hogy a rák jónak, áldásnak higgye! Küzd érte. Igyekszik rákot kapni. Ha egy gyerek ezt hinné, soha nem szenvedne, még ha be is vonzotta a rákot. Az elme kizárta a szenvedést.

      Tehát, ez a helyzet a fájdalmaidra és a problémáidra vonatkozóan. Ezek mentális dolgok, amelyek a testedhez látszanak kapcsolódni. De senki olyan nem létezik, aki valóban szenved. Végül is, testtel vagy nélküle, még mindig funkcionálni fogsz, nem jelent különbséget, és szabad leszel.

      Mindeközben, ha enyhíteni próbálod a problémáidat, az energiádat pazarolod. A tevékenységeiddel azt mondod magadnak, hogy a problémák valóban léteznek. Ennélfogva keresned kell a módját, hogyan szabadulj meg tőlük. Ismerd fel, hogy a probléma a képzeleted szüleménye, még ha valóságosnak tűnik is!

      Ha álomként gondolsz rá, és benne meghalsz rákban és azt mondom neked, "Nincs rákod, álmodod ezt. Ne azonosulj a rákkal, azonosulj a tudatossággal, az Énnel! Ébredj rá valóságra!" Azt mondod nekem, "Te őrült vagy, Robert! Nézd a daganatokat a testemen! A doktor azt mondta, öt napom van, és te azt próbálod bemesélni nekem, hogy jól leszek?" "Én nem azt mondom neked, hogy jól leszel. Azt mondom, hogy fel fogsz ébredni. Amikor ébren vagy, olyan, hogy jóllét, vagy betegség nem létezik." - válaszolom. De te nem érted, amit mondok neked, és különböző doktorokhoz mész, bélfürdőt veszel, gyógyítókhoz mész világszerte. Amit tenned kellene az, hogy keresned kellene az Ént. Akkor felébredsz. Ez mind álom volt. A rák nem létezett. A megkönnyebbülés keresése nem létezett. A doktorok nem léteztek. Én nem léteztem. Szabad vagy.

      Tehát, ez a helyzet az életeddel most. Akármi történik az életedben, az elmédből származik. Elméd teremtette a külső világot, épp úgy, mint egy álomban, ahol az álom rajtad belül zajlik, és hozzád képest mégis külsőnek tűnik. "Hogy lehetne az egész világ, amiről azt álmodom, hogy létezik, rajtam belül?" - kérdezhetnéd. "Hogy tudnám létrehozni az álmot?" Pedig tudod, csinálod. Ne vitasd!

      De amikor azt mondom neked, hogy te teremted a világot, ahogy az az elméden belül megjelenik, kész vagy velem vitatkozni, mondván, "Hogy tudnám ezt megtenni? Nem tudom ezt megtenni, a világ létezik. Látom!" Amikor álmodsz, nem látod akkor is a világot? Látod a világot, éppen úgy, mint most. Tapasztalod, éppen úgy, mint most.

      Se kezdete nincs az álmodnak, se vége, ugye? Álmodat nem Ádám és Évával kezded. Csak úgy elkezdesz álmodni. Ez a helyzet ezzel az álommal is. Hozzákötötted magad egy illúzióhoz. A világ valóságosnak tűnik. Az illúziót teszed egyre nagyobbá minden alkalommal, mikor azonosulsz vele. Minden alkalommal, amikor egy személyhez, helyhez vagy dologhoz kötöd magad emocionálisan, valójában azt mondod, hogy a világ valóságos. A világ valóságosabbá válik, és a problémáit nagyobb mértékben fogod érezni, mivel nézeteidben dogmatikussá váltál. Senki nem tudja azt mondani neked, hogy a világ nem valóságos.

      Azt mondod, "Látom a világot!" Mindig rámutatok, hogy az álmodat szintén látod. Ott van. "De egy álomból felébredek, ebből az álomból viszont nem ébredek fel."- válaszolod. Ki mondja, hogy nem? Ez az álom csupán hosszabbnak tűnik egy kicsit. Mégis, fel tudsz ébredni, mielőtt elhagyod a testet, úgymond, egyszerűen az Énnel való azonosulással, az Énné válással, felismerve hogy soha nem voltál semmi más, mint szat-csit-ánanda, Brahman, tiszta tudatosság, üresség. Ez az igazi természeted.

      Mit tegyünk, tehát? Hagyjuk békén a világot. Kutassuk odabenn, "Kihez jön ez? Kihez jön ez az illúzió?" Ez az, amit csinálnod kell minden problémával, minden hasfájással, minden boldogtalansággal és minden olyannal, amit ebben a világban látsz. Más szóval, ki látja ezt? Ki tapasztalja ezt? Persze a válasz az "én vagyok". Én vagyok. Ki ez az én? Ki az én, aki ezt az illúziót tapasztalja? Honnét jön az én? Ki által született? Mi a forrása?

      A forrás szó fontos. Az én forrással rendelkezik. Nem jött sehonnét. Valójában nem létezik. Az én az egy gondolat. Ahogy követed visszafelé, vissza, a mellkas jobb oldalán lévő szívközpontba fogod követni. Az tartózkodási helye az Énnek. Úgy jelenik meg, mintha az én az Én tartózkodási helyéről eredne. Ez az, ahogyan megjelenik. Próbáld elkapni!

      Kezded felismerni, hogy mély alvásban nincs én. Mi történt az énnel, amikor mélyen alszol? Senki nem létezik, hogy azt mondja, "Alszom." Hová ment? Amikor felébredsz, mégis azt mondod, "Aludtam." Honnét jött az én?

      Amikor reggel fölébredsz, észre fogod venni, ha megfigyeled, hogy az én kijön a mellkasodból, és az agyadba megy. Aztán azonosul a testtel és az elmével. Aztán létrejön a világ. "Látom a világot. A testem vagyok. Az elmém vagyok." - mondod akkor. Amikor este aludni mész, épp, mielőtt elaludnál, észre fogod venni, hogy az én egyre gyengébbé válik. Elveszíti az erejét, mert visszatér a szívközpontba, ahonnét jött. Azután elalszol.

      De mi történne, ha nem aludnál el, az én viszont akkor is visszatérne? Mi történne akkor? Tiszta tudatosság volnál. Olyan volnál, mint a krétás tábla, amelyen képeket rajzolnak és törölnek. A krétás tábla soha nem változik. A képek változnak. Ha lehetővé tennéd, hogy az én-gondolat alászálljon a mellkasba, a spirituális központba, ráébrednél valóságra. Megszabadult volnál. Fölébredett volnál. Az a valódi ébredés.

      Ez a "Ki vagyok én?" kutatás által történik. A "Ki vagyok én?" vagy a "Mi a forrása az énnek?" kérdés feltétele olyan, mint az én-fonálnak a követése vissza a forrásába. Felébredsz, anélkül, hogy aludni mennél. Amikor a tudatosságra ébredsz, akkor az életnek egy alvás, álmodás és normál ébrenlét utáni új dimenziójában vagy. Ezt nevezik a tudatosság negyedik állapotának. Abban az állapotban folyton szamádhiban vagy. Nem nirvikalpa szamádhiban, hanem sahaja szamádhiban, ami azt jelenti, hogy folyton ébren vagy. Nirvikalpa szamádhiban éveken keresztül kell meditálnod, mielőtt elérhetnéd. Amíg szamádhiban vagy, boldog és elragadtatott vagy. De amikor kijössz, normális emberi lény vagy, úgymond, és közreműködsz a világban, és annak fantáziaképeiben. Amikor sahaja szamádhiban vagy, nem létezik többé semmilyen meditáció, nem létezik jövés és menés. Állandóan abban az állapotban pihensz. Normális emberi lénynek látszol, de olyan vagy, mint a krétás tábla. Az egész univerzum, az emberek, a helyek és dolgok, rá vannak filmeződve a tudatosságra, ami te magad vagy. Megszabadult vagy.

      Választanod kell. Szabadságodban áll, hogy reagálsz a világra, és világi módon próbálsz megoldani problémákat, vagy befelé mész. A problémák megoldhatatlanok. Történelmileg soha senki nem volt képes megoldani a problémáit. Sikeresnek látszottak egy darabig, de mindig új problémák merülnek fel, a karodon levő daganathoz hasonlóan. Kivágtad, és egy másik visszanő. Egy problémát kiküszöbölsz, és új problémák garmadájával találod szembe magad. Ez soha nem ér véget.

      Az ön-kutatás egy út annak felismerésére, hogy nem vagy a test, az álmodó, az elme, vagy a világ. Semmi közöd ehhez az univerzumhoz. Mégis normálisnak tűnsz, mint mindenki más. Minden az én-gondolathoz kapcsolódik. Szabadulj meg az éntől, és minden más el fog menni vele!

      Tehát, hogyan vetek véget a szenvedésnek? Ismerd fel, hogy senki nem szenved! A szenvedés képzeletbeli. A képzelet meghaladásakor béke és harmónia van. A mód, ahogy ez elérhető az, hogy fel kell tenned magadnak a kérdést, hogy "Kihez jön ez?" Kövesd végig! Ne dolgozz a problémáidon, ne próbáld megoldani őket! Még csak ne is gondolj rájuk! Ha gondolkodni kezdesz, kapd el magad! Az elmének csöndessé kell válnia! Amikor az elme csöndes, senki nem szenved. Nincs hely szenvedés számára. Ahol az elme azonosul a testtel és világgal, a szenvedés növekszik.

      Tudod, mit kell tenned, most tedd!

      (kántálás)

      Biztosan sok kérdésetek van, úgyhogy gyerünk, kérdezzetek!

      Tanítvány: Úgy tűnik, hogy egyenlőnek tekinted a szenvedést és fájdalmat. De segíts megértenem ezt, ha akarod. A csapdába esett állat fájdalmat érez, és menekülni próbál. Ez nem egy tudatosságbeli tapasztalatnak tűnik csupán?

      R: Az állat éppen úgy érez fájdalmat, mint mi, de neki nincsenek meg azok az érzelmei, mint nekünk, amikor fájdalmat érzünk. Tehát érzik a fájdalmat. Az egy tapasztalat. Mi, amikor fájdalmat érzünk, mindenféle dolgot képzelünk, halált például, vagy sebészek vágnak fel bennünket, ami a problémát okozza. Ha képes volnál fájdalmat érezni gondolkodás nélkül, a fájdalom nem lenne intenzív, nem számítana, mi az. Még ha a karodat vágnák is le, éreznéd, de nem intenzíven. Az intenzitás az elméből jön. Az elme nagyon zsenge kortól épít asszociációkat az érzelmekkel.

      S: Mi van egy kisbabával, nincsenek felépített asszociációi?

      R: Egy kisbaba nem szenved, fájdalmat érez. Mi intenzívebbnek érezzük, mert mi rendelkezünk egy róla gondolkodó elmével, úgymond. Ha az elme nem gondolkodna a fájdalomról, egyenesen keresztülhajóznál rajta, még akkor is, ha meghaltál. Mennél egyenesen keresztül a fájdalmon. Ez az, amiért néhány embernek, Ramana Maharsinak például, minden érzéstelenítés nélkül meg tudták operálni a daganatát. Azt mondta, "Érzek egy kevés fájdalmat," de nem zavarta őt túlságosan. Úgyhogy, érezhetnek fájdalmat, de nem olyan hevesen, mint ahogy mi érezzük, emberi lényekként. Az elme az, ami ezeket a problémákat mind okozza.

      S: Ha az Én az egyetlen létező, semmiféle akarás vagy választás nem lehetséges.

      R: Így van. Akarása és választása az egónak van. (S: Ami képzelődés.) Igen. Minden előre elrendelt. Minden azon a módon történik, ahogy feltételezett. Egyetlen választásként az jelenik meg, hogy befelé kell fordulnunk, és nem reagálnunk semmire. Az a megjelenés. Ez az, amit egy emberi lény tenni tud. Amikor befelé fordul, Énjére ébred. Amikor az Énjével azonos, nincs akarás, nincs választás. Csupán mindent átható létezés van.

      S: Hogy lehet befelé fordulást választani, egyébként pedig nincs akarás?

      R: Mert a választás ember szinten van. A másik szinten ébren vagy, és senki nem létezik, hogy válasszon. A választáshoz rendelkezned kell egy énnel. Amikor az én megsemmisült, senki nem maradt, hogy válasszon, és szabad vagy.

      S: Azt mondod, hogy nem létezik választás, mert a valóságban csupán egy létezik, és az egyéni tettekkel és döntésekkel bíró egyén nem létezik.

      R: Ez a víz a délibábban példához hasonló. A víz létezőnek látszik, de közelebbi vizsgálat révén felfedezed, hogy nem létezik. A test és elme létezőnek látszanak. Ámde, ha ön-kutatást gyakorolva megvizsgálod, fel fogod fedezni, hogy a test és az elme soha nem léteztek. Ahogy az álomban, létezőnek látszik, de ébredéskor ráeszmélsz, hogy soha nem létezett. (S: A test soha nem létezett?) Nem. Soha nem született, soha nem tud meghalni. (S: A test?) Igen. Nem létezik. Olyan, mint test, nem létezik. Ide tudsz jönni, és meg tudsz engem csípni, és én "Jaj"-t fogok mondani, de ugyanezt, álomcsípésként, álomban is meg tudod tenni. Aztán felébredsz.

      S: Robert, időt szeretnék szentelni meditációra, és spirituális emberekkel való együttlétre, de a világ állandóan elragad, és erre és arra fókuszálásra késztet, és nem akarok foglalkozni semmivel. Hogy szabadulhatok ki ebből a csapdából?

      R: Figyeld elméd gondolkodását! Válj tanújává gondolataidnak, és tedd fel a kérdést, "Kihez jönnek ezek a gondolatok?" Majd figyeld, hogy az elméd mit tesz! Válj tudatossá gondolkodásod folyamatára! Amikor az elme létrehozza számodra a világot, minden alkalommal tedd fel magadnak a kérdést, "Ki teszi ezt? Ki késztet engem arra, hogy ily módon gondolkodjam? Ki kapcsol hozzá engem a világhoz?" A válasz mindig az én. Aztán egy napon fel fogod ismerni, hogy mindössze annyi a teendőd, hogy megszabadulsz az éntől. Az én a bűnös. Ne engedd elmédet dolgokon időzni! Az elme fordulásakor állítsd le a kérdéssel, "Kihez jön ez?" Mindig az énhez fogsz jutni. Amint az éntől megszabadulsz, szabad leszel.

      S: Azt mondtad, nem létezik múlt, de úgy tűnik, a dolgoknak folytonosságuk van, ok-okozati kapcsolataik vannak. Ez szintén álom?

      R: A kettősség egy mentális koncepció. Amikor az elme befelé húzza önmagát, és az Énné válik, egyedül végső egység létezik. Amíg az elme aktív, addig létezni fog kettősség, múlt és jövő. Tedd az elmét egyhegyűvé kántálással, meditációval, pránajámával, akármivel! Amikor egyhegyűvé válik, húzd be a "Kihez jön ez?" kérdés által! Az elme befelé fog menni, egyre mélyebbre, és mélyebbre, az Énbe. (S: Még régi koncepciók is, mint például a jin és jang, vagy az isteni egyensúly...) Minden kettősség. Minden rendszer az elme része. (S: Amíg nem ébredünk fel, addig nem ezek dualisztikus fogalmak és erők irányítanak bennünket?) Csak, ha azt hiszed, hogy vagy. Amíg nem ébredsz fel, ne gondold, hogy akármi irányít téged! Csupán kérdezd, "Kihez jön ez?" Ne gondold, hogy a májába vagy ragadva, és nehéz belőle kijönni! Kérdezd, hogy "Ki van a májába ragadva?"

      S: Milyen lépés következik a sorban, miután megkérdezed, "Kihez jön ez? Énhozzám jön. Ki vagyok én?" Mi következő?

      R: Ahogy ezt mondod, úgy hangzik, mintha az egész dolog taszítana. Ennél kicsit több érzelemmel kell bírnod. (S: A "Ki vagyok én?" kérdésnek rögzítenie kell az elmét a csöndben?) Igen. (S: Az elme nem akarja elfogadni ezt.) Akkor fel kell tenned a kérdést, "Milyen elme nem fogadja el ezt? Honnét jött? Az énből jött." Csináld ezt újra, meg újra, meg újra! (S: Ez nagyon intenzív tevékenységnek tűnik.) Neeem…, csináld humorosan! Nevess, csinálj belőle játékot! Ne vedd túl komolyan!

      S: Ramana nem azt mondta, hogy a kutatás intenzív tevékenység?

      R: Mondhatta, de nem annyira intenzív ez. Lehet, hogy intenzitást érzett, amikor ezt mondta.

      Csak végezd nyugodtan, békésen, mintha tudnád, mit teszel! Nem számít, hányszor térnek vissza a gondolatok, nem számít, hányszor vesz körül a világ, térj vissza a kérdezéshez, "Kihez jön ez?" Mindezek a gyakorlatok mérhetetlen segítségedre vannak, még ha nem is tudsz róla. Több zajlik benned, mint valaha tudhatnád. Csak gyakorolj tovább szakadatlanul, valami történni fog, történnie kell.

      S: Miért van az, hogy egyes Dnyáníknak semmi közük pénzhez, míg másoknak, Ramésh Balszékarnak, és Jean Kleinnek például, hatalmas szervezeteik vannak? Mi az oka annak, hogy más Dnyáníknak semmi közük pénzhez, workshopokhoz, könyvkiadáshoz, szalag eladáshoz, és nincs támogató szervezetük?

      R: Mit a Dnyání szó jelentése? Abszolút bölcsességet jelent. Aki megállapodott a Dnyánában, meghaladta az ént. Ha nem létezik én, illetve nem maradt ego, miért kelnének útra, és csinálnának workshopokat, utaznák be a világot? Kell, hogy legyen valamennyi egója annak, aki csinálni akarja ezeket a workshopokat. Az én akar utazni.

      S: Nem lehet, hogy a keresők iránti együttérzésből?

      R: A Dnyání az együttérzés maga, és a Dnyání mindenütt jelenlévő. Tehát, ha egy személy Kínában van, és egy Dnyáníra gondol, üdvözülhet. Ennélfogva, a Dnyánínak nem kell mennie sehová. A Dnyání mindent átható. Senki nem létezik, hogy menjen bárhová, vagy tegyen bármit. Én soha nem indítottam el ezt az osztályt. Soha nem akartam csinálni ezt. Ez csupán kiépült, és megtörtént. Úgyhogy, itt vagyok. Nem jelent számomra problémát, ha egy személy jön, ha senki se jön, vagy ha tíz ember jön. De ha ötvennél többen jönnek, játszani fogom a bolondot, és nem fognak visszatérni.

      S: Miért?

      R: Mert a tömeg az egy vicc. A tömegek keresők. Egyik gurutól a másikhoz mennek, és soha nem érnek el semmit, mert nem egy procedúrát követnek. Egy procedúrával, egy guruval, vagy az Éneddel bírni olyan, mint egy nagyító üveggel bírni. A nap mindenhol süt, de egy nagyító üveggel koncentrálni tudod a napfényt, és tüzet tudsz gyújtani. Ha sok gurud van, az olyan, mint a napfény, mikor szétszóródik, sokká válik, és gyengévé válik. Egy guru összegyűjti azt, és nagyon erőssé válik. Egy igazi Dnyánínak nincs egója, nincs énje, nincs ambíciója, nincsenek vágyai, nem tartozik senkihez, és maradéktalanul szabad.

      S: Amikor Paramahansza Jogananda az Egyesült Államokba jött, hogy tanítson, és nagy közönségek elé állt, az ego volt?

      R: Nem foglalkozom más gurukkal. (S: Ez igennek hangzik.) Te mondtad, nem én. Soha nem foglalkozom más emberekkel. Neked kell eljutnod a saját következtetéseidre. (S: Miért korlátozod az idejövő emberek számát ötven főre?) Mert nincs rá szükségem. Ez haszontalan. Csak gondold el, ha huszonöttel több ember volna, mennyivel többet kérdeznének tőlem! Egész este, és egész nap itt ülhetnénk kérdésekre válaszolva. Ha ez magától történne, és a helyes módon történne, lehet, hogy működne odakint. De ide amúgy se férnének be.

      S: Térjünk vissza a pénzzel kapcsolatos kérdéshez! Miért van az, hogy egyes guruk felemelik magukat, és sok pénzzel foglalkoznak, és egy egyhétvégés intenzíven 400 dollárt számítanak fel az ezoterikus tudásért, mások pedig nem? Csak úgy jön a pénz?

      R: Oké, oké, beszélhetünk erről egy keveset. Minden tanítót támogatni kellene. Néhány tanítónak ez az egyetlen jövedelme. Semmi baj a tanító támogatásával, de azt csöndben kellene tenni. Azok, akik értik, mindig gondoskodni fognak a tanítóról.

      Amikor reklámmá válik, amikor terjeszkedéssé válik, és világszerte áshramokkal rendelkezik, az egy másik történet. Minél többet szervezel, annál több pénzre van szükséged a szervezet növelésre, és a fókusz a növelésen van. Ez olyan, mint egyházi épületekkel rendelkezni. Mindig új, illetve nagyobb épületeket adsz hozzá, és a gurunak Rolls Royce-szal kell rendelkeznie. Ez kijön kézből.

      A szívednek kellene megmondania, hogy mi az igazság. A régi Rishik soha nem számítottak fel semmit. Semmit nem kellene kérni az igazságért. Az igazság ingyenes. Ami az intenzíveket illeti, az indiai tanítók többsége kineveti a nyugati embereket, mert a legtöbb nyugati elhiszi, hogy ha vesznek egy három napos intenzívet, önmegvalósítottá válnak. Ez nem így működik. Tehát, vannak intenzívek, ahol négy, öt, hat vagy hétszáz dollárt fizetsz, és mindenki hozzájuk fut, és semmi nem történik. Több észrevételem nincs ezekkel a dolgokkal kapcsolatosan.

      A szívednek kell vezetnie téged! Ha őszinte vagy, tudni fogod, hová kell menni, és mit kell tenni. Ha az egódból dolgozol, mindennel hibázni fogsz. Kérdezd önmagad a válaszokért! Én ennyit tudok elmondani neked, mindenki a számára megfelelő helyen van. Nincsenek hibák. Senki nem hibázott, senki nem hibázik. Akik bizonyos gurukkal vannak, momentán éppen oda tartoznak. Fordulj befelé, és a szíved meg fogja mondani neked, hová kell menni!

      S: A kutatás nem egy formája a keresésnek, ami egóra utal?

      R: Az egód megsemmisítésére az egódat kell használnod. Használd elmédet elméd megsemmisítésére! Az elején az elme nagyon erős. Ahogy kutatsz, az elme egyre gyengébbé, és gyengébbé válik, amíg el nem tűnik. (S: Akkor nincs keresés egy bizonyos pont után?) Minden keresés leáll. (S: Miért nem tudjuk ezt megtenni az elején?) Tudod, miért ne tudnád?

      (Felvétel vége) [TOC]

Kategória: Robert Adams | Hozzáadta:: nisargadattin (2017 Február 20)
Megtekintések száma: 89 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
0
1  
koszonom

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]