Főoldal » Cikkek » Sri Siddharameshwar

Az önmegvalósítás mestere 56-60 fejezetek

56. A kilenc féle rajongás – Navavidha Bhakti

    Az elsőféle Rajongás a „Hallgatás”, vagy Shravana. A Rajongás (Bhakti) a Tudás (Jnana) édesanyja. Rajongás nélkül nincs Tudás. A Rajongás a legmagasabb út. Ha nem tudod tettekben, végezd akkor mentálisan! Hallgasd meg, hogyan kell az imádást végezni! Hallgasd meg a Guru által elmagyarázott összes utat; a „Tudás Útját” (Jnana), a „Vágytalanság Útját” (Vairagya), a „Spirituális Gyakorlás Útját” (Sadhana), és a „Végső Igazság Útját” (Siddhanta)! Fedezd fel mindegyiküknek a lényegét!

    A második féle Rajongás „Isten Dicséreteinek Éneklése”, avagy „Bhakti Kirtan” (Kirtana Bhajana). A Kirtan éneklés a megtestesült Isten dicsérete. Énekeld a fejből megtanult kirtant, ismerd fel a sok fontos utalást, és értsd meg mindegyiknek a jelentését. A kirtanban Isten, Úr Hari történetét kell elmondani, nem valamilyen más céllal, csak mert boldognak érzed magad, ha így teszel. Az egész világ az Én (Atman, Isten) nagyságának a hirdetésére szolgáló tered. A „Rajongás Kirtan” mindent megtisztít.

    A harmadik féle Rajongás az „Istenre való Emlékezés”. Emlékezz a Sadgurura! Ezt kell tenni egész idő alatt, reggel, délben, és este. Emlékezz, „Brahman vagyok”, „Shiva vagyok”, „Ő vagyok”! Az emlékezésnek olyan állandó legyen, mint az óra ketyegése. A szív, amelyben az Isten iránti Rajongás állandó, a mozgó, élő templom. Rama neve által minden megszabadítottá tud válni. Úr Mahadev (Shiva) maga is Rama megszentelt neve ismétlése által menekült el az érzéki objektumok elől.

    A negyedik féle Rajongás a „Guru Szolgálata”. A Guru lábait kell imádnod! Szolgáld a Gurut, hogy kiszabadulj a születésből és halálból! A Sadguru megmutatja a Valóságot. Ami szemnek láthatatlan, és megnyilvánulatlan, a Guru áldása révén elérhető. A tudatosság ilyen állapota, amely nem kötődés, önátadás, a testen való túllépés, az elmén való túllépés, és teljes elfogulatlanság állapotában való lét, csak a Guru áldása révén érhető el. A nevek különbözők, de az állapot Egy. Ha ezen állapotok közül az egyiket eléred, mindet eléred. A nem kötődés „az enyém érzésének” valamint a névnek és a formának a feladása. Senki más nem képes olyan megbocsátásra, mint a Guru, aki anyaian gyengéd. Ha teljesen a Gurura hagyatkozol, el fogod érni Istent. A rajongónak a Guru lábainál kell szolgálnia! A tanultak megerősítése háromszoros, megerősítés a Guru tanításán keresztül, megerősítés a szentkönyvek tanításán keresztül, és megerősítés a saját tapasztalaton keresztül. A „Brahman Tudomás” elérése rajtad magadon múlik, de a Sadguru nélkül nem fogsz igazi megelégedettséget nyerni. Csak tanulás által nem fogod megszerezni azt, ami a Guru szavain keresztül tanulható meg. Az elérhetetlen elérése csak a „Guru Kegyelme” által válik lehetségessé. Az Abszolút Valóság, a Parabrahman a Szentek közössége nélkül nem elérhető. Ez a jele a negyedik féle Rajongásnak.

    Az ötödik féle Rajongás az „Imádás” (Archan). A különféle Istenek a múltban élt Guruk valójában. Az összes templomot ezeknek az Isteneknek emelték. Hogy tudunk olyan templomot építeni, amely nagyobb, mint a világ? A „Tudás Embere” (Jnani), a bölcs ember, Isten. A bölcs teste, a testeként viselt forma, magának a Tudásnak egy képe, a bölcsességnek egy bálványa. Ő a megtestesült isteni bölcsesség. A „Tudás” amit birtokol a Sadguru, de a Sadguru mégis különbözik ezektől. Amíg nem találkoztál a Sadguruval, csak az elmúlt Gurukat, a bölcsesség ősi embereit tudod imádni. Mindazonáltal, amikor az ember találkozik Vele, a „Sadguru iránti Rajongást” az ember fizikai testével, beszédével, és elméjével kell végeznie. A Sadguru iránti rajongás a legmagasabb cselekedet, amit saját Énünknek tehetünk. Ez a legjobb cselekedet, amit saját jólétünkért tenni tudunk, az a cselekedet, ami miatt minden elérés és megelégedettség lehetségessé válik. Minden más cselekedet csak haszonná válik, és elpusztul.

    A hatodik féle Rajongás a „Leborulás” (Vandanam). Az embernek le kell borulnia Isten, és a Sadguru előtt. A leborulással jellemünk hibái eltűnnek, áldásokban részesülünk, és a Guru megelégedett. Leborulással alázatosságot és boldogságot nyersz, és ez által a boldogság által megvalósítasz egy olyan állapotot, ahol nincs gyűlölködés, csak Üdvösség.

    A hetedik féle Rajongás a „Szolgálat Útja” (Dasyam). Az embernek mindig elérhetőnek kell lennie Isten, vagyis a Guru ajtajánál. Újjá kell építenie a düledező templomokat, újjá kell építenie a ciszternákat és templomokat, és mindig Isten növelnie kell dicsőségét. A mindig a Guru, vagyis Isten ajtajában való lét jelentése az, hogy belül mindig az Énre (Atman), annak tudatára kell koncentrálni, hogy „Én Vagyok”. Az „Én Vagyok”-ra irányuló figyelem létünk érzése, a Guru ajtaja, Isten ajtaja. A belső oldal a Guru helye, Isten helye. Tudatosságunk, figyelmünk az Isten templomába való belépés útja. A belső szentélybe ezen az ajtón át kell belépnünk. Állandó Én-tudat által tudsz eljutni az állapotba, ahol a Guru létezik. Újjá kell építenünk az öreg, düledező templomokat. Ez minden ember testeit jelenti. Különféle eszközöket kell kipróbálnunk, hogy egészségessé és erőssé tegyük a rajongók testét, amelyeket különféle szerencsétlenségek és nehézségek terhelnek, amihez szóbeli tanácsot kell adnunk, vagy ténylegesen segítenünk kell nekik. Újjá kell építenünk a ciszternákat. Az elme ciszternái összetörtek az ellenséges események, az ismétlődő ütések, a rossz gondolkodás miatt bennük felgyülemlett sok piszok, valamint a ciszternákban lévő sok giz-gaz és moha miatt. El kell távolítanunk az összes piszkot, és a ciszterna vizét meg kell tisztítanunk. Az elme tartály falainak erőseknek és tartósaknak kell lenniük, továbbá úgy kell intéznünk, hogy a tartály vize mindig hasznos legyen mások számára. Szeretnünk kell, amit a Sadguru szeret. A Sadguru azt szereti, ha az érzéki objektumoktól távol maradunk, ha élvezet nélkül elégedettek vagyunk, és ha állandóan az Én halhatatlan és boldog állapotában maradunk. Fel kell hagynunk a családi élet miatti aggodalommal, és az Isten nagyságáról szóló történeteket kell előadnunk, és kirtanban kell énekelnünk a dicséreteit. Az alacsonyabb rendű, szolgai munkáktól nem kell idegenkednünk. Még akkor is elégedettnek kell lennünk, ha rabszolgaként kell dolgoznunk Neki. A kis munkákat élvezettel és lelkesedéssel végezzük, hogy testünk büszkeségét elveszítsük. A szolgálatokat örömmel kell végeznünk. Ha e dolgokat fizikailag nem cselekedhetjük, akkor mentálisan kell e vonalak mentén gondolkodnunk.

    A nyolcadik féle Rajongás az „Istennel való Barátság” (Sakhyam). Legyünk barátságban Istennel! Az Én (Atman) a Sadguru. El kell köteleznünk magunkat a Sadguru iránt, mély szeretettel. Amilyen a szolgálat ebben a világi életben, olyan a spirituális élet a Kilenc féle Rajongásban. Próbáljunk folyton új dolgokat csinálni! A rajongás felajánlása közben néhány új dolgot is cselekednünk kell, a képzelőerőnk használatával. Ez az elmének boldogságot, új energiát, és örömöt ad. Úgy kell cselekednünk, hogy a Sadguru boldog legyen. Istennek tetsző módon kell viselkednünk. Csak akkor lesz jelen barátság és szeretet. Amint dolgok a kedvünk szerint történnek, spontán jó viszony van. Szeretnünk kell, amit a Sadguru szeret. Dicsérnünk kell a Sadgurut. Az Istennel való jó viszony érdekében mindentől tartózkodnunk kell. Aki azzal az érzéssel cselekszik, hogy Isten az ő „Valódi Élet-Ereje”, képes az ő „Igaz Rajongójává” válni. A Sadguru az Élet-Erő. Ő a Legfelsőbb Én. Ezt „Rajongó Barátságnak” nevezik. A hindu mitológiában volt egy lakkból és más gyúlékony anyagokból épített ház, amit úgy hívtak, hogy Lakshagriha. A Laksha spirituális jelentése némileg különböző. Isten Úr Krishna formájában ki tudta hozni a Pandava családot a Lakshagrihából egy alagúton keresztül. Lakshagriha az objektumokra irányuló figyelmünknek nevezhető. Objektumokhoz kötöttek vagyunk, és csak akkor fogjuk kiszabadítani magunkat, ha figyelmünket és emlékezetünket az Úrra összpontosítjuk. (Lakshya – a figyelem tárgya; emlékezés, hogy „én” „én” vagyok. Emlékezés, hogy a „mi vagyunk” neve Lakshya. A nem tudás állapotából indulunk, és az által, hogy anyánkra és apánkra figyelünk, és még sok dolgot meghallgatunk, amit sok más ember mond, feltöltődünk ideákkal, amiket hallottunk, és figyelmünket kondicionálják a hallottak. Kauravák jelentése individuumok, Jivák, akik hátat fordítottak az Énnek, az Atmannak. Konceptuális képzeletük által a figyelem tárgyát a figyelmük házába börtönzik. A vágyak égetni fogják ezeket az individuumokat azáltal, hogy meggyújtják az objektumok üzemanyagát. Azáltal, hogy teljes figyelmünket a Sadgurura való emlékezésre irányítjuk, és azáltal, hogy Isten nevére emlékezünk, kiszabadítjuk magunkat az objektumok e gyúlékony házából, ami csak a bánat lángjait hozza. Akik kiszabadítják magukat belőle, teljes boldogságot élveznek. A többiek, akik elmulasztják a helyes dolgot választani, ugyanabban a gyúlékony házban maradnak, és újra meg újra szenvedni fognak az égésektől. Ez lehetőség a kiszabadulásodra. Ha aggódsz magad miatt, mi szükség rá, hogy a Guru aggódjon miattad? Hagyj fel az aggodalommal és viseld gondját a Gurudnak! Azután a Sadguru biztosan a gondoskodni fog rólad. A Sadguru a Legfelsőbb Én, Paramatman. Minden forma vagy hiba nélküli. A hitünk oly gyakran elvész, amint valami történik, ami nem kívánatos számunkra, de soha nem kellene aggódnunk. Engedd, hogy Istent tegye, amit szeret! Azt mondod, nem vagy különb Istennél, de elméd nem így érez. Az Ő akaratával összhangban kell viselkedned, és soha ne sajnáld. Ha valaki a bizalmát a Sadguruba helyezi, akkor a Sadguru szíve szenved, még akkor is, ha az a valaki kis sebet kap, de még ha akár egy hajszál kerül megérintésre a fején. A Sadguru mindig védelmébe veszi a nélkülözőket. Soha nem fog pihenni, mielőtt a legfelső helyet adja neked, amely nem esendő. Akiket tieidnek hiszel, a temetőig fognak téged elkísérni. Hangosan fognak siránkozni a halálodon, de Isten sosem fogja elengedni azokat, akik átadták Neki önmagukat. Ezért, legyél barátságban Istennel!

    A kilencedik féle Rajongás az „Ön-Átadás”. Ha érzed, hogy Minden Brahman, akkor meggyőződéssel kell vallanod, hogy te szintén Brahman vagy. A nem-kettősség állapota természetesen jön. Amikor megkapod a mantrát a Gurutól, Fejedelmi Király vagy. Ötből csak egy jár sikerrel. Laxmi Istennő jelet (Tilak) tett öt ember homlokára, de közülük négy azt mondta, hogy nem mosták meg az arcukat. Aztán elrohantak, hogy arcot mossanak. Az ötödik ember azonban ott állt, ahol volt. Laxmi a homlokára tette a jelet, és ő gazdaggá vált. Valójában a rajongó tétlensége vált Brahman cselekedetévé. Ez az, amit a „Tisztaság Állapotának” neveznek. A spirituális gyakorlatnak intenzívnek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy el kell vetnünk minden hibás gondolkodást, és teljesen Rajongásunkat kell használnunk. Egész idő alatt a szívünkben kell tartani Sadgurunk drága képét, ez a gyakorlat, és ez a Tisztaság Állapota. „Az”, ami mindig tiszta, és mindig szent, és mindig színtiszta, a legerősebb, elpusztíthatatlan, és a Sadguru halhatatlan Igaz Természete (Swaroopa). Ne feledd, ez maga a szellemi gyakorlat.
1935.9.20. este

57. Boruljunk le Véda Anya (Shruti) előtt

    A Véda „Mindenki Édesanyja”. Ahogy egy édesanya mindenkinek menedéket nyújt, úgy nyújt menedéket ez a Védának nevezett édesanya mindenkinek. Aki nem vett menedéket ebben az anyában, bizonyosan szomorú, lehet bármilyen erős máskülönben. Az ember szokásos értelemben vett édesanyja ég a vágytól, hogy a fiait összeházasítsa valami nővel, és ekként a családi élet taposómalmába lökje őket. Ez a „Véda-Anya” azonban egyáltalán nem ilyen. A házasság egy valóságos csapás, amely az embert rabszolgaságba dönti. Aki ebben a Véda-Anyában menedéket vesz, az szabad, és az Őseredeti Énné válik. Csak egy Sadguru nyitja meg a Védák nagy tárházát, és ad önként a „Tudás Krémjéből”. A Sadguru a nyomorult életet az öröm dolgává változtatja. Szent Tukaram erre a tényre alapozta példázatát, amikor azt mondta, hogy „A felemelkedő Arany Nap nektárt vesz magához.”

    A Sadgurunak hatalmában áll Totális Szabadságban, és „Az Abszolútban” részesíteni a tanítványát. A Sadguru könyörülete maga a hatalmas ég. A Sadguru átkelő kompja az élet óceánjának. Ő a horgony, amely a rajongóit a Valósághoz köti. A Sadguru vezérlője az Időnek, ami még a „Három Istent” (Brahma, Vishnu, és Shiva) sem kíméli. Ő maga a Valóság, az e világon túli támogatás, ami a megelégedettség otthona. Aki az ilyen Sadgurunak átadja magát, minden elkülönültség érzést elveszít. Az által kell meghajolnod Előtte, hogy a test tudatosságot meghaladod. Ez a világi élet egy olyan kiterjesztett álom, amelyben az emberek végig gagyogják az útjukat az Illúzión keresztül. Azt gondolják, hogy „Hal lettem az álomban, és egy másik hal lett a feleségem”, amíg ez az álomhal csak egy darab hús valójában, amely újra meg újra azt mondja, hogy „én”. Az álmon belüli életet ő tekinti valóságosnak. Az ilyennek egy álomszereplő az apja, a jiva. Nem szolgál senkit, a feleséget kivéve. A világi emberek azt gondolják, hogy a Szentek csak csapást jelentenek az életükre. Mindazonáltal, egy pillantást vetve a Szentekre, és őket hallgatva, a földi érdekek összetörnek, és az aktív családi életben való bizalom lezuhan. Ennélfogva azok, akik hagyományos a családi élethez kötődnek, akik az Illúzió rabszolgái, szenvedélyesen emelnek szót a Szentek ellen.

    Az álomban, amely Tudatlansággal teli, az ember azt mondja, hogy minden az övé, de az ilyet mondó emberek olyanok valójában, mint a szörnyek. Akik egyszerűen élvezik az érzékek tárgyait, azok csupán emberi lények, amíg, aki végletesen felad mindent, az olyan, mint a Mindenható Isten. A Tudás nélküli beszédet szófosásnak nevezik. Amikor a „Tudás Napja” lenyugszik, az univerzumot megtölti a Tudatlanság sötétsége, és még az áhítat csillagának fénye sem látható. Ez a zavaros elme nem látja, hogy ő maga kicsoda. Teljesen elfelejtette. Az egónak, a test-tudatosság trónján ülő királynak, volt egy álma. Eltévedt egy sűrű erdőben, fáradt lett és szomorú. Összeházasodott egy asszonnyal. Fát vágott eladásra, hogy megkeresse a kenyerét. Ette a különböző vadállatok húsát, és nagyon nyomorúságosan élt. Az extrém szenvedés következtében hirtelen felébredt. Te hasonlóképpen tapasztalod ezt az álmot. Ez a világ nem valóságos. A király uralkodott tizenhét éven keresztül benne. Az öt érzékszerv, az öt cselekvő szerv, az elme, az értelem, és öt életerő (prana) teszi ki a tizenhetet. Ezek az ő tizenhét éve. A tudatlan egyénnek, a jivának, ezek miatt kell szenvednie. Alszol, nem vagy ébren. Ebben az alvásban születsz, és ebben halsz meg. Alvásban kóborolsz akármeddig. Saját nagyságod megvalósítása helyett szenvedő lettél váltál. Ezért kell megszerezned saját Éned Tudomását. Ez a „Spirituális Tudás” a legnagyobb tudomány. Adhyatma-Vidyának nevezik.

    Mi létezik kezdettől? Ki van ott az elejétől? „A Kezdettől” és „Az Elejétől” azt jelentik, hogy mielőtt tapasztalnál valamit. Az van „Az Elejétől”, aki mi vagyunk. Tudni, hogy az micsoda, hogy az hogyan van, és mi a természete jelentése „Tudással” „Megértéssel” bírni. Amikor a „Megértés” biztossá és meghatározott válik, azt Spirituális Tudásnak, vagy Adhyatma-Vidyának nevezik. Csak az a hallgató, aki minden érzékével hallgat, szolgál rá erre a Spirituális Tudásra igazából. Ő tudja megérteni mindezt, míg másoknak még kinyitni sem kellene ezt a könyvet, mivel nem fogják érteni a jelentését. Ez az út csak annak tud a javára szolgálni, aki azt mondja, hogy „Minden más vesszen el. Nem érdekel. Csak a spirituális utat akarom követni.” Csak az ilyen tekinthető igazi spirituális embernek. Úr Krishna azt mondja, hogy „Akit teljesen megérintett az Én, az kap meg mindent, ami az Éné, az kapja meg az Én minden Dicsőségét. Az egész világ, az összes objektum, az Én Hadserege.” Isten rajongói, egyedül Istent választják. Paramatman a rajongói által érhető el, legyen az férfi, vagy nő. A jógi, aki az Én útján halad, bizonyosan találkozik az Énnel. A rajongó Eggyé válik a Legfelsőbb Énnel, Paramatmannal, és beleolvad az Abszolútba.

    Mi az aspiráns kötelessége? Követnie kell a Guru utasításait, és spirituális gyakorlatok (Sadhana) végzése által beleolvad Istenbe. Bármiféle gyakorlat végzése haszontalan, ha a családi életedbe vetett hitet fenntartod. A Tudásba vetett Hit, ami itt szükséges. Nem számít, milyen foglalkozást űz az ember. Csak aki hisz a Tudásban, érheti el a Paramatman állapotát. Az ember a sóvárgásának komolysága szerint kap. Aki hisz a Tudásban, a rajongásról hallva ihletetté válik, és az ilyen személy folyton a rajongásról gondolkodik. Csak az ilyen adja fel a testhez való kötődést. Nem törődik azzal, hogy megvan-e teste, vagy elveszíti azt. A sókristály tengerré válik, amikor találkozik a tengerrel. Aki hisz a Tudásban, még ha rosszat cselekszik is, mégis beleolvad az Énbe. A cselekedetei nem hatnak rá. Amikor Saint Chokhamelát kiűzték Pandharpurból, sok ember kezdett betegeskedni, de amikor visszahozták a templomba, minden ember egészségessé vált. Isten szereti a rajongást, a fizikai tettek nem annyira számítanak. Az Én rajongóinak a rossz tettei is jók az Én számára. Az Én rajongóinak esetében, akár jók a tettek akár rosszak, mind beleolvadnak Istenbe. A cselekedetek csak azt kötik, aki büszke. Egy Szentet nem kötik a cselekedetei. A Sadguru rajongójára ruházott erő annyira nagy, hogy akármit tehet, mert a Guru áldása vele van. Ő a legnagyobb a világon. Még a Halál Istene is féle a Guru rajongójától.

    Brahman bölcsessége nem használ egy olyan embernek, aki mindig hibáztatja a Gurut. Az ilyen embert kerülni kell! Amíg az „Én ragyogó Fénye” nincs jelen, addig rossz tettek és jó tettek is lesznek. Amikor az Én Fénye jelen van, abban a Fényben minden cselekedet kedvező. A vallás az „Énnel való Egység” megvalósítását, a Mindenható Istennel való egységet jelenti. Ez a helyes magatartás. Ha egységben vagy Istennel, még olyat is megtehetsz, amit mások általában bűnként vetnek meg. Történetek szólnak arról, hogy Pralhad hogyan engedetlenkedett apjával, hogy Vibheeshana elhagyta testvérét, és Bharat megvetette édesanyját, mindezt azért, hogy csak Istennel legyenek. Amikor találkozol az Egyetemes Istennel, minden cselekedet jó. Amikor a Nap felkel, a sötétség eltűnik. Az Én rajongója eléri a lény azon állapotát, ahol tér és idő nem léteznek. Az a nagy jógi, aki feladja a testtel való azonosságot. Az nagy, aki „az Énnel Egy”, és meggyőződötten vallja, hogy ő az Én.

    Még ha sok „spirituális tudást” öntenek is egy világi személyre, az nem válik a hasznára. A szerencsétlenségek csak azért vannak a rajongóm életében, hogy támogassák és szabaddá tegyék őt. Ha egy ember büszkévé válik a testére, és nem méltányolja a tanításomat, lefelé irányuló útra kényszerül. Bár lényegében halhatatlan vagy, ha nem hallgatsz rám, szenvedni fogsz. Bár túl vagy születésen és halálon, újra és újra meg kell halnod, ha a testedhez kötődsz. „Ó, Arjuna, neked fogom adni a ’Halhatatlanság Gyümölcsét’, ha elégedett vagyok veled. Sem szülés sem halál, nem fogja feléd fordítani a figyelmét.” Van két madár; az egyik születést és halált ad, és a másik megszabadulást.
1935.1.21.

58. Ki Isten?

    A tanítvány megkérdezte a Mestertől: „Ki Isten?” „Isten az Élet-Energia, vagy Chaitanya.” válaszolta ő. Az Élet-Energia a Lényed, vagy Létezésed. Az agyag és kő istenei gyártott, vagy festett istenek. A képzelet teremtette istenek meghalnak, amikor a nagy kozmikus ciklus, a Kalpa, véget ér. Chaitanya az alapja, vagy gyökere Vishnu megtestesüléseinek, például Ramának és Krishnának, vagy Prakriti Anya megtestesüléseinek, például Ambikának, vagy Saraswatinak. Vishnu az Élet-Energia. Az az Élet-Erő Isten. Úr Shiva azt mondta Parvatinak, hogy a mindent mozgató Élet-Erő az Isten. Mindenben benne rejlik. Az Isten az, amely a Színtiszta Chaitanya. Aki felismeri őt, Azt szintén Istennek nevezik. Tanítványa megkérdezte Bölcs Yadnyavalkyáttól: „Ki Isten?” „Te vagy Isten.” volt a válasz a tanítványnak. Gondolkodj el erről a tényről, hogy te Isten vagy.

    Két tanítvány, egy Isten és egy démon, elment a Guruhoz. A Guru közölte velük: „Te Az vagy.” A démon hazament, és folytatta a húsevést. Az első tanítvány, aki Isten volt, elkezdett gondolkodni: „Hogyan vagyok én Isten? Megint elment a Gurujához, és megkérte őt: „Kérlek, mutasd meg nekem, hogyan vagyok én Isten!” A Guru azt mondta: „Isten az, aki aktiválja a testet.
A test nem Isten. Az Élet-Energia Isten, és az te magad vagy.” Mi a különbség a halott és az élő között? Az élőben van Élet-Energia mozgás, a halottban nincs. Ez a különbség. A testet hét fő tényező alkotja, úgymint csontok, izmok, vér stb. Ezeket Dhatunak, vagy a test lényegi elemeinek nevezik. Ez a fizikai test. Mindezek futtatják a testnek nevezett malmot, és ennek a malomnak a terméke csak szar. Nem vagyok a fizikai test. Nem vagyok a finom test. Ez a test állandóan büntetendő, ami azt jelenti, hogy a test mindennap büntetést kap. Az egyén, a jiva, mindig büntetést szenved el. Kit kell szerzetesnek nevezni? Aki felhagy a külső dolgokkal és hívásokkal, az lemondó (Sanyasi)? Nem, a külső dolgok egyszerű feladása nem tesz téged sanyasivá. Ha nem én vagyok az elme, és nem én vagyok az értelem, akkor az elme és az értelem által elkövetett a cselekedetek, legyenek jók vagy rosszak, szintén nem az enyémek. Aki tudja ezt, az megszabadult.

    Az „elme” valami kimondását vagy kijelentését jelenti. Nem mondani semmit az elme feladását jelenti. Amikor az elme feladásra kerül, minden elfeledésre kerül, és a „semmi” marad. Az a semmiség a kauzális test (Karana-deha). Ez a „Tudatlanság Éjszakája”. Ezen túl van Mahadeva királysága. Ha e feledékenységet mélyen megvizsgáljuk, azt tapasztalhatjuk, hogy ez a semmi, amit kauzális testnek nevezünk, létezik. Amikor minden a feledésre kerül, és ez a semmi marad, akkor azt a semmit is fel kell adnod valójában. Amikor minden elment, minden félredobásra került, ami marad, az te magad vagy. Ez a Tudatosság Brahman. Ő a tudója a három világnak, ami az ébrenlét állapot, az álom állapot és a mély alvás állapot. Az ébrenléti állapot Brahma Satya-loka nevezetű világa, az álom állapot Vishnu Vaikuntha-loka nevezetű világa, és a mély alvás állapot Shiva Kailasa-loka nevezetű világa. Paramatman mindezeken túl van.

    Az álom állapotban jelen van egy entitás, aki álmodik, aki valamilyen más szereplő, mint az álomban. Az álom jön és megy, a mély alvás jön és megy, és még az ébrenléti állapot is jön, és megy. A dolgokról való tudás jön és megy, továbbá a Tudás maga is jön, aztán elmegy. Minden dolog, amely jön, az elmegy, te mégis maradsz. Ami változatlan és örökkévaló, az vagy „Te”. Tanúja vagy mindezeknek az állapotoknak. Bármilyen íz, ami jön, biztos, hogy elmegy. Minden élvezett elment. Megérthetsz akármit, de amit megértesz, nem marad. Mindez az Illúzióban van, és ezáltal halandó. A gyerek megszületik, és ha meghal, megszabadulunk a testtől. Azért teszünk így, mert a gyerek meghalt és elment. Úgyhogy, tudni való, hogy a gyerek, annak nagysága, öröme, a róla való gondoskodás, mind halandó. A halál birodalmába tartozik, Illúzió. Ami ebből a birodalomból való, semmilyen élvezet, semmilyen tapasztalat, még a Tudást is ideértve, semmi nem halhatatlan. Mindez halott. Azt mondják, hogy akik telve vannak Tudással, élvezik a halhatatlanság nektárját, ezzel szemben minden tapasztalatuk a Vaikunthára és Kailasára vonatkozó tudással együtt halott, mivel azok nem halhatatlanok. Csak az „Én-Tudomás Embere”, a Jnani élvezi a „Halhatatlanság Nektárját”.

    Születik egy gyermek. Látjuk őt, de csak rövid ideig nyilvánul meg, azután meghal, ezáltal haszontalanná válik. Csak a Jnanik esznek nektárt. Te is egyél nektárt! A Guru az összes lényben benne lévő Én. Amikor így mondod, és így tapasztalod, a kötelességed véget ért. Ő van benne mindenben. Ami halhatatlan, az Ő. Fel kell ismernünk, hogy Ő halhatatlan, és csak Iránta kell rajonganunk! Egyedül Ő a bizonyosság. Csak Benne legyen bizalmunk! Mindenben benne van, mindent megelőz, és amikor minden elment, Ő jelen van. Ennek felismerése az igazi imádása Istennek. A finom princípium ismeretét Én-Tudomásnak nevezik, és aki ennek tudatában van, azt az „Én-Tudomással Egynek”, Jnaninak nevezik. Minden tapasztaló egyedül Isten, Shri Hari (Vishnu). Az Ő, a mindenben lévő állandó imádása nevezhető az „Igaz Imádásnak”.

    A három világ Ura mindenben benne lakozik. A Legfelsőbb Én, a Paramatman, mindig jelen van, az ő érintetlen „Eredeti Lényében”. Ne mondjuk, hogy „Ami bennem van, az Isten, mert Isten nem benned van!” Minden teremtményben benne van. Ismerd fel ezt, és viselkedj mindenkivel az Egység érzésével! Ő volt minden teremtmény előtt, és amikor keletkezett Benne egy kevés mozgás, a Széllé vált. Az összes test ezután jött létre. Az Én (Atman) Isten, és te az Atman vagy. Elmélkedj ezen!
1935.9.22.

59. Brahman formanélküli

    Ahogy a tér formanélküli, Brahman is formanélküli. A térnek se formája, se semmiféle minőségei nincsenek. Mindazonáltal elképzelhető, következésképpen létezik. Brahman a térhez hasonló. Amíg alszunk, nem vagyunk tudatában semminek, de továbbra is létezünk. A tér hasonló módon üres. Akkor jön a Tudatosság, és vele a „tudás” minősége. A Tudatosság az Eredeti Illúzió, Moola-Maja. Ez a legeslegelső. Ezt a Tudatosságot Istennek, Ishwarának is nevezik. Ezzel a Tudatossággal jön a „tudás” állapota. Ezzel „tudással” emelkedik fel Purusha és Prakriti (objektumok nélküli Tiszta Tudatosság, és megnyilvánulásként megjelenő Tudatossság) kettőssége. Prakriti az őseredeti cselekedet, az első „Kruti”. Shiva-Shaktinak is nevezik, amely az egyesített férfi-női princípiumokat is jelenti. Ezt az állapotot úgy is nevezik, hogy „Attribútumokkal bíró Illúzió”, vagy Illúzió a három Gunával (GunaMaya). Vishnu Tudatosság. Brahma a középső aspektus (teremtés), és aztán következik Shiva (rombolás).

    Ébren lenni természetes jelenség. Alvás közben félig éber vagy, aztán amikor felébredsz, teljesen éber vagy. Amikor éber vagy, létrehozod a saját világodat. Ez a hatalom elválaszthatatlan tőled. Ilyen világok százait tudod létrehozni. Az eredeti Tudatosságot a három guna egyensúlyának nevezik, és „Mahat Princípiumnak” is nevezik. Amikor nem vagy tudatában önmagadnak, és másokról próbálsz tudomást szerezni, az a kauzális test állapota. Ennek a Tudatlanság, vagy Tamoguna a minősége. Akashnak (a tér, amelyből a világ előtűnik) is nevezik. Ami leírja ezt, azt elmének nevezik. Ami gondolkodik róla, azt értelemnek nevezik. Az erre való büszkeség neve „ego”, vagy Ahankara.

    Az elsődleges késztetés vagy mozgás, ami Brahmanban felmerül, az Isten. Az maga, amit Istennek neveznek, és ami az Elsődleges Illúzió (MoolaMaya). Az Elsődleges Illúzió a finom elemek, és a Gunák egyensúlyát megzavaró állapot, a tehetetlenség állapota. Amikor ez mozgássá válik, Szél elemnek (Vayu) nevezik. Öt óceán van. Ezek az óceánok az öt elem, a Föld, a Víz, a Tűz (Fény), a Levegő (Szél) és az Ég (Tér). A hatodik óceán a Tudatosság (Mahat), és a hetedik az „Élet-Energia”, vagy Chaitanya. Ezért beszélnek hét tengerről.

    Ami megjelenik, az elpusztítható. Amiről azt gondolod, hogy van, az valójában nincs. Amit kigondolsz az nincs, és ami valójában van, azt nem tudod kigondolni. Úgy kell látnod, ahogyan van, természetesen, önmagában! Akkor nem a vágyaddal fogod látni. A belső látásod, az „Én Látása”, a Shiva-Shakti, ami Shiva, vagyis a „Legmagasabb Kegyelem” minősége. Ebből az „Én-Látásból” keletkezik a világteremtés. Abban a teremtésben, a vágynak nincs haszna számodra, mert először létezel, és az objektumok látása később jön. Ne feledd, hogy ez az egész teremtés a te saját „Én-Látásodon” belül van!

    Rámutathatsz egy házra, megérintheted az ujjaddal, de voltaképpen egyedül föld van ott, amit „ház” névvel illetsz. Bár tudod, hogy föld, háznak nevezed. Földet látsz, és a házadnak nevezed, de ha meg kellene enned, azt fogod mondani, hogy ez föld, és nem fogod megenni. A ház lakhatásra való, nem pedig evésre. Ehhez hasonlóan, ez a világ csupán látható, és semmit nem kell összekuszálni a hozzá való vonzódásodon keresztül. Ez a teremtés semmi kétség, hogy föld, de egy kb. 50 grammos csomagban fel tudsz mutatni egy egész utat. Az „út” csak egy név. Ami van, az csupán föld. Ha megpróbálsz utat hozni, akkor csak 50 gramm földet fogsz hozni. A neve út, de ha el akarod hozni, akkor egy maroknyi földet kell hoznod.

    Az arcoddal is ugyanez a helyzet. Nem tudod bebizonyítani, hogy az egy arc. Ezért mondják azt, hogy a világot csupán föld alkotja. Minden a földből emelkedik elő, a földbe tér vissza, és végül föld takarja be. Az ősi legendában Bhasmasura abban az áldásban részesült, hogy bármire teszi a kezét, az hamuvá válik. A hamu jelentése föld. Amikor a kezét a saját fejére tette, az szintén földdé vált. Ő az egyedüli föld kezdettől. Ezen a világon lényegében minden egyedül föld. Látni, hogy minden földdé válik annyi, mint az értelem szemével látni. Ha mélyebbre mész, látod, hogy földet elárasztja a szél, és a szél szétárad az égben (Tér). A tér az Élet-Energia. A név és a forma mind csak elképzeltek. A lényeg csak ez az Élet-Energia, vagy Chaitanya. Lásd, hogy amikor a föld és a víz összekeverednek, egy harmadik dolgot hoznak létre, amit agyagnak neveznek. Amikor a virágokat egy zsinórra fűzik, virágfüzért kapunk. A forma változik, és a név változik, de mégis, minden egyedül föld. Amikor egy agyagedény összetörik, cserepeknek vagy daraboknak nevezzük. Mindannyian Élet-Energia vagytok, nem vagytok testek. Férfi, nő, lány, fiú, minden csak a Chaitanya. Minden az Egyből jön.

    Az eredeti szám az „egy” (1). Aztán a számok növekedni kezdenek. Bár a számok végtelenül növekedhetnek, az elsődleges szám a minden növekedés után megmaradó egy, amely végül megsemmisül. Tehát csak egy van, és nincs második. Az „Egy” látása Tudás, a sok látása Tudatlanság. A szél, a vizek, minden, az Istennő Földje, az Úr Vizei, minden az egy Narayana. Mindenben az egy Élet-Energia lakozik. Az elme és az értelem csak Chaitanya, és nem létezik „én”, aki egy elkülönült létezést feltételez. Csak azt kell kivenni. Nem értjük, de meg kell értenünk, hogy ez az „én” hamis. Aki tudja, hogy az „Én az Élet-Energia”, „Az” Shiva. Akkor megérted, hogy amit „én”-nek nevezel, csak a test, te egy kicsi teremtmény vagy, egy jiva, és az varázsolja a földi lét kiterjedését.

    Az Illúzió tanítói, akik maguk tudatlanok, tanítottak arra bennünket, hogy „Én Vagyok”. Ez a világ tapasztalat ezzel a határral korlátozott. E miatt a tanítás miatt kell ennek az „én”-nek kutyává vagy macskává válnia. E miatt a világi tanítás miatt emelkedik fel a vágy, és alapít háztartást a személy, és akar egy másik testet, amikor ezzel a testtel meghal. Ezért kapja meg újra a családi életet. A vágy miatt kapja egymás után a testeket, és kap a vágyának megfelelő testi születéseket. Ha belenézel egy mikroszkópba, látni fogod, hogy a világ tele van parányi baktériumokkal. Egy családapának több aggodalma van, és a félelme is több. Még egy hangyától is megijed. Védekezni próbál a hangyák kellemetlenségétől. Mondd meg nekem, kérlek, mi van ebben a testben, ami meghal! Az öt elem soha nem hal meg.

    Tegyük fel, hogy valaki megszületik, és egy nevet adnak neki, de csak 12 nap után hal meg. Eltűnik. Meghal, de emberek mégis felírják a nevét, jóllehet a név birtokosa eltűnt. (Indiában az a szokás, hogy a baba 12 nappal a megszületését követően kap nevet.) Nem tudunk találkozni vele, ahogyan volt, mivel csak egy képzelődés. Amikor az emberek nevet adnak egy gyermeknek, sokat gondolkodnak. Ez mind konceptuális gondolkodás. Adnak neki egy nevet, amely az elméjükben felmerül. Senki nem tudja az okát, de mindenki nagyon lelkesedik a névért és hírnévért. Mindenki nyugtalan, hogy be ne bepiszkolódjon, vagy, hogy a hírneve le ne csökkenjen. Nagyon keményen gondját próbálják viselni ezeknek a dolgoknak. Ez az egész büszkeség csak arról szól, ami hamis. Igaznak tekinteni a láthatót, Tudatlanság. Megérteni, hogy minden látható hamis, Tudás. Különböző csoportokba osztályozni, Tudatlanság, és mindent Egynek látni, Tudás. Ez azt jelenti, hogy a Guru nézésével nézni, Tudás. Mindez Brahman természete.

    Mi hamis? A név és forma hamisak. A „Tudás Látása” „megértéssel” való látás. Aki mindent megvizsgál a „felismerés embere”, Király. Ő mindent megvizsgál. Minden megfigyelést figyel. Megfigyeli a „megfigyelőt” aki figyel. A figyelés pillanatát szintén megfigyeli. A megfigyelés a végső határig megy, és az ember felismeri a pontos pillanatot, vagyis a megfigyelés eredetét. Aki felismer, az igazi „megfigyelő”, a Király (Parikshit). Mindent meg kell vizsgálnia az embernek. Vizsgálódással válik tudóvá. Ahol nincs vizsgálódás, ott Tudatlanság van. Ez a Tudatlanság a figyelmetlenség, aminek a neve Avidya. A helyes gondolat bölcsesség, vagy „Isten Tudomása” (Suvidya). Látni és tudni „ahogyan van”, annyi, mint Igazat mondani. Az emberek valami másról beszélnek, amíg a Valóság meglehetősen más, és büszkévé válnak, mondván, hogy Igazat beszélnek. Az egész világi beszélgetés ravasz beszéd és csalás csupán.

    Csak a „Legmagasabb Tudás” (Vijnana) emberei tudják az Igazat beszélni. Nagyon nehéz Igazat beszélni. Egyedül Isten tudja az „Igaz” beszédet megemészteni. A szerint viselkedni, ami valójában belül van, csak Istennek lehetséges. Az emberek hamisan beszélnek, miközben esküdöznek, hogy igazat mondanak. Mindegyikük csaló. Anya, apa, gyerekek, minden Isten, Rama. Ha azt mondod, „Kutya”, akkor kutya, ha azt mondod „Istent”, akkor Isten. Az Én minden lény. Mit jelent, hogy az „Egész Univerzum” látomás? Minden forma az „Egy Létezőhöz” kapcsolódik. Minden arc, az arcok végtelen száma, és a kezek végtelen száma, és azok összes cselekedete az „Egy Létezőbe” van öltözve. Arjuna ezt látta, amikor Úr Krishna az igazi arcát felfedte. A test büszkesége Narakasura a démon. Nehéz őt megölni, de könnyű is. Nincs halál. Ebben a földi világban soha semmi nem semmisül meg teljesen. Ha így volna, hová menne? Ami nincs, honnét jön? A Bhagavad Gita nagy csatájában, a Pandavák közül csak Abhimanyu halt meg. Abhimanyu a büszkeség. Mindazonáltal a Kauravák közül, akik gonosz elmével bírtak, és a testükhöz kötődtek, mindenkit megöltek. A „Guru Fia” (Guruputra) tudja, hogy „Minden Egy”, második nélkül.
1935.9.23.

60. Csak Egy van, második nélkül

    Az Én (Atman) az Egy, egyedül. Ő minden előtt van, egyetlen Egy, totálisan „teljes”. Ha bármi másnak jönnie kellet volna, honnét jött volna? Csak az Egy megsemmisítésével jöhetett volna. Nincs hely, hogy egy második dolog belépjen. Az egy Én totálisan „Teljes Létező”. „Második” nem lehetséges. A Legfelsőbb Én, a Paramatman azt mondja, hogy Ő teljesen mindenhol van. Csak egy „Hatalom” van. Ha bármi más akár a legkevésbé is belépne, az Ő hatalma abban a mértékben lecsökkenne. Soha semmilyen második nem léphet be. Ha úgy éreznénk, hogy valami másik lép be, az káprázat csupán. Az kétség csupán. A kétségnélküliség teljességében a kétség a második dolog. A kétség megsokszorozódik, és az elme tele lesz kétségekkel, és a világ Illúziója megjelenik. Az Énre való emlékezés által a Paramatman víziója megerősödik, a kétség eltávolításra kerül, és a Létezés egysége igazolást nyer. Egyetlen Egy Forma, Egy Állapot, és Egy Erő van, amely örökké létezik. Amikor biztos vagy benne, hogy csak Egy létezik, akkor ott nincs „második”.

    A három napszakból, a reggelből, a délből és az estéből, a Nap az ugyanaz. Három napszak van, de a Nap az csak egy. Valójában az éjjel és a nappal nem valóságosak. A Nap azt mondja, „Se reggelről, se estéről nem tudok. Nem én vagyokként ismersz engem, ezért mérsz engem.” Hol van a hét nap? Hová mennek? A Nap semmilyen napot nem ismer hétfőnek stb. A te képzeleted döntött mindezekről a dolgokról. A Nap sem keletet sem nyugatot nem ismer. Ahogy kicsivé váltunk, tapasztaljuk ezt. Egyetlen apró hely sincs, ami Én nélküli. Minden Tudatosság. A lakó, és a lakott nem különbözők, ahogy a föld és a fal sem különböznek egymástól. Az „Élet-Energiát” Belső-Elmének nevezik. Nincs másik hatalom annak kivételével, mondhat bármit. Az elme, az értelem a tudatosság, az ego (a Belső-Elme elemei) mind az én Igaz Természetem játékai.

    Egy ember jött vacsorára, és azt mondta, „Mi tizenhét ember vagyunk.” Pedig egyetlen személy volt. (5 prana, 5 érzékszerv, 1 elme, 1 értelem együtt 17-et ad ki.) A Szentet kivéve senki nem ismeri fel az Ént. Egy okos tudós nem ismeri fel az Ént. Minden az Én Magam, Egy és csak Egy. Az érzékszerveknek természetes tevékenységként kell végezniük a dolgukat. Valójában ez az ő természetük. Egyszer a király sógorát 27 nap alvással büntették. 5 nap után azt mondta, „Még ha felakasztatsz, sem akarom ezt a büntetést. Senki nem szeretné, hogy elméje semmit ne tevékenykedjen. Csak egy Szent tudja megtenni. A tevékenység nélkül lenni nem az elme természete. Az elme csak a Valóság szomszédságában marad csöndes. Az elme csak a Valóság szomszédságától kaphatja meg a „Szabadság Örömét”. Amíg hamis elképzelések vannak az elmében, vagy a boldogság reménye, az elme ismétlődően bánattól szenved. Még a Hathajóga segítségével szabályozott elme is érzelgősség válik, amikor a samadhi transza megtörik. A Szentek, akik a „Rajongás Útján” keresztül valósították meg az Ént, ismerik az elme felemelkedésének természetét, és ezért az ő elméjük mindig boldog állapotban van. Hacsak az elme létrejöttének elsődleges okát nem ismered, az elmét sem szabályozni nem lehet, sem azt elérni, hogy boldog maradjon. Ennek ismerete egy rejtélyes dolog. Nem leszel képes hatalmadba keríteni az elmét, ha megpróbálod megtalálni azt. Az elme és Brahman egyek. Mindkettő az Élet-Energia, Chaitanya természete. Egyet kell értenünk az elmével, hogy megértsük, és arra fordítsuk, amerre akarjuk. Ha az elmével hajthatatlan vagy, arroganciája megduplázódik. A Szentek finoman használják az elmét. Legyél odaadó az Élet-energiához, a Chaitanyához! Miért vagy annyira arrogáns? Ez egy hindi közmondás: „Dicséred a Gurut, amiért arrogáns? Az élet egyedül Ő.” Az elme egy megjelenés Én magamon. Nem elme. Csupán Én magam vagyok. Ha használod a „második” szót, az szintén csak Tudással van tele.

    A beszélő, és a dolog, amiről beszél, egyedül Én magam vagyok. Ki az, aki elkülönül az Éntől, aki beszél? Isten megteremtette a Védákat. A Véda jelentése „beszélni”. A Védák beszélője az Én. A Védánta jelentése „a megismerés vége”. A Véda jelentése tudni. A Pranava, vagy Omkar, ami ismeri a Védákat, csak az Én, én magam. A válasz és a reakció, valamint az „O” (az Om eredete) egyedül Én általam adatik. Én vagyok az eredeti beszéd beszéde. Amikor Paigamberától megkérdezték, hogy „Hol van Allah?”, Ő azt mondta: „Ő az”. Ez azt jelenti, hogy Ő Om. Az entitás, ami választ ad, egyedül Allah. Mi nem valaki Istentől (Hari) különállóak vagyunk. Isten Egy. Nincs két dolog. A világ az Ő beszéde, a szó által működik. Az Ő teremtő szava által. Az Om áthatja az egész világot. Az Om első hangzója az A. Az A elhangzása előtt semmilyen beszéd sem lehetséges. Az A+U+M együttesét nevezzük a három hangzónak. Az Om három hangzója egy fél hangzóval, ami Isten. Ez a három hangzó Istennel együtt a világ alapja. A három világ ebből keletkezett. A három világból megszámlálhatatlan világ jött létre. Emiatt, az őseredeti Om én magam vagyok. Én vagyok az összes beszédnek a tárgya. A szemekkel való látás én magam vagyok, és ami ugyanakkor felismerésre kerül, Tudás. Én nélkülem a szemek húsdarabok csupán. A látás azt jelenti, Tudatosság, ami a mozgó Élet-Energia, ami az Én. Nincs más látó, Én rajtam kívül, a három világban.

    A három világ az éber állapot, az álom állapot, és a mély alvás állapota. A három világ Mestere az én vagyok. A gyomorfájás ismerője az én vagyok. Én tudok mindent. A látás művésze az Én. A rossz nevek vevője az én vagyok. Az ok vagy eredet csak Én általam van. Aki ért, az tudatos, és az Én magam vagyok. Az én vagyok a fény, ami a szem által adatott, mivel Tudatosság van jelen. Az az Én saját „Lényem”. Az Én nélküli nyelv olyan csupán, mint egy csizma talpa. Mit tud? Az én vagyok Az, aki örömét leli a szaglásban, és a szagolt is csak az Én, és az én vagyok az, aki felismeri a szagot. Az én tud mindezekről a dolgokról. Senki nem ismer semmit, az Ént kivéve. A kötelék az Én miatt van, és az Én ismerete szabadság. Az Én nem ismerete rabszolgaság csupán. Ha bármely szerkezet mentes az Éntől, akkor csak egy irha, egy üres héj. Én vagyok az íz. Ki más tudná az Énen kívül, hogy minek kell lennie az íz ismerőjének? Én vagyok az élvezője és a teremtője minden érzésnek. Én vagyok „A Cselekvés Ereje”, és Én vagyok az „Anyag Ereje”.  Én vagyok a „Tudás Ereje”. Amikor Én „A Teljesség” vagyok, hogy lehetne a testnek nevezett húsdarabot elkülönültnek tekinteni tőlem? Honnét jönne? Minden Egy. Akkor mi az, amit „másiknak” lehetne nevezni? Mi van az Énen kívül? Mindennek a lélegzete Egy.

    Csak az összezavart emberek gondolják, hogy a test különálló Istentől. Az embernek mindennap meg kell halnia. Mindennap valami nehéz anyag távozik a testből. Mindennap valami új anyagot tesznek belé. Ami kimegy, annak a kétszerese az, ami a testbe bemegy. Az ember büszkévé válik arra, ami „halott” (a test), azon hitben, hogy az „igazi”. Az ilyen nem ismeri fel azt, ami nem hal meg. Ez az öt elem olyan, mint a víz hullámai egyetlen óceánban. Voltaképpen semmi nem különálló az Én tőlem. Az összes élő és élettelen teremtés csak az Én. Csak a kényelem kedvéért adnak különböző neveket a társadalomban. Amikor „Tudóssá” (Jnani) válsz, nem szükséges különcként viselkedni. Egyetlen „Egyetemes Én”, egy Atman van.

    Mi az, amit tanulsz? Elegendő, ha a nem-kettősség (Advaita) megértésével rendelkezel. Van bármi más az Egyen kívül? Amikor édesanyádat megismerted, mi szükség volt rá, hogy a nevét kiáltsd? Amikor az elmét áthatja a tisztánlátás, hogy „csak Egy” van, semmi más teendő nem marad. Annak, aki felismeri, hogy ő mindenhol van, semmilyen további spirituális gyakorlatra (sadhana) nincs szüksége. Aki ismer Engem, az Ént, annak az erőfeszítései véget értek. Kedves rajongóimnak azt mondtam, hogy az Én minden, „én vagyok Mindenben”, de a többieknek azt mondtam, végezzenek sadhanát, és azt mondtam nekik, hogy növesszenek hosszú hajat a fejükön. Nem adtam át számukra az „Én Tudásomat”. Ez itt „Az Én Saját Tudásom”. Eltávolítottam az elkülönülés érzését „Az Én Rajongóim” elméjéből, de a bölcsek és a jógik számára az ő életmódjuknak megfelelő gyakorlatokat írtam elő. Testük életének ezer esztendőket adtam, de „Az Én Tudásomat” csak „Az Én Rajongóimnak” adtam át. Az én Tudásomat, az „Én Igaz Természetem” (Swaroopa) Tudását nehéz elérni. Hacsak nem mentes az ember az ego minden érzésétől, minden vágyától, és minden büszkeségétől, nem megvalósult.
1935.9.24. este

Kategória: Sri Siddharameshwar | Hozzáadta:: nisargadattin (2014 Július 16)
Megtekintések száma: 287 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]