Főoldal » Cikkek » Sri Siddharameshwar

Az önmegvalósítás mestere 36-40 fejezetek

36. Aki testként él, testként szenved

    A rajongó valójában Isten. Mire gondolsz, amikor azt mondod, hogy ő Isten „lett”? Az „ember énjének” a fogalma egy illúzió. Csak egyetlen Én van a világban. Akár kígyót akár skorpiót mondasz, minden az egy Brahman. A világmegjelenés az öt elemből és az egyetlen Énből áll, és mindez az egyetlen Isten. Ez adja meg számunkra az osztatlanság, a nem kettősség, és a nem-aggódás állapotának Dicsőségét. Mindezen erény egy, és teljesen hirtelen jön. Az illúzió elvette tulajdonunkat (igazi identitásunk ismeretét). Emiatt boldogtalanná válunk. A „Brahmanra Ráébredés” jelei a békének, az aggodalom hiányának, a teljes elégedettségnek az érzése, és az Üdvösség rendkívüli érzése. Ami az Öröm, vagy belső Üdvösség tapasztalatában nyilvánul meg a szervekben, a bőrön, és az arcon. A béke és elégedettség, amely teljesen feltölti a Tudatosságot, külsőleg is ki fog fejeződni. Más szóval, a lámpából az ablakokon keresztül kiáradó fényt belül gyújtják meg. Ez „Dicsőség” az aggodalom hiánya a mentális térben.

    Amikor fizikai testként élünk, a test fájdalmai és szenvedései a sorsunk. Annak, aki kapaszkodik a fizikai testbe, hiányzik a jólét az elméjéből, és a bajokhoz büszkeség, egó, és aggodalommal társul. Aki a test-tudatosság meghaladásában él, elnyeri a Legfelsőbb Valóságot, a Parabrahmant. Átvenni egy individuum pozícióját, azt tudva, hogy az ember Brahman, olyan, mint amikor egy király szolgaként szolgál. Ily módon válni ifjabbá, mikor az ember valójában idősb, öngyilkosság elkövetéséhez hasonlít. Ez az, amit a „bűnbeesés” jelent. Az Illúzió megmutatja hatalmát, és bár tudod, hogy a Maya játéka az egyetlen illúzió, valóságnak gondolod őt. Ez azért van, mert így a gondolkodó szokásában vagy. Fel kell adnod ezt a szokást! Különben az Illúzió rabszolgája fogsz maradni. Hogy válhatnál szabaddá, amíg megtartod ezt a fajta megrögzött gondolkodást?

    Maradj a „Brahman Megvalósításaként”! Csak akkor vagy azonos Brahmannal. Különben megint a személlyé, a jivává válsz. Amikor egyedül a „Brahman Dicsősége” ad igaz boldogságot, és egyedül Az, ami igazán hasznos, miért gabalyodsz bele megint az Illúzióba? Miért esel saját vágyaid börtönébe? Börtönben akarsz élni? Mondhatod, hogy elégedett vagy az állapotoddal, és hogy börtönben akarsz maradni? A vágytalanság, a nem kötődés, a bátorság stb. összes erényét egyidejűleg és automatikusan meg fogod szerezni, amikor feladod az elképzelést, hogy a test vagy. Vedd észre, mily nagy igazságtalanságot követsz el Éned ellen! Miközben Brahman vagy, nagyon hajthatatlanul individuummá válsz. Az emberi Én testnek nevezése valójában annak a gyökere, amit bűnnek neveznek. Add fel ezt a szokást, és legyél bűntől mentes!
1934.12.5. este

37. Összpontosíts az Én „Igaz Természetemre”

    Te vagy az Én, az összes test lakója. Mi vagyunk az Én az összes testben, a Valóság az összes testben. Te az összes testben benne vagy, anélkül, hogy ténylegesen beléjük lépnél. Az Én az összes testben lakó „Én”-nek az érzése, és az „Én” örökké szabad. Aki így meditál az „Énen”, megérti, hogy „az én vagyok a Mindenütt Jelenvaló Isten”. Még a három legnagyobb isten (Brahma, Vishnu, és Shiva) sem szegül ellene azon ember utasításainak, aki pontosan érti, hogy „az én vagyok a Paramatman”. Minden élő és élettelen engedelmeskedik azon ember utasításainak, aki felismeri, hogy az ember Énje a „Mindenható Isten”, Ishwara. Amikor az ember felismeri, hogy Ő az magam, elég erőssé válik ahhoz, hogy mindent engedelmessé tegyen az utasításainak.

    Most az öt spirituális erőről fogok beszélni neked. Ha az ember akként meditál az Énen, mint aki az univerzum teremtését és pusztulását vezérli, elméje megtisztul. Ezt úgy nevezik, hogy „a mindhárom idő ismeretének az ereje”. Aki ily módon összeolvadt az Én Lényemmel, nem szenved hidegtől és melegtől. Nem zavarja boldogság vagy bánat, öröm vagy fájdalom. Ezt úgy nevezik, hogy „a létezés kettősség nélküli hatalma”. Most az „akadály hatalmáról” fogok beszélni neked. Amikor az ember felismeri, hogy a világon lévő összes dolog mind az ő formája, lovagolni tud a szélen, sétálni tud a vizeken, jön és megy a saját kedve szerint, és a tűz lángjai nem érintik meg őt. Mert akit elbűvöltek és elcsábítottak az objektív dolgok, miután elérte ezeket az erőket (siddhiket), annak a büszkesége csak növekszik, és belezuhan a kettősségbe, és veszteséget szenved el. Most hallgass a „felismerés hatalmáról”! Aki Istenen meditál, és tudja, hogy az „én vagyok a Paramatman, aki mindennek a tanúja”, megkapja „a felismerés hatalmát, hogy mi van más emberek elméjében”. Az ilyen ember eléri, hogy ismerje a más emberek elméjében lévő gondolatokat és indítványokat, és ráróhatja a saját gondolatait az ő elméjükre. Ezt úgy nevezik, hogy Apara Siddhi. Aki ismeri az ő igazi Énjét, megkapja a Vijaya Siddhi-nek nevezett hatalmat.

    Aki az Ént imádja, az imént leírt jógikus koncentrációnak megfelelően, az mindezeket a hatalmakat megkapja. Akik az ént a kapott instrukció szerint imádják, az összes hitük szerinti siddhit megszerzik. Másképpen is elmondom. Ha vágynélküli valaki, és álmatlanul figyelve az intellektusát meghódítja az elméjét, mindezen erőket megszerzi. Ez a fő princípium, amit elmondtam neked. Ha valaki minden más utat elhagy, és egyedül az Ént imádja, nem tulajdonít értéket ezeknek a spirituális erőknek. Az ilyen ember az ő igaz szeretete miatt csak az Énnek szenteli magát, az Énen meditál, csak az Én után sóvárog, nem vágyik semmi másra, hanem csak az Énben való meghitt tartózkodásra vágyik. Mindazonáltal, az összes spirituális erő a rendelkezésére áll, mégis „az Én Rajongója”, tiszta szívű, nem használja ezeket az erőket. Aki elérte az Én Lábait, nagyon tisztává válik, és nagyon erős rajongó, aki soha nem folyamodik siddhik használatához. Aki más motívum elméjében tartása nélkül imádja az Ént, eléri az Én Jelenlétét. De, ha beleakad ezekbe az erőkbe, amelyek az uralma alá kerültek, és hírnevet és jogos méltóságot kíván szerezni, akkor újra visszaesik az individuum, a jiva állapotába. Aki birtokolja ez Ént, annak nincs szüksége a siddhikre.

    Van egy történet, amely elég jól szemlélteti ezt az elvet. Egyszer egy ember Kashiba ment zarándokként. Az útja során megállt egy prostituált házánál. Gazdag volt, de minden pénzét elköltötte arra a prostituáltra, és bár szegény lett, nem hagyta el azt a helyet. Végül az a prostituált elhagyta őt. Életének hátralevő részében a veszteségét siratta. Eltévedt, és még Kashiba sem tudott elmenni. A spirituális erők éppen ilyenek. Gátat vetnek a Valóság elnyerésének. Megint az Illúzió világába dobnak téged. Ne tanúsíts iránta semmiféle tiszteletet vagy érdeklődést! Ezek a hatalmak akadályozzák az Én elérését. Ne hagyd magad becsapni általuk! Csak azt fogod elveszíteni, amit elnyertél. Szándékosan adom neked ezt a hasznos utasítást. Legyen ez egy különleges emlékeztető! Ezek a spirituális erők pontosan akkor jelennek meg, amikor te eléred és megvalósítod az Ént, hogy félrevezessék az Én iránt rajongókat. Ezek csak másfelé terelések az öröm formájában. Nagyon jól érzed magadat, amikor élvezed ezt az örömöt. Aki folytatja a neki felajánlott örömök élvezetét, az elhidegül az Éntől. Az Illúzió nagyon jól tudja, hogy hol fog az aspiráns csapdába esni. Kérkedés az ifjúsággal, kérkedés a képzettséggel, kérkedés a gazdagsággal, kérkedés a művészettel, ezek mind az Illúzió játékának a gonoszkodásai, amelyek célja az, hogy a keresőt a helyes útról eltérítsék, és betegyék őt a születés és halál láncolatába. Légy résen!

    Van egy történet egy szegény emberről. Keményen dolgozott, mint építő munkás, és meg tudott takarítani húsz paise összeget, ami egy vagy két rúpia. Nagyon fel volt fuvalkodva, hogy egy kevés összeget, egy ötöd rúpiát félretett. Úgy történt, hogy letartóztatta őt a rendőrség, és a bíróság egy ötöd rúpiára ítélte őt. Amikor a kapott ítéletet meghallotta, olyan csapásként érintette, hogy megnémult. A büszkesége eltűnt, amint az összeget elvették. Hasonlóképpen van neked is némi büszkeséged, ha keresel valamit, vagy szerzel valamit. Add fel azt a büszkeséget! Add fel a felfuvalkodottság szokását! A büszkeséget bizonyosan fel kell adni. Az a munkás csak egy ötöd rúpia összegét kapta, de még az is rossznak bizonyult számára. Azért mondtam el ezt neked, hogy tudd meg az okát annak, hogy félrevezetnek téged. Ne válj becsapottá az erők által!
1934.12.6. reggel

38. A Paramatman dicsősége

    Ha teljesen elmerülsz a „Legfelsőbb Én Dicsőségében”, a Paramatmanban, az individuum (Jiva) Istenné (Shiva) válik. Fel kell hagynod a test büszkeségével, és csak akkor válsz Paramatmanná. Ha büszke vagy a fizikai testre, a Shiva Jivává válik. Ezt visszaesésnek vagy bukásnak nevezik. A különbség csekély, de nagy fontosságú. Fel kell hagynod a nyilvános elismerés vágyával. Semmi nincs, aminek az elérése lehetetlen lenne a számodra. A spirituális gyakorlatban erőfeszítésre van szükség, de „helyes erőfeszítésre”. Csak akkor válsz „Mindent-átható Istenné” (Narayanává). Te vagy a világ birtokosa. A lesüllyedés bukást jelent. Egy kis éleselméjűséggel a világ tulajdonosává válsz, boldoggá válsz, és még a spirituális erőket is megszerzed.

    Aki a Vitthala (Isten) nevű gyógyszert szedi, annak figyelnie kell bizonyos óvintézkedések megtételére. Az óvintézkedés abban áll, hogy fel kell adni az objektív világgal való kapcsolatot. Állandóan tudatában kell lenned az Énnek. Ki kell jelentened, hogy „én nem a test vagyok, hanem a mindent átható Isten vagyok. Nincs egyetlen dolog sem az objektív világban, amely hasznos volna számomra.” Minden objektív dolgot szemétnek kell tekintened, és ki kell dobnod. Az embereknek azt kell mondanod, hogy „még ha minden dolog igazi is a számodra, én semmit sem akarok, még ingyen sem”. Úgy kell kezelned ennek a világnak minden objektumát, mint ami eldobható. Legyél halott a világ szemében. A Szentek elalszanak azoktól a dolgoktól, amelyektől a világ embereit nagyon éberek és aggódóak lesznek. Másfelől, a Szentek ébren vannak, ahol a világ alszik. Ez azt jelenti, hogy a szentek nem élvezik a dolgokat, amelyeket a világ szeret. Amit a Szentek feladnak, arra az egész világ áhítozik, és nem akarja feladni. Ez egy világosan látható tény. Aki a világi törekvések vonatkozásában elalszik, az a spirituális világban éberré válik. Mindazonáltal, kezdetben szükséged van valamennyi erőfeszítésre, és szándékosan kell a világ objektumait elfelejtened!

    Ne táplálj vágyat megismerés, emberek megbecsülése, világi örömök, érzéki objektumok, gazdagság iránt! Továbbra is egyszerűen adj fel mindent! A világi emberek vágyakoznak a világ dolgaira, de a Szent semmilyen dolgot nem akar. Ő még csak pillantást sem vet rájuk. Aki igazán lemondott mindenről, nem akar lenni sem későn alvó, sem korán ébredő. Sem királyságra nem vágyik, sem koldus nem kíván lenni. Még a három isten, Brahma, Vishnu és Shiva is féli az ilyen embert, mert semmit sem kíván az Illúzióban. Nem akar semmit.  Ha adni kellene neki valamit, akkor istenáldást, merthogy semmire sincs szüksége. Az Illúziótól való kérés vágyát hagyd meghalni! Add fel az összes vágyat, és viszonzásul mindent megkapsz. Az igazi lemondó, vagy Sadhu, nem vágyik érzéki objektumok, vagy gazdagság könyöradományára. Ily módon válik a Sadhu győzedelmessé. Tehát, fordítsd el figyelmedet erről a világról. Az elején rendben van, hogy fenntartod a hozzáállást, hogy Szent, illetve bölcs ember vagy. Vasishtha Szentként és bölcs emberként gondolt önmagára, míg Rama és Krishna Istennek tekintette magát, és a Legfelsőbb Énként, Paramatmanként cselekedett. Ez a finom különbség Szent és a Paramatman között.

    Az elején kell, hogy legyen egy kevés büszkeség a lemondásodban. Aki felveszi a Szent hozzáállását, és nem akar semmit ettől a világtól, azt a „Guru fiának”, Guruputrának nevezik. Ez a tanítása a Gurunak. Az érzelmeket, amelyek a korábbi napokból benned vannak, el kell vágni. Az elgondolás, hogy a világ valóságos, egy nagyon alacsony szint sajátja, egy lefelé irányuló mozgás. Megfosztott vagy a legfelső állapotodtól csupán eme elgondolás miatt. Ne kérdőjelezd meg a Szent megállapításait! Ha nem állsz ki a tanítása mellett, ismételten be kell lépned a születések és halálok körforgásába. Valójában te vagy a teremtő, akit keresel. Valódi állapotod annyira magas, hogy utasításaidnak még az istenek, Hari (Vishnu) és Hara (Shiva) is engedelmeskedni fognak. Ha a Szent tanításába kapaszkodsz, „Az”-zá fogsz válni. A keresők, akiknek ezt a tanítást adni kell, naponta kell, hogy fokozatosan és csendesen növeljék az erőfeszítéseiket. Ha híreknek próbálsz felülni (másoktól keresel felismerést), olyan nehézzé fog válni a helyzeted, mintha elefánt tetemmel kellene bánnod. A tetem nem egykönnyen távolítható el az utcáról, és az utca sokáig nem szabadul fel a forgalomtól.

    A tanító azt szereti, aki megérti és követi a tanítását. Mi jelentése a megállapításnak, hogy a tanító van, akit szeret, és van, akit nem szeret? A kérdés nem a szegénységre vagy gazdagságra vonatkozik. A tanító azt szereti, aki tényleg spirituális. Ez azt jelenti, hogy aki úgy ragaszkodik a spirituális élethez, mint a legfelső élethez, a legközelibb tanítvánnyá vagy igazi rajongóvá válik. Amikor a tanítványság és rajongóság tudata állandóan erősödik, és az a szilárd döntés születik, hogy a spirituális életet a legmagasabb életmódként értékeli, ez az, ami a keresőt kedvessé teszi a Guru számára. Nincs arról szó, hogy a Guru ne szeretné a többi tanítványt, akik vele vannak, de az a legjobb, ha megérted a tanítását. A Gurut nem érdekli a tanítvány gazdagsága vagy szegénysége. A tanítvány elméjében lévő, a Valóság elérésére irányuló nagymérvű késztetést szereti. A tanítványnak titkon kell tanulmányoznia, és elérnie a Valóságot. Növesztheti a haját hosszúra, avagy nem, a testi megjelenése nem fontos. Kitartóan, csendesen, állandóan fejlődve, az Igazság személyes tapasztalására alapozva kell haladnia az úton. Ezt nagyon türelmesen, és titkon kell végeznie. Ha keresed mások véleményét, azt fogod találni, hogy próbálni fognak visszahúzni téged.

    Tanulj jól, de légy nagyon elővigyázatos! Ne ess senki kultuszának a csapdájába! Csak amikor nem próbálsz tovább elkapni egy kutyát, fog az csendben maradni. A Maya (Illúzió) így szól az istenekhez: „Adjatok valamicske alamizsnát! Csúnya vagyok. Ki fogad el engem? Adjatok valamicske áldást számomra!” Ily módon aggódva jött az Illúzió a halandó világhoz, és mi történt? Jóllehet csúnya, az emberek mégis rajonganak érte. Nem állnak készen, hogy elengedjék, habár rugdalja őket. A Maya ezt a tapasztalatot szerezte, és nagyon elégedett volt. Elvárásait meghaladó módon sikeres volt. Korábbi félelme automatikusan szertefoszlott. Annyi játékot játszik, amennyi neki tetszik. A világon az összes ember olyan, hogy őt a fejükre téve táncolnak (magukra veszik az Illúzió terhét). Senki nem hagyja el az Illúziót, még akkor sem, ha a legnagyobb bánattal nézhetnek szembe. Csak még jobban szeretik őt. Habár az árui rosszak, a vevők száma egyre növekszik. A maga részéről minden erőfeszítést megtesz, hogy lássa, hogy egyetlen lélek sem hagyja el őt. Folytatnod a gyakorlatodat kell nagyon kifinomultan, hogy Brahmannak tekintsd magad. Még ha akad is olyan valaki, aki lemond mindenről, mindig uralma alatt próbálja tartani őt, sok mindent ajánlva neki, úgymint erők, stb. Mindig csábításokkal kínál. Emiatt ébernek kell maradnod! Maradj független! Óvakodj, nehogy zsákmányául essél Maya csapdáinak! Azok, akik megszabadultak idáig, vallásukká tették, hogy nem szentelik figyelmüket a Mayának. Nem hagyhatunk fel a vallásunkkal. Valódi Természetünkkel, a Valósággal való eggyé válás az egyetlen vallásunk, az egyetlen igaz vallás. Ez a böjt megtartásának a napja, az Ekadashi. Csak a gyümölcsöt kell elvenni. Leld mély örömödet a gyümölcsben, a Mestertől kapott Igazságban. Ne végy semmilyen más gyümölcsöt! Az „én vagyok Brahman” annak a gyümölcskúrának az étele. Akkor is, ha sokat eszel, mégis oda fogsz figyelni az Ekadashi böjtjére. Azt nevezik Ekadashinak, aminek csak egyetlen helye van, a Valóság. Ne hagyd el a helyet, amely a saját Énséged! Aki megfigyeli ezt az Ekadashit, annak Pandharpurba kell zarándokolnia. De egyedül a testünk a Pandharpur. Nem kell venned semmiféle vasúti jegyet. Ebben a testben, az Én a Pandhari Királya, az Isten Vitthala maga. Ez az igazi zarándoklat.

    Ehhez hasonlóan kell növelned rajongásodat, és kell megelégedettséget adnod Mestered szívének. Dühbe kell gurulnod, ha világinak nevez valaki. Az igazi „Tudók”, a Jnanik, nem világiak. Úgy viselkednek, mint a világi emberek? A mindennapi életük spirituálissá válik. A világnak ez az egész megjelenése Brahman. Csak ez az Egy létezik, második nélkül. Ha ehhez hasonlóan viselkedsz, és növeled a rajongásodat, célhoz fogsz érni. Ez a felfelé vezető út. Ha túlhaladsz ezen az Illúzión, ezen a Mayán, meg vagy mentve. Máskülönben a Maya lovagol rajtad. Még a Védák is elfogadták a vereséget. Ha vágytalanságod megnövekszik, Maya egyszerűen menekülőre fogja, és elhagy téged. Természetesen próbálni fog vonzani téged, de nem kell figyelmet fordítanod rá. Maradj az érzéssel, hogy Brahman vagy! Ez az, ami a Mayát menekülésre készteti. Amikor mindig Istenre emlékszik az ember, mit tud tenni a Maya? Élj az „Egyetlen Igazság” megértésében! Akkor tapasztalni fogod, hogy Laxmi (szerencse) szolgája annak, aki nem törődik vele, és koldust csinál abból, aki fut utána.
1934.12.6. este

39. Az Én mentes az aggodalomtól

    Te az Én (Atman) vagy, és az a „Boldogság Lényege”. A mi saját Belső Lényünk természete boldogság. Ha elméd elégedett, akkor az elégedettség az összes külső körülményben jelen lesz. Mindazonáltal, amikor azt gondoljuk, hogy érzéki objektumoktól boldogságot kapunk, megtévesztés áldozata vagyunk. Ez egy olyan hiba, amelyet mindenki elkövet. Hogy lehetnél bánatos, ha meg vagy róla győződve, hogy nem egy test, hanem egyedül az Én vagy? Mi fog történni? Nem az számít, amit mondasz, vagy csinálsz, hanem csak az, hogy aminek a megtörténése elrendeltetett, az megtörténik. Tehát, miért kellene aggódnunk? Egy ember azért aggódott, hogy a háza össze készül omlani. „Mit veszítesz, ha a ház összeomlik? Legyen bizalmad irántam, és ne aggódj!” mondta neki egy bölcs. Az ember követte a bölcs tanácsát, és néhány napon belül váratlanul több százezer rúpiát kapott. Akkor saját maga bontotta el az öreg házát, és épített egy újat. A ház biztosan összeomlott volna, és össze is omlott, de valami jó jött ki ebből. Épített egy új házat. Az, aminek a megtörténése elrendeltetett, az biztosan meg is fog történni. Ne aggódj semmiért!

    Mindenki tart attól, hogy mi fog történni a jövőben. Mindenkihez rossz dolgok fognak jönni a jövőben? Mindenki nyugtalan. Ne aggódj! Az apád aggódott miattad, azután eltávozott. Most éhen halsz nélküle? Ne aggódj hiába! Ez az, amit Tudatlanságnak neveznek. Történjen, ami történik, és ne tarts semmitől! Legyen állhatatos meggyőződésed, hogy az Én vagy! Aki aggódik, sosem lesz boldog. A gyerekek boldogok. Miért? Mert a gyerekek nem aggódnak. Aki a „Brahman Tudomása” ellenére aggódik, nem fogja élvezni a belső boldogságot. Aki aggódik, sosem lesz boldog. Akinek a „Brahman Üdvössége” a célja, annak fel kell adnia minden aggodalmat és nyugtalanságot. Aki feladja az aggódást, páratlanul boldog. Csak egy út van. Az emberben hajlandóságnak kell lennie, hogy lemondjon. Nem lehet vágya még akkor se, ha királyságot kap, és azzal sem szabad törődnie, ha a világ összedől. Ha az aggodalom növekszik, az csak káoszt teremt. Amikor az ember hamisnak nevezi ezt az egész világot, hogy tudná hatni rá az aggodalom? Ne érezd szükségét semminek, ami önmagában hamis! Ahogy csak arany van a gyűrűben, mégis az aranyat „gyűrű” néven nevezzük, hasonlóképpen a világ is egyedül Brahman. Ebben a világban egyedül Brahman van. Meg fog jelenni számodra, ahogy nézed azt. A bölcsek azt mondják, hogy nem halandó vagy, Brahman vagy. Ha biztos maradsz magadban, aggodalom nélkül leszel. Legyen bizalmad és hited ebben!

    Születés és halál nélkül való vagy. Mit jelent, amikor az ember azt mondja, hogy a test halott? Az elemek visszatértek az ő saját szubsztanciájukhoz, így ki halt meg? Csak az, aminek nevet adtak születés után, az halott. Csak a név halott. Te sohasem halsz meg. Részek nélküli vagy, de ugyanakkor egy rész vagy. Részecskétől kozmoszig, kozmosztól részecskéig átjársz mindent, mégis még több vagy. Bánatot érzel, amikor magadra veszed mások bánatát. Nem kell mások miatt aggódnod. Engedd meg, hogy a testet dicsőítsék, de maradjon nagy és még a földnél is nagyobb! Legyél teljes! A tér vagy az ég nem mozog. Te szintén nem mozogsz. Ha ezzel a bölcsességgel maradsz, Brahman vagy, az Abszolút vagy. A „Karna” szó azt az embert jelenti, aki hallgat. Hallgasd a spirituális tanítást, de ne korlátozd csupán a fülre! Cselekedj a szerint! Csak a cselekvőnek fog javára szolgálni. Csak az fogja elérni Brahmant, aki gyakorlattá teszi a Sadguru tanításait. Hallgatnod és értened kell az élet tudományát, és akkor boldog leszel. A hited szerint fogsz tapasztalatot szerezni. Ha Istenen Élet-Erőként, az Élet-energiaként elmélkedsz, akkor az Élet-energia leszel. Nem vagyunk világiak. Adj túl az elgondoláson, hogy individuum vagy! Ha ténylegesen bölcsként élsz, el fogod érni Brahman állapotát. Ha az Énként élsz, eggyé válsz a Mindenható Istennel, Narayanával.
1934.12.7. este

40. Meditálj az Énen

    Az Én nem aggódik. Amint az örökké változó igézeted az Illúzióval megszűnik, és az elme csöndessé válik, tapasztalni fogod, hogy Brahman vagy. A spirituális erők (siddhik) a testtől függenek. Szenvedélyt keltenek az Illúzió iránt, és az elme megint elkezd vibrálni. Ahol szenvedélyes öröm van jelen az érzéki élvezetek iránt, ott az Illúzió iránti késztetés van jelen. Még a rendkívüli „Öröm”, az „Üdvösség Uralása” (Anandamaya) is csak egy Illúzióbeli késztetés. Az Én az, ami mindkét örömben közös. Az Illúzió örömöt ad, és az öröm fájdalmat hoz. Izgatottnak lenni, azután fáradttá válni olyan, mint váltakozó állapotoknak egy lánca.

    Kérlek, most hallgasd meg, hogy ez a hozzáállás hogyan és mikor jelenik meg! Amikor a figyelmed egyre inkább az Énre összpontosul, a spirituális erők megjelenése járulékos, de ennek az erőnek a használatával elvész az egy-hegyű koncentráció. Az a csábítás csalás csupán. Az Illúzió csalétke. A spirituális erő fő célja, hogy az embert elcsábítsa, és csapdába ejtse az Illúzióban. A spirituális erőknek négy típusa, vagy négy osztálya van. (1) Veleszületett erő, (2) Medicinával gerjesztett erő, (3) Mantrákkal előidézett erő, (4) Különféle jóga gyakorlatokkal elért erő. Az egyik fajta erő a Prana (létfontosságú levegők vagy szelek) és az Apana (a levegők vagy gázok eltávolítása a testből) egyesítésével érhető el. Bizonyos erők veleszületettek. A hal vízben úszik. Ez olyan valami, ami természetes, és ösztönös a számára. Ezt veleszületett erőnek nevezzük. Más erőket vagy adottságokat gyógyszerekkel ébresztenek fel. Megint másokat önsanyargatással vagy rítusokkal, bizonyos fizikai erőfeszítésekkel érnek el. Egyes erők mantrák ismételgetésével érhetők el. A hal vízben úszásának, és a madarak levegőben repülésének képessége veleszületett erők. A kakukk dallamos éneke teljesen természetes. Az ilyen erőket veleszületettnek nevezzük. A medicinák alkalmazásával a fizikai test megvédése különféle módokon lehetséges. Például, folyamatos fogyasztásukkal a mérgek növekvő mennyiségét képesek tolerálni az emberek.

    Az önsanyargatással vagy rituáléval elért erő olyan, hogy tűz általi próbán mehet át az ember, hatha jóga gyakorlatokat végezhet, illetve ülhetnek egyesek holttesten, és ismételgethetnek meghatározott imákat vagy frázisokat. Néhányan meg tudnak menteni embereket a kígyók mérgétől. Egyesek vudu varázslatot végezhetnek. Azonban, ha az ember semmi ilyesmit nem csinál, hanem csak az Énre koncentrál, az összes hatalom természetes módon a birtokába kerülhet. Az Apana Vayu (Vayu fordítása „szél”) nagyon erőteljes, de nagyon nehéz is. Ezért van az, hogy a test szilárd, és nem repül el, de annyira erőteljes is, hogy még egy nagy házat is elmozdíthat, és eldobhat. Mindazonáltal, amikor Tudatosságot tartalmaznak, az Apana és Prana (Apana a kiküszöbölő szél, és Prana a lélegzet) egyesülnek, és béke uralkodik. Az érzéki objektumok a világ megjelenésben vannak, és rájuk összpontosítva a figyelem kifelé tartóvá válik. Brahman legbelül van. Az elme figyelmének a Brahmanra összpontosításával, az befele fordulóvá válik, és a Prana és az Apana természetesen egyesülnek ily módon. Amikor egyesültté válnak, a Tudatosság elveszti a kettősségét, és az ember eléri Brahmant. Az ember eléri az Ént, és elnyeri a Megszabadulás négy fajtáját.

    Isten azt mondja, „Ha az ember arra koncentrál, hogy különböző erőket érjen el, nem éri el az Ént. A rajongóim nem vágynak spirituális erőkre, és becsületben részesítem őket. Imádom őket. Minden imádja őket. Minden hatalom igazi tulajdonosa Én magam vagyok, és az Én rajongóm csak az Én. Én Önmagam vagyok, a ’Mindenható’. Minden hatalom az Én Természetem, ezért neveznek úgy, hogy „Mindenható”. Amikor a rajongó elér hozzám, eggyé válik az Énnel. Ő maga az Isten. Elérte a Lényeget, minden hatalom Énjét. Azután semmit sem akar. Ő a Király, és az egész királyság Dicsősége az övé. Sok szolga szolgálja őt. A király „Az Uralkodója Mindennek”. Sok erő, sok siddhi létezik, de ahhoz, hogy létezésük lehetővé váljon, az Énnek bennük kell lenni. Semmi nem létezhet az Én nélkül. Tehát a rajongó az összes hatalom, az összes erő, és az összes művészet Énje, aki ezért Isten. Egy vagyok „Az én Rajongómmal”. Nincs másik Én, Rajtam kívül semmilyen létezőben. Ez a második nélküli Egy. Csak ez ismert Én általam, vagy az Én rajongóm által. Mások nem fogják megismerni ezt a misztériumot. Amikor az összes hatalom birtokosává válik valaki, elhagyja a világi gazdagságot, vagy Laxmit (a Jólét Istennőjét), mégis Laxmi férjévé válik. Aki minden spirituális hatalmat, minden siddhit elrúg, az válik igazi „Siddhává”. Csak az „egy siddha”, az Én, az „AtmaSiddha” létezik. Ez az Egy, az ő „Igaz Természete” (Swaroopa) általi Mester.
1934.12.8. reggel

Kategória: Sri Siddharameshwar | Hozzáadta:: nisargadattin (2014 Június 17)
Megtekintések száma: 298 | Helyezés: 5.0/2
Összes hozzászólás: 0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]