Főoldal » Cikkek » Sri Siddharameshwar

Az önmegvalósítás mestere 31-35 fejezetek

31. A hat erény vagy minőség

    Siker, Gazdagság, Dicsőség, Vágytalanság, Jótékonyság és Bölcsesség, a hat erény, vagy jó minőség. A „Yash” szó jelentése siker vagy győzelem. Kit kellene sikeres embernek neveznünk? Aki győzelmet arat az Illúzió fölött, azt sikeresnek kell, hogy nevezzük. A Maya, az Illúzió legyőzése nehéz dolog. Illúziónak nevezni, és változatlanul szolgálatra alkalmazni őt eléggé nehéz. Aki legyőzi őt, az győzedelmes. Az ember csak akkor nevezhető „sikeres”-nek. Azután „vágytalanság” van, ami egyszerűen azt jelenti, hogy semmire nem vágyakozni. Mindazonáltal, a „jótékonyság” fontosabb. Vágytalannak lenni lehetséges, de könyörületesnek lenni nehéz. Ez azt jelenti, hogy jótékonyan odaadni, amit birtokolsz. Mindazonáltal, nem vagy hajlandó feladni a birtokaidon lévő hombárt. Hogy lehetnél hajlandó feladni azt, amit egyik kézzel birtokolsz, amikor a másik kézzel becsapsz másokat? Két tízcentest adsz, amikor négyet kellene adnod. Van egy történet egy emberről, aki nem őrizte a földjét. Valaki megkérdezte tőle: „Miért, nem őrzöd a földed termését?” „Nyitva hagytam, hogy hasznos lehessen mások számára. Hadd vegyék el az emberek, amit akarnak!” válaszolta. De a tapasztalat ezzel teljesen ellenkezőnek bizonyult. „Az ő földjéről ne raboljunk, azok földjeiről fogunk rabolni, aki buzgón védik a tulajdonukat.” mondták a rablók. A Legfelsőbb Énnek, a Paramatmannak a jele a jótékonyság. A Paramatman a Mindenben lévő Egy. Az ellenség Paramatman, a gyermekek Paramatman, és a feleség Paramatman. Soha nem kell féltékenynek vagy irigynek lenned senkire! Soha nem kell hibát keresni másokban! Aki így viselkedik, az Paramatman. Ő az „Szeretett Úr” (Bhagavan).

    Úr Krishna azt mondja a Bhagavad Gitában, hogy „Én Az vagyok, és semmi más! Mégis, miközben Paramatman vagyok, az emberek azt gondolják, individuum (jiva) vagyok és bántanak. Úgyhogy sok nehézséget adok nekik. Amíg élvezik az úgynevezett boldogságukat, nagyon fájdalmas szituációba helyezem őket. Miért? Mert azt gondolják, hogy individuum vagyok (más szóval, individuumnak hiszik magukat). Tolerálom ezt, mert természetem megbocsátani. Mindazonáltal, leemelnek engem a király trónjáról, és beledobnak a tűzbe. Nagyon fájdalmas kísérleteknek vetik alá magukat, mint tűzpróba a test minden oldalán, vagy füst belélegzése, amíg fejjel lefelé lógnak (ezeket a szigorú gyakorlatokat azért vállalták, hogy spirituális tapasztalatokra tegyenek szert). Miközben én nagyon egyszerű és természetes módon Egy vagyok, és Egyedüli vagyok, „Teljes vagyok Önmagamban”, ők különös dolgokat képzelnek, és mindenféle módon szenvedést próbálnak okozni nekem. Ez az, amiért nem adok megszabadulást még azoknak sem, akik nagyon szigorú spirituális gyakorlatokon mennek keresztül. Éppen ellenkezőleg, a hajthatatlan elméjük miatt még több születésbe küldöm őket. Tehát az ’Irántam való Áhítat’ mentes kell, hogy legyen minden érzéki élvezet iránti vágytól, mentes kell, hogy legyen minden kívánságtól vagy igénytől, és mentes kell, hogy legyen a képzelődéstől”.

    Tekintsd az individuum (jiva) különös magatartását! Ámbár ő a Legfelsőbb Én, a Paramatman, jivának hiszi önmagát. Ez az a nagy bűn, amit elkövet, és ezáltal elpazarolja az életét. Van egy történet egy halászokból álló csoportról. Egy napon későn indultak vissza az otthonaikba. Hamarosan besötétedett, és nem utazhattak tovább. A közelben volt egy gazdag ember háza, aki tisztán vegetáriánus volt. Az ő házához mentek menedékért. A gazdag ember üdvözölte és tisztelettel fogadta őket, és előkészületeket tett, hogy a külső folyosón aludjanak. Mivel a gazdag embernek volt egy jó virágoskertje, illatos virágok voltak a folyosón kosarakban tárolva, és a virágok illatát mindenütt érezni lehetett. Az éjszakai levegő is kellemesen hűvös volt. Mindazonáltal a halászok nem tudtak megfelelően aludni a virágok nehéz illata miatt. Mivel a halászok nem bírták a virágok illatát elviselni, fogták a halaik letakarására használ ruhákat, és a fejük köré kötötték, így orruk csak a hal szagát érezte. Csak ekkor tudtak aludni egy keveset. Röviden, az individuum elméje hasonlóképpen rabja az érzéki objektumoknak. Ugyanazon tudatlan módon szeret élni egész idő alatt.

    Nagyon nehéz letörni az elme szokásait, és felemelni azt egy magasabb szintre. Miért válik az ember testté? A hamis egós hajlamok miatt. Testnek lenni azt jelenti, hogy egy konkrét formával azonosultnak, és általa korlátozottnak és megformáltnak lenni, egy agyagfazékhoz hasonlóan. Azonosulttá kell válni egy korlátozott értelemmel, korlátozott örömmel, és korlátozott tudatossággal. A jiva se formát, se érzékelést nem kíván birtokolni, se határtalanul nagy, és mindenhol kiterjedt nem kíván lenni. Azt feltételezzük, hogy ha azzá válunk, az halál. Imígyen egy vonzódás van egy konkrét forma iránt. Ez az, amit „test-tudatosság”-nak neveznek, és emiatt van az, hogy az objektumok iránti vágy megnövekszik. Te Brahman vagy, úgyhogy ne táplálj vágyat az objektív dolgok iránt! A vágytalanság azt jelenti, hogy elengedni, ami amúgy is eltűnik. A könyörületesség azt jelenti, hogy azt mondani, hogy „Semmi nem az enyém.” Mivel nem vagyok a test, hogyan lehetne bármi az enyém? A Legfelsőbb Én, a Paramatman vagyok, a testen túl.”

1934. 12. 3. reggel

32. Isten a rajongó formájában van

    Amikor meglátjuk Istent az ő rajongójában, csak akkor érjük el az isteniséget, vagy Isten Áldását. Ha azt gondolod, hogy Isten, az Én (Atman) vagy, Istenné válsz. Ha individuumnak (Jiva) nevezed magad, individuummá válsz, ha pedig azt mondod, hogy Isten (Shiva) vagy, azzá válsz, ami valójában vagy, Istenné. Az individuum szegénysége először öröm, másodszor fájdalom, harmadszor pedig éhség és szomjúság. A testtel való azonosulásod miatt kell mindezt szenvedned. Amikor a szüleid világra hoztak, és te a gyermekük vagy, a világi élet a sorsod. Ha azonban a „Guru fiává”, Guruputrává válsz, véghezviszed szüleid utolsó rítusait (megszünteted az ő fiukkénti azonosságot), és attól a bűntől megszabadulsz. Azután számodra a Guru a te édesanyád és édesapád. A Guru utasításainak kell engedelmeskedned.

    Ha a Gurunak való önátadásod után magad nem éred el az Ő státusát, akkor a Guruputrává, a „Guru fiává” válsz, ami nem jelent különbséget. Ha egy személyt örökbe fogadnak, korábbi szüleivel meg kell szakítania a kapcsolatot. Ha nem így tesz, akkor nem igaz fiú. Ha valaki csak a név kedvéért válik „Guruputrává”, de családja és szülőhelye ugyanazon régi tagja marad, akkor a Guru fiává válása értelmetlen. Hogy tudna akkor „isteni bölcsességet” elérni az ember, és hogy tudna így megszabadulást elérni? Nem, így nem tudja elérni. Aki a „Guru fiává” válik, eszerint kell cselekednie. Ha a fiú kezd a földi élet tengeréből kijönni, a szülők meg fogják próbálni visszahúzni, és a családi élet börtönébe dugni őt. Ez az, ahogyan szülők tanítják a gyermekeiket. A szülők sosem fognak segíteni az embernek, hogy szabaddá váljon, és elérje a megszabadulást. Csak a kötelékeidet fogják próbálni kiterjeszteni. A szülők feladata az, hogy beleolvasszák a gyermeket a világiasság óceánjába, míg a Guru kötelessége az, hogy megszabadítsa az embert a világi élettől, és hozzájuttassa az embert a „Szabadság Dicsfényéhez”. Brahman valóban az ember Dicsősége, az ember Gazdagsága, és az ember Királysága.

    „Brahman Tudatossága” legyen állandó. A tudatosságról sosem szabad azt gondolni, hogy a testhez kötött. Amikor egy személy a „Brahman megvalósítása” révén Énné, a „Tökéletes Boldogsággá” magává válik, megundorodik a világ pénzétől. Kamal, Szent Kabir fia látott egy gyémántot, de azt csak egy megkeményedett szarnak hitte. Annak, aki sikeresen túlhaladta az ént, az összes öröm hamis, amit pénzen vehet. Azok jelentéktelenségek csupán. A „ Guru fiának” dicsősége olyan, mint a három nagy isten, Brahma, Vishnu és Shiva, irigyeld őt. Azok, akik megvalósítják az elmén túli állapotot, nem sóvárognak világi élet után. Kitűzik zászlóikat „Brahman Városára” és a győzelmi kiáltásokat hallatnak. Ez az állapot csak a Guruputrák számára elérhető. Az ember csak a test korlátozásai elhagyásával válik Guruputrává. Csak a test-tudatosság eltűnésekor válik igazi Guruputrává. Nincsen szüksége a testre. Ez a test az érzéki objektumok sokasága élvezetét szolgálja. Elhagyásával Brahmanná válik az ember. Eléri az állandó, örök, tiszta, intelligens kezdetnélküli állapotot, a minden dolog eredetét, amely mindent áthat. Az Abszolúttá, a Parabrahmanná válik. Te magad válj Istenné, azután lásd Istent! „Isten Rajongójának” lenni annyi, mint minden objektumon túl lenni, és képessé tenni önmagát az állapot elérésére, ami a Guruputra kötelessége.

1934.12.03. este

33. A vágytalanság jelei

    A Vairagya szó jelentése vágytalanság, vagy „lemondás”. Az elmének ez a minősége ahhoz jön el, aki megérti, hogy a világ illúzió. Amikor a figyelme a gazdagságról (Laxmi) Istenre (Narayana) irányul, akkor vágytalanná válik az ember. Vágyakozz arra, ami „Lényegi Léted” üdvössége! Érezni a boldogságot, vagyis a természetes önmagában tartózkodást, érezni a boldogság növekedését, érdekeltnek lenni annak egyre jobb megismerése iránt és késztetettnek lenni az iránt, és semmi mást nem szeretni, a belső boldogság kivételével; ezek a vágytalanság jelei. Ezzel a vágytalansággal együtt jár a könyörületesség minősége. A könyörületességgel együtt bölcsesség van jelen. A hindu mitológiában van egy Agasti nevezetű nagy Bölcs. Agasti azt az embert jelenti, aki nem fantáziál, és a „Gasti” az, aki fantáziál. Ez az individuum, vagy jiva. A születést túlhaladni annyi, mint Agastivá válni.

    Azt a történetet mesélik, hogy egy nagy bölcs monostorában istenimádásra használatos ezüst neműk és sok más arany és ezüst tárgyak voltak. Ez a bölcs azt mondta a tanítványainak, hogy „Aki hozni és adni fog, hadd adjon. Aki vinni fog, hadd vigyen. Ne akadályozz meg senkit!” Egy napon rablók jöttek, és elloptak néhány tárgyat a templomból, és elfutottak, de a kapuban két ember állt készenlétben íjjal és nyíllal. A rablók a monostor minden ajtaját kipróbálták a menekülésre, de mindegyik ajtóban ugyanaz a két ember volt. Végül a rablók otthagytak minden tárgyat, és a bölcs lábai elé estek. Akkor a bölcs sajnálatot érzett a rablók iránt, hogy egy dolgot sem tudtak elvinni. Ez könyörületesség. Ami azt jelenti, hogy lehetnek értékes dolgaid, de vágyad nincsen, hogy megvédd azokat. Nem igazi áldozat, ha az ember sok pénzt tesz be a nevére a bankba, és azt mondja, hogy lemondott. Nem könyörületesség, ha az ember egyszerűen figyel arra, hogy becsületesen viselkedjen a társadalomban. A fentebb említett jelek jelzik a Brahman állapotát. Az individuum igazából nem más, mint Brahman. Amíg az „én a test vagyok” meggyőződés meg nem szűnik, bölcsesség nem fog jönni. Amíg az aspiráns az egyre több pénz felhalmozásának a vágyát érzi a szívében, biztosan tudható, hogy a testazonosság, az „én a test vagyok” érzés nem szűnt meg.

    Ha a Megkülönböztetés (Viveka) és a Vágytalanság (Vairagya) nincsenek jelen, akkor Én-Tudomás sincs. Amikor ezek a minőségek jelen vannak, mire van szüksége vagy igénye az embernek? Nem lesz helye Isten számára sem. Isten azt mondja az ilyen emberről, hogy legyőzhetetlen. Azt mondja, hogy „Nem akar semmit. Mit tudok tenni? Ő rettenthetetlen. Ő egy lemondó. Nem fél senkitől és semmitől”. Az, aki akar valamit, isteneket vagy halott ősöket kell imádnia. Amíg még az embernek vágya van, félelme is van. Akinek semmire nincs szüksége, az az igazi lemondó. Senki nem tudja őt hátráltatni. Egyáltalán nincs kötöttsége. Nem törődik semmivel. Aki mindent akar, az mindentől fél. Az ilyen ember koldus, és nagy félelmei vannak. Sokan próbálnak csábítani egy olyan embert, aki azt mondja, hogy nem akar semmit. Ne fogadj el semmit senkitől! Van egy történet egy papról (Brahminról) aki úgy találta, hogy senki nem akarta a lánya kezét neki adni, hogy házasságra lépjen vele, így a Brahmin úgy döntött, hogy egyáltalán nem házasodik meg. Mindazonáltal úgy találta, hogy amikor nem akart megházasodni, az emberek versengeni kezdtek egymással, hogy házassági ajánlatot tegyenek neki, és végül egy embernek sikerült hozzáadnia a lányát ehhez a Brahminhoz, sok nagyszerű dologgal ellátva őt. Ez a történet azt mutatja, hogy ha kapzsi vagy sajnálni fogod, és amelyik ember nem kapzsi, békét és boldogságot kap. Még a Halál is fél attól, akinek nincs vágya. Ő tényleg Isten. Még az istenek sem olyan boldogok, mint Ő.

    Sok bölcs találja nagy tehernek, ha sok tanítványt vállal. Szent Ramdas azt mondja, „Boldog az a jógi, akit vágytalanság hat át”. Tekintsd nagyon szerencsésnek, akinek nincsenek vágyai. Némelykor azt mondja az ember, hogy „ha nem kaphatom meg, akkor elengedem”, de az elmében lévő aggodalom mégsem csökken. Mi haszna az efféle vágytalanságnak? Az ember hozzáállásának olyannak kell lennie, hogy mentes legyen a vágytól. A lemondásnak természetesnek kell lennie. Boldog, akinek a bánata véget ér. Ő tapasztalati alapú Tudást ér el. Másfelől, ha az ember csak szóbeli tudással bír, nem kaphatja meg azt a boldogságot, amelyet az igazi Tudás hoz. Akinek a természete mentes a kapzsiságtól, azt még a gyémántok, rubinok, és pénzrakások látványa is unottá teszi. Egy ilyen embert nem tud vonzani pénz, ház, vagy tulajdon. Amíg ez csak az, hogy amikor másik opció nélkül marad, a kapzsi ember erőltetett lesz, hogy mondjon le a tulajdonairól.

    A bölcs minden tettet érvénytelenít azáltal, hogy kezdettől lemond azokról. Tudja, hogy nem szabad az utolsó napra halasztani a lemondást, mert belopózhat egy kevés kötődés, amely a nem éber embert megfoghatja, és ez oka lesz az újjászületésnek. Aki teljesen szabaddá vált, annak az utolsó percben nem kell sietnie. A bölcsek mindig szabadságban élnek. Egy mondás szerint Szent Muktabai felajánlja mind az ötféle létfontosságú levegőt (Pancha-pranák, vagy öt prana) az Aarati fényében. Ez azt jelenti, hogy nem kell azt gondolnod, hogy a dolgok a tiéd, azok nem a tiéd. Legyen a figyelmed maximális, mivel biztosan elfogatóparancsot fognak kiadni. Tudd, hogy a világon lévő dolog mindegyike más tulajdona. Aki a saját házában él, de vágynélküli, az igazi erdőlakó. Ő az igazi szerzetes. Ő eléri „Isten Bölcsességét”. A spirituális élet kulcsfontosságú állapota a „Teljes Vágytalanság”. Van egy mondás: „Nincs boldogság, ami a Vágytalansággal felér.”

1934.12.4. reggel

34. Nézz Istenre a rajongó szemein keresztül

    A rajongó maga Isten. Soha ne gondold, hogy Isten és a rajongója különböznek! Nem helyes azt képzelni, hogy oda fog jönni hozzád valaki, és tenni fog valamit, hogy Istenné változtasson téged. Bármi, amit tettél, egyszerűen csak az, ami megtörtént, ennyi igaz. Mindazonáltal ne feltételezd, hogy bármilyen erőfeszítést tudsz tenni, hogy Istenné válj valahogy. Az illúzió meg fogja próbálni, hogy zavarjon téged a döntéseidben, de soha ne feltételezd, hogy az Illúzió Isteni státust fog adni neked. Az individuum a te szabad akaratod által jött létre, és képes leszel a saját szabad akaratod által Istenné válni. A döntésed végleges lesz, és ha erőfeszítést fektetsz bele, sikerrel járhatsz. Ha te magad nem mondod, hogy te vagy Isten, mások hogyan fogják azt mondani?

    Amikor azt érzed, amikor ráveszed magad, hogy emberi lénnyé válj, nagy bűnt követsz el, és nagy káoszt hozol létre, azután Istenné fogsz válni. Amikor úgy érzed, meg kellene értened, hogy olyanná válsz, mint Isten, és az az „istenesség” fejleszt. Igazából voltál már Isten. Mint ahogy a férfi sem szeret szárit (indiai női ruha) viselni, hasonlóképpen nem szereti a világi életet az, aki Istenné válik. A rajongónak meggyőződésének kell lennie, hogy ő Tiszta, Igaz, és Szabad. Szégyellened kell, hogy individuum vagy. Ki kell fejlesztened a hozzáállást, hogy „Én nem vagyok a test. Én Brahman vagyok. Mi szükségem van érzéki objektumok birtoklására?” Figyelj meg minden gondolatot, amely az elmédbe jön! Mindennap meg kell vizsgálnod őket. Figyeld meg, hogyan változott önnön természeted érzése, ahhoz képest, amit egy Szenttel kapcsolatba kerülés előtt éreztél. Figyeld meg, mi módon viselkedtél előtte, és hogyan változott a tudatosságod, amíg egész napodon át dolgozol.

    Mit szeretett az elme azelőtt, és milyen kielégülést adott számodra, e kapcsolatot megelőzően? Mit szeret most? Mi a jelentése az életednek? Mi a természete? Mi a minősége? Fokozatosan, ahogy fejleszted jobb megértését Igaz Természetednek, a készségek, mint étkezés, védelem, fejlődés és a felismerést elősegítő dolgok iránti vágy, hogy Igaz Természeted változni fog, és tetteid olyanokká válnak, hogy segítsék azon szükségletek kielégítését. Minden lény a természete és faja szerint cselekszik. Természetünk és fajunk ismeretében mi gyűjtünk dolgokat, vagy feladunk dolgokat. Elménk, intellektusunk, tudatosságunk, egónk és annak igazságérzete, minden funkció természetünkkel, fajunkkal, pozíciónkkal, és körülményeinkkel összhangban működik. A Valóság megismeréséhez nézni kell, és biztosnak kell lenni Igaz Természetünk felől. Amikor biztos vagy benne, azt nevezik szilárd Ön-ismeretnek. Amikor határozottan tudjuk, hogy az életünk milyen és micsoda, csak akkor tudjuk eldönteni, mire van szükségünk, és mire nincs szükségünk.

    Vizsgáld meg naponta, hogy milyen gondolatokat vetítesz. A spirituális életről, vagy a világi életről szólnak? Aki ekként vizsgálódik, egy belső gazdagságra tesz szert. Akinek a figyelme a Valóság felé fordul, annál az első következmény a vágytalanság. Akkor az ember azt tapasztalja, hogy nem számít, ha valamit adnak neki, vagy elvesznek tőle, mivel nincs szüksége semmire. A jótékonyság azt jelenti, hogy nincs vágy annak megtartására, amit birtokol. Azután Tudomás van. Később siker van, ahogy az ember győzedelmessé válik az Illúzió fölött. Nem bánkódik a miatt, ami eltűnik. A tizennégy érzék Yama a Halál Isten küldötte. Az érzékek funkciónak növelnie kell a tevékenységeiket, és meghívni a büntetésüket. Az ez elől való menekülés rendkívül nehéz. Először is, késztetéssel kell bírnod, hogy megszabadítsd magad ettől. Az ilyen aspiráns számára hasznos igazából, amikor a Guru találkozik vele. A Guru csak annak mutatja az utat, aki kész, és a tanítás csak akkor hasznos, amikor az ember kész. Miután találkoztál a Guruval fegyelmezettnek kell lenni és keményen kell tanulni. Csak akkor fog az út könnyűvé válni a számodra. A megdicsőült ősök virágokat fognak zúdítani arra, aki képes megverni a spirituális élet győzelmi dobjait. Csak az jár sikerrel, aki a „Brahman Tudatosság” állapotában marad. Csak az valósítja meg a célját. Csak az ő csónakja éri el a másik partot. Csak Ő a győztes. Azután megszabadulás van. Ez az Egy él mindenki szívében, mindent áthatóan, mindenhol. Csak akkor van élet a szabadságban, amely minden aggodalomtól mentes, minden vágytól mentes, az élet, amely minden cselekvéstől mentes. Az ilyen ember Isten. Ha az ember Istenné válik, minden dicséri Őt, és szereti, ha Rá esik egy pillantása (Darshan; Őt látni). Aki még életében eléri a megszabadulást, azt „Isten Dicsőségének” tekintik.

    Vizsgáld viselkedésedet mindennap, és tudni fogod, hogy milyen erényeket fejlesztettél ki magadban. Ha azonosulsz Istennel, akkor az „Ő irgalmasságát” is bírni fogod. Ha elérkezel a felismeréshez, hogy „Te Brahman Vagy”, akkor Brahman leszel. Azután semmi másra nem fogsz vágyakozni semmire. Ha lámpát gyújtanak egy házban, a fény átragyog az ablakon keresztül, hasonlóképpen, ha Brahman ragyog odabenn, a jelei nyilvánvalóak kívül. Tekints a „vágytalanságra” úgy, hogy az egy nagy profit, amit meg kell szerezned. Mit jelent számodra, ha valamely más aspiráns bizonyos módon viselkedik? Mit veszítesz, ha ő elvész? Meg kell szabadítanunk magunkat a „te” koncepciójától. Különben az is rabszolgasággá, az aggódás forrásává válik. Ezért nem kell aggódnod senki miatt. Csak akkor vagy szabad, és akkor nem a hírnevednek lesznek korlátai. Nagy Szentek, mint Rama, Krishna, Vasishtha, és Tukaram nagyon híresek. Minél öregebb a hírnév, annál nagyobb a Dicsőség! A hírnév és méltóság egyre csak növekednek. Aki megszökött ebből az Illúzióból, az igazán bátor. A hírnévvel törődés nélkül az ilyen ember híressé válik, és emberek a dicséretét éneklik.

1934.12.4. este

35. A tántoríthatatlan kívánságot vágynak nevezik

    Amikor egy kívánság éjjel-nappal jelen van az elmében, azt „vágynak” vagy „kamának” nevezik. Amikor az elme folyton egyik objektumtól a másikhoz fut, azt vágynak nevezik. Akinek nincs vágya, az néma. Mekka és Madeena (szent zarándokhelyek) messze vannak, de az embernek el kell oda menni az életében. Aki hajhássza a kielégülést, az individuum (Jiva). Akinek nincs vágya, az Isten (Shiva). A tűz az tűz, a gyapot az gyapot. A tudás olyan tűz, amely minden cselekvést (karma) megsemmisít. A hat minőség, amely az űrben megjelenik, Vágy, Düh, Kapzsiság, Csábítás, Büszkeség és Bánat, az individuum természetében van. Amikor megkapunk valamit, fokozott vágyat érzünk, ha pedig nem kapjuk meg azt, bánatot érzünk. Ezek a minőségek keverednek egymással. Ezért vágytalanság az istenesség jele. Vággyal bírni az individuum jele.

    Minden világi élvezet az individuummal kapcsolatos. Azok nem az Éné. Aki minden attribútumon (Gunák) túl lévőnek ismeri magát, szabaddá válik az érzéki élvezetektől. Az objektumok élvezete teremti az Én korlátozását. Objektumokra gondolni az Rajas Guna, amíg az Énre gondolni az Sattva Guna. Amikor felismeri valaki, hogy Brahman az egyetlen öröm vagy élvezet az életben, Brahmanná válik. Az ember akkor nem kedveli az objektumokból származó örömöket.

    Korábban beszéltem neked a nyolc spirituális hatalomról. Akik gyakorolják az odaadást, ahogyan Énáltalam elhangzott, azok megkapják ezen erőket mindegyikét, természetesen. Az én vagyok mindent átható. Az én vagyok az Égen túli Tér. Az én vagyok a hallgató mindenben, és a mindenek elméinek az elméje. Ennek ismeretét tisztán hallásnak nevezik. Az én vagyok a szeme mindenek szemeinek. Amikor ezt felismeri valaki, tisztán látó lesz. Aki tudja, hogy ő belső késztetése az összes elmének, hogy ő az elme maga, megkapja az elme feletti irányítás hatalmát a meggyőződésével. A „Brahman vagyok” felismerése magának az elmének a meghódítása. Azt gondolni, hogy ez a test cselekszik, ego. A koncepció, hogy „én vagyok a test, testként cselekszem”, ego. Felismerni, hogy „test nélküli vagyok”, a Brahman állapota.

    Aki tudja, hogy ő a lényege minden formának és pusztítója minden formának, az minden formának lakója igazából, és elnyeri az Én (Isten) Hatalmát. Aki külön áll az Éntől, és azt gondolja, hogy az „Én vagyok Isten”, a rajongóm, de akik ismerik azt, egyek Énvelem, mint Rama és Krishna, Istenekké válnak. Vasishtha és más bölcsek rajongókként gondoltak magukra, és rajongók maradtak. Rama, Krishna, és mások, Istennek képzelték magukat, és szilárd döntésük által Istenek voltak. Elérték a Legfelsőbb Én, a Paramatman állapotát. Akik megismerték Brahmant, azoknak Brahmanként kell maradniuk. Nekik egységet kell érezniük a minden atomjával és szubatomjával a világnak, amik az öt elemből tevődnek össze, minden konkrét entitásra való hivatkozás nélkül. A „Megvalósult Egy” nem érzi különállónak magát a Létezésétől. Rendelkezni a másik ember elméjében lévő megismerési vággyal, és rendelkezni egy olyan kapacitással, mintha el kellene távolodni az ember Énjétől. Amikor az összes lényben benne vagy, hol van az igény, hogy ismerd a másik elmében lévő gondolatokat? Amikor nincs „másik”, és csak egy osztatlan Én van, Brahman van mindenhol, akkor milyen „másik” van, amelyet meg kellene ismerni?

    Ott az elképzelt ember benned, és te (az Én) van ott. Ne válj azzá a képzelőerőd által kivetített személlyé! Nem az, hogy az „én”-nek kellene lennie Brahmannak, hanem hogy az „én”-nek meg kellene halnia. Valójában, maga az „én” egy illuzórikusan elképzelt entitás. Az „én” a lényege annak, amit bűnnek nevezünk. Egyre több érzéki élvezetet követel, amik egyre több kéjvágyat gerjeszt. Nagyon kapzsi. Add fel ezt az „én”-t! Semmilyen fegyver nem ölheti meg, de azonnal meghal, amint nagyon kifinomultan megérted. Ez a megértés nem könnyen jön. A te feladatod Brahmanná tenni azt, ami már Brahman. Nem változtathatod, ami nem létezik, a „én”-t, Brahmanná. Ez a finom különbség. Ehhez nem kell spirituális erő. Mivel Brahman mindenhol szakadás nélkül szétterjed, szeparált rész nélkül terül el, kinek kell keresnie kit, és hol? Kinek kell ismerni kit? Hol található a „különbözőség” érzése? Hogy lehet bármi, amelyet „második”-nak neveznek, különálló az Egytől, és hogy tudhat az másikról? Brahman van csak mindenhol, minden mozgás nélkül. Akkor mi ismerhető „másik”-ként, a másodikként? Ismerned kell ezt a finom különbséget! Itt, nincs más, amit ismerni, vagy nem ismerni kell. Az „Egy Brahman” mindent átható. Nincs másik, amit ismerni, vagy nem ismerni kell.

    „Az Énrám való állhatatos koncentráció által, az ember Énhozzám hasonló erőt kap.” mondja Úr Krishna. Bármely forma felvételének erejéhez hozzájut a formára való koncentrálással. Amikor egy jógi felveszi Vayu vagy Prana, a létfontosságú levegő formáját, és bárhová, bármilyen testben elmegy, azt mondják róla, hogy bír a „más testbe belépő tudatosság” erejével. Mindazonáltal, aki nagyon erős hittel bír az „Én Formám” iránt, az „Én Igaz Természetem” iránt, mindenhol csak Engem lát. Ha egy ember felismeri, hogy ő van mindenkiben, hová máshová tus menni, hogy másik testben legyen? Kinek az elméjét kell olvasnia, amikor megbizonyosodott róla, hogy semmi más nincs, az ember saját Énjét kivéve?

1934.12.5. reggel

Kategória: Sri Siddharameshwar | Hozzáadta:: nisargadattin (2014 Június 10)
Megtekintések száma: 275 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/2
Összes hozzászólás: 0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]