Főoldal » Cikkek » Sri Siddharameshwar

Az önmegvalósítás mestere 61-65 fejezetek

61. A Védánta legfontosabb doktrínája

    Minden Brahman. Az „Én valaki vagyok” fogalommal bírni nem más, mint képzelt létezés. Ami fogalom nélküli, az Brahman. A fogalom az individuum, a Jiva, és a Jiva az ego, Tudatlanság. A Védántában két alapelv van. Ezek a Valóság, vagyis „Brahman”, és az Illúzió, vagyis „Maya”. Maya jelentése „az, ami nincs”. Brahman az „Ami van.” Maya egy hazug, képmutató. Ami nem hazug, az Brahman. Maya hamis, csaló. Ahol nincs csalás, ott nincs hazugság. Amikor a Maya szót használják, az képmutatást és hazugságot, csalást jelent. A képmutatás soha nem lehet Igazság. Maya hamis, és Brahman Igaz. Nem képmutató. Bármi, ami megjelenik, ami tapasztalható, az hamis. Ha valamilyen neve, vagy valamilyen formája van, az nem igaz, nem tartós. Ha megjelenéssel bír, nem lesz tartós, nem állandó.

    Egyedül Brahman Igaz, és ezért nem fogja tisztelni azt, ami hamis. Ami hamis, sokat táncol, és mutat, de az Igazság, ami Brahman, tiltakozik ez ellen. A hamist még egy kicsit sem tiszteli, és emiatt nem marad fenn. Nem engedi, hogy hosszú ideig fennmaradjon. Nagyon rövid életű. Bármi, ami képmutató, bármilyen nagyszerű erővel vagy merészséggel bírhat, Brahman előtt nem hitelesíthető igazként. Brahman nem támogatja, és nem tiszteli, így automatikusan elvetésre kerül, és láthatatlanná válik. Ami eltűnt, az hamis volt, és láthatatlanná vált, mivel hamis volt. Úgy kell nevezni, és annak is nevezik, hogy Maya. A Maya egy becsmérlő szó. Egy megvető kifejezés. Brahman Igaz. Semmilyen ürügy nem lehet hasznos ezzel kapcsolatban. Az igazságnak nincs másolata. Nem lehet hamis igényünk arra nézve, aminek nincs másolata. Hogy lehetne az igazsággal párhuzamos vagy hozzá hasonló dolog? Ami utánozható, az nem Igazság. Az Igazság minőségek nélküli, abszolút, és minden kép nélküli. Büszkélkedni, legyen a valótlan kép akármilyen jó minőségű, teljesen haszontalan. Brahman a Mayát nagyon megvetendőnek tekinti. Akármilyen valótlanság, ami önmagára büszke, az megvetendő.

    Brahman teljesen büszkeségtől mentes. Ezért bármilyen tapasztalat, bármilyen teljesítmény iránti bármilyen kis büszkeség, értéktelen. Még ha egy nagyszerű jócselekedet miatt is érez büszkeséget a cselekvője, Brahmant az nem érinti meg, és nem becsüli azt. Ez Igaz Természetünk „Valóságos Tudása”, amit „Én-Tudomásnak” nevezünk. Nem létezik semmiféle „én”, amit fel kellene fedezni. Ha megkeressük az elemeket és a princípiumokat a természetben és az emberben és kiküszöböljük azokat, semmilyen fennmaradó „én”-t nem találunk. Az Én létezik, és létezhet a test, de az idegen személy, az „én”, nem létezik ott. A Maya az, aki azt mondja, hogy „én”, és „enyém”. Az „én” valamilyen zavar terméke a Mayában. Amikor ez az idegen személy kiesik, akkor a kereső, vagy aspiráns, és amit megvalósított, az ideál, és az erőfeszítései mind kiküszöbölődnek. Akkor a Paramatman egyedül van. Amíg az ego-érzés nem tűnik el, az „Én-Tudomás” megvalósíthatatlan. Amikor az „én” eltűnik, a keresőség fogalma, a cselekvőség érzése, a szerzés fogalma szintén eltűnik. Paramatman takaratlan, anélkül, hogy bármit is tennénk vele kapcsolatban. Ha megvizsgálod minden gondolatodat, egyáltalán semmilyen „én”-t nem fogsz felfedezni.

    Ott az öt elem, és a hatodik az Én (Atman). Az öt elem a testnek az érzékszervei, és az Én a hatodik. Nem található semmiféle „én” ezek egyikében sem. Amikor az Egység az Egységen keresztül megértésre kerül, minden Brahman. Amikor ez az „én”, vagy annak hiánya felismerésre kerül, a funkciója befejeződik. Csak a világ teremtője marad. Mi marad, amikor az „én” és a „te” kiküszöbölésre kerülnek? Ami megmarad, ami ezt a kiküszöbölési eljárást túléli, az a „Létezés”. Az, ami „van”. Amikor az, ami „van” elment, és ami „nincs” szintén elment, és marad valami, ami nem egy dolog, nincs szükség annak kinyilvánítására, ami „van”. Az ő „maga”, ami ott van. Amikor tudod, hogy mi „nincs”, akkor ami „van”, az van. Mi szükség van a nem létező, a jelen nem lévő deklarálására? Természetes, hogy az nincs jelen! Ezt nevezik önátadásnak (Atma-Nivedanat). Az „én” érzése felajánlásra kerül Istennek, ő megemészti, és az magává Istenné válik, és a megnyilvánulás szertefoszlik. A megnyilvánulást „Prakrutinak” (Prakriti), a különböző teremtésnek nevezik. Amikor az szertefoszlik, csak Isten marad. Egy volt. Ő teremtette a másodikat. A második jelenti a többit. Lenyelte, amit teremtett. Azután csak Egy maradt. A Prakriti, a különálló teremtés, megszűnt. Ahonnét az én jött, onnan jött a harmadik entitás, amely Illúzió? Amikor az nem létezik, hogyan avatkozott be? Ezt az Istent „Ötarcúnak” nevezik. Az öt elem az öt arca. Természetesen, mind az öt elem az egy Énben egyesült. Minden Egy. „Isten ötarcú”, mondja Szent Dnyanoba. Hol van az „én”, entitásként? Ez „nem” az. Ez olyan, mintha lámpással a kezünkben mennénk sötétség után kutatni. Ha lámpával a kezedben keresed a sötétséget, nem fogod megtalálni. A „Tudás Napja” felkeltekor a sötétség, a büszke ego, a Tudatlanság, nem lesz látható. Hol van a „kígyó” a kígyóban? Hol van a „szamár” a szamárban? Minden az Én. Kezdetben és a végén csak az Én van. Ő Atman. „Én” és „te” nem léteznek.

    Az Én-Tudomás állapotának elérésekor a vacsorád felajánlás Istennek, sétád Isten képe körül rótt szent körök (Pradakshina). A beszéd az Ő dicsérete, és az alvás az Ő samadhija. Egy kényelmes pihenésben való ülés az ő „töretlen samadhija”. Természetes módon „Lenni”, „Létezni”, a Brahman, ami megnyilvánulttá vált. Brahman emberi formában az, ami láthatóvá vált. „Azon” kívül semmi más nincs. Ezért mondják, hogy a Szentek formában megnyilvánult Brahman. Azért van a csomó, mert megkötötted. Ezt a csomót az által kell lazítanunk, hogy gondolkodunk, azután nem lesz csomó. A megkülönböztetés hiánya az elkülönültség, ami a csomó, a Jiva. Amikor a megkülönböztetés hiánya eltűnik, nincs kettősség. Akkor egyedül Brahman van. A csomót különböző dolgok összehalmozódása rakta össze. Amíg elemzed és vizsgálod ezeket a dolgokat, a csomó nem marad. Aki a csomó terhét vitte, meztelenné válik az attribútumoktól.

    Az „én” távozása után ki van jelen, aki bármilyen spirituális gyakorlatot (sadhana) végezhet? Ki fog meditálni? A szentek nagysága abban áll, hogy áldásukat adták rám, hogy elmondjam, én magam vagyok Isten. Mások számára nagyon nehéz a „Valódi Tudás” személye üdvözleteinek az elfogadása. Ő Isten személyben, a Mindenható. Rendkívül nehéz az Ő üdvözletei címzettjeinek lenni. Bűn és érdem, mennyország és pokol, nem hatnak Rá. Ő magától értetődő. Tisztaságában osztatlan és akadályozatlan. Nem szenved a Szaturnusz rossz időszakától (a Védikus asztrológiában a nehézségek hét éves időszaka). Még a „Tudós Egyre” (Jnani) emlékezőnek is tisztára törlődik a bűne. Érintése által az ember túllép a születésen és halálon. Isten azt mondja, hogy „Az Én jelenlétem, engem nézve, maga a jótett, és a kedvező idő”. A Jnani, nem szenved el rágalmazást, mert nem személy. Ő ki nem fejezett, és minden minőségen és minden formán túl lévő. A jógik és munik büszkék arra, hogy ők jógik (különféle önsanyargatásokat és jóga pozitúrákat gyakorolnak, illetve hallgatási fogadalmat tettek). Úr Krishna is megmondta nekik, hogy állapotuk nagyon magas, mert nem voltak képesek elveszíteni a fizikai testükkel való azonosságukat. Büszkén mutogatják hajukat és szakállukat. Azt mondta: „Több milliárd évig is élhettek.” Furcsa elképzeléseik voltak az evéssel és ivással kapcsolatos bűnökkel kapcsolatosan. Úr Krishna azonban tiszta maradt, még ha mindenféle dolgokat csinált is, mert Ő tudatában volt önmagának, mint a legmagasabb Paramatmannak.

    Aki a test kötelékeit szétszakítja, az Paramatman lesz, és az élete beteljesedik. Folytasd az elmélkedésedet! Ne ragaszkodj semmilyen fogalomhoz! Egyszerűen ne higgy a koncepcióban, hogy ha Brahman van mindenhol, meg fogok menekülni! Még ha mindenütt Brahman van is, ne kapaszkodj semmilyen fogalomba! Brahman fogalmak nélküli. Ezzel a „megértéssel” meg fogsz szabadulni. Akik kételyeket táplálnak, megbuknak. A Guru rajongói elérik Brahman állapotát. Először spirituális beszédeket kell hallgatnod, majd jön a Gurunak tett szolgálat, majd jön az Én-Megvalósítás, és aztán Brahman állapotának az elérése. Az egyszerű lelkek rendíthetetlen hittel és bizalommal bírnak. Amikor feladod énedet, egyetlen tiszta dolog marad, Brahman. Ne engedj az ego démonának, ami a pokol!

    Amikor felismered, hogy Paramatman vagy, akkor Brahman vagy, a testedet is beleértve. A korábbi földi élet megsemmisült. Istennek nincs végzete. Ne tartsd meg végzet iránti hitedet! A fogalmaid vezetnek félre. Ne ess zsákmányául a kételkedésnek! Maya azt mondta: „Sok nagy bestiát megkötöttem.” A keresők, a sadhuk és a jógik azok a bestiák, akiket Maya megkötött. A Legfelsőbb Én, Úr Krishna, Parabrahmanná vált, és akként maradt. Mások csak elkülönült egókként azonosították magukat. „Nincs bennem senki” mondja a tükör. A tükörbe néző ember azt mondja, hogy „A tükörben vagyok.” A „Tudós Emberek” tudatában vannak mindezeknek. Bizonyos elemek összejöttek, és a testté váltak. Ennek megértése után fontos, hogy e Tudásnak megfelelően élj. Ez készséget követel. Először, Tudásra (Jnana) van szükség, azért, hogy elnyerd az Én-Tudomást. Ez az Én-Tudomás, vagy „bölcsesség” majd el fogja pusztítani a Tudást. Az embernek mindent ki kell dobnia, ami történt. Az itt elhangzottak Mester Kulcsa az, hogy akinek a konceptuális entitása eltűnt, az Jnani. Az Illúzió eltávozott, az elemek eltávoztak, és a Tudás szintén eltávozott. Csak a „Legfelső Tudás” (Vijnana) vagy Brahman marad. Amikor egy házat kiürítettek, minden ház üres.

    Az érzékelésen felüli Brahmanra, ami túl van a minőségeken, semmi nem hat. Mindig háborítatlan. Amikor megkülönböztetéssel élünk, a lényegtelen távozik, és csak a „Tiszta Esszencia” marad. Egyedül Brahman marad, ami még a Sattva minőségen is túl van. Az „én” érzése csak elképzelt volt. Akinek az „én” érzése ki lett törölve a Guru áldásai által, nem személyként, hanem Paramatmanként marad. Az eredmény az eltökéltségedtől függ. Bármi, amit kigondolsz, az, amit tapasztalsz. Amíg Istenre néz, az ember Istenné válik. Paramatmannak hatalmában áll csinálni, visszacsinálni, és aztán valami mást csinálni. Ő mindent felülmúló. Azt tesz, amit akar. Számára nincsen rabszolgaság, minden cselekedettől szabad. Nincs benne büszkeség, vagy karmával való azonosulás. A személy önmagát becsapva valamilyen konkrét entitásnak nevezi magát, de amikor az „én” érzése távozik, akkor az „én”, a „Ki vagyok én?” és az „Én Az vagyok”, szintén elmennek. Akkor, még ha testben tartózkodik is, mentes a testtől, túl van a testen. Csak Paramatman Van.
1935.9.25. este

62. Isten Élet-Energia (Chaitanya)

    Az igazi Isten Sat-Chit-Ananda (Lét, Tudatosság, és Üdvösség). A testben lévő Tudatosság Isten. Az a Tudatosság, amely a testet balesettől, egy lótól, vagy egy kígyótól stb. védi, Isten. Ez nyilvánvalóvá vált. Tudnunk kell, hogy mik vagyunk! Ebben az „én”-t mondó testben valójában senki nincs. Ez az egész csak egy félreértés, és zavar. Konceptuálisan feltételeztük, hogy egy test vagyunk, de ha keresést végzel a test minden részében, sem „te” sem „én” nincs benne. Nincs „Benne” a „te” és az „én” érzése. Látjuk az öt elem mindegyikét, de ezeket mind az Élet-Energia, Chaitanya teremtette. Minden csak az Élet-Energia. Aki megértette, hogy csak „Egy Dolog” valódi, megszabadul a születéstől és a haláltól. A szakáll, a bajusz, és a fejeden lévő haj mindegyik szőr csupán. Név, forma, alak stb., minden hamis. Amint az Élet-Energiát megismered, minden beteljesedik. Az összes számtalan forma mindegyikében Isten az egyetlen Egy, mindenhol. Az öt elem elemzése megmutatja számodra, hogy az Élet-Energia micsoda. Amikor elmagyarázták neked a „Te Az Vagy” nagy mondás jelentését, azt mondták, hogy te Brahman vagy. Az „Eredeti Létezésben”, az ego (Ahankar) a Szél.

    A Gurunak való önátadásnak minden kötődés nélkülinek kell lennie. Ezt meg kell magyarázni. „Kötődés nélkül” itt azt jelenti, hogy fenyegetés nélkül, anélkül hogy bármilyen más személy személyes nagysága mindenféle nyomást gyakorolna, vagy bárki, vagy akárki más nyomást gyakorolna ránk. Vagyis, az nem lehet, hogy az ember nem aktívan használja azt, bár egy kevés nyomás létezik. Ennek annak kell lennie, hogy a nyomás nem létezik. Nyomásnak egy darabkája sem hat saját Igaz Létünkre. Ennélfogva, sem most, sem bármikor a jövőben nincs semmi, vagy senki, ami, vagy aki valamiféle nyomást gyakorolna, vagy fontosságban versengene a mi Igaz Létünkkel. Meg kell győződnünk erről. Ami akadályoz minket, vagy nyomást gyakorol ránk mindenkor, és mindenhol, különböző formákban, az a mi saját zavarunk vagy félreértésünk. Más torzulás egyáltalán nincs. Az önátadásnak ilyennek kell lennie, mint ez, minden kötődéstől mentesnek.

    A dolgok elmélkedő szemlélésével (vichara) az elkülönültség érzése eltűnik, és amikor még a gondolat is elmegy, egyedül Chaitanya marad. Akkor csak egy természetes elfogulatlanság (Nivritti) marad. A beszélő eltűnésének az állapotát unmaninak, vagy „nem-elme” állapotnak nevezik. Amikor nincs vádlott, ki fizesse a pénzbírságot? Senki nem nevezi a hasát úgy, hogy toalet. Kire hat az elmúlt karma, és a végzet? Miért kellene a királynak büntetést fizetnie? Ki tudja megbírságolni a királyt? Hogy lehetne az élettelen fizikai testnek bármiféle múlt karmája? A test Brahman, és az Én (Atman) Brahman. Az „Abszolút Tudás”, vagy Vidnyana által a Tudás (Jnana) megsemmisült. A meditáló eltűnt a meditációval. Az „én”, az entitás, aki meditál, a meditációval egyetemben kialudt. A világi életet okozó „én”, azzal az élettel együtt elment.

    Az élet, amely eltűnt, megint visszatér minden dicsőségével, de most Brahmanná vált. Az összes megjelenés csak Brahman. Aki meghal, azért halott, mert „nem-entitás” volt. Az ember „aki nem volt”, meghalt. Nem marad bűn a föld színén. Aminek nem volt kötöttsége, kötöttsége volt, és az a kötöttség nincs többé. Isten semmiféle kötöttséggel vagy szabadsággal nem rendelkezik. Aki a Gurut szolgálja, aki az megszabadítja az elnyomottat, másokat is megszabadít. Nem szolgák maradnak, Brahmanként maradnak.
1935.9.26.

63. Brahman megértése koncepción túli

    Parabrahman nem kettős, és mi „Az” vagyunk. Igaz, nem lehet rajta meditálni, de emiatt fel kell, hogy hagyjunk a meditációval? Azért nincs jelen meditáció, mert abba kapaszkodunk. Ennek ellenére természetes. Az első az Én, vagy Atman tanulmányozása. De most a Legfelsőbb Én, a Paramatman tanulmányozásáról beszélek. A Parameshwara az ember természetes állapota. Abban jelenik meg az első késztetés vagy mozdulat, az Élet-Energia, ami Isten. A Tudatosság Isten Élet-Energiája. Ami „tudás” nélkül, „tudatosság” nélkül marad, az a Legfelsőbb Én, Paramatman, Parameshwara.

    A láthatóság eme világába való lejövetel a „Megtestesülés”, vagy Avatar (Avatar jelentése lejövetel). Ez Avatar. Amikor az állandóról és a mulandóról gondolkodunk, az elme egy egyensúlyi szakaszhoz érkezik. Amikor ismered Paramatmant, valami mássá válsz. A Paramatman mentes a megismeréstől. (A kérdés mindig a „lenni” vagy „nem lenni”. A válni, vagy lenni próbálás mindig akadályokat hoz. A helyes erőfeszítést kulcsa a semmivé nem válás.) Még emlékezni se próbálj, hogy Paramatman micsoda! Egyáltalán ne gondolj „valamivé” válásra, és ne legyen semmi a memóriádban! Még az Abszolúton való meditálás is kettősséget eredményez. Ne ejtsen zsákmányul a kétkedés! Ne aggódj! Hagyj el minden Illúziót! A Paramatman soha nem homályosítható el, vagy szennyezhető be, és megújulni sem tud általad tett erőfeszítéssel. Az emberek megkülönböztető értelem nélkül belebonyolódnak a világi életbe. Ezért kell alkalmaznod a megkülönböztetés erejét. Amit személynek (Jiva) nevezel, az valójában Isten (Shiva). Amikor a képzelet által alkotott elment, csak Paramatman marad. Még az „Ő Van” érzését is hagyd el! Amikor ez a „te” nézed azt érzés elmegy, egyedül „Ő” marad. Maradj Éneddel, ami vagy! Legyél nagyon természetes! Nem hat rá a hármas Idő (múlt, jelen és jövő). Amikor az egész múlt, jelen és jövő elmegy, a végén az Éned, Paramatman marad.

    Amikor nézni kezdesz, létrejön a hármas aspektus, a megfigyelő, a megfigyelés aktusa, és a megfigyelés objektuma. Amikor megtalálni próbálod „Azt”, ahol oknak semmi helye, és semmi hasonló nem létezik, elveszíted, ahelyett, hogy megtalálnád. Amire figyelni kell, amire emlékezni kell, és amit imádni kell, „Az” a te Éned. „Te Az Vagy”. Mindazonáltal, amikor megtalálni próbálod, valami „mássá” válik. Hogy elfeledkezz Énedről, nem lehetséges. „Létezésed” ténye a saját közvetlen tapasztalatod. Ki más tudna meggyőzni téged, hogy a létezel? Először létezned kell. Csak utána lehetséges a vizsgálódás. Ha nem vagy jelen, ki fogja végezni a keresést? Jelen vagy, anélkül, hogy mondanád, hogy vagy. Meg kell értened, hogy létezésed nem attól függ, hogy érzékeid megerősítik-e, hogy létezel! Nem kétséges, hogy igaz vagy hamis, mert az a Létezés állapota. Ez te vagy. „Az”, ami érzékekkel nem érezhető, amit nem lehet megközelíteni, az Igazság. Az a Sat, vagy az idő hármas aspektusa hatásain túli „Létező-Ség”.

    Hogy tudja gyakorolni az ember azt, ami van? Mit gondoljon a Létezésről, amely már ott van? Azt megnyilvánult állapotnak nevezik, amelybe minden erőfeszítés nélkül bele van bonyolódva. Az Én „magától értetődő”. Nem tudod meghamisítani, akárhogy ferdíted. Nem tudod elfelejteni Énedet, még ha próbálod se. Amit úgy érzel, hogy elfelejtesz, az nem te vagy. Az a „másik”. Az csak az emlékek elfelejtése. Minden emlék felejtésre van ítélve. Bármi, ami felejthető, az Éntől különböző. Emlékezés és felejtés valami mással történik. Az nem te vagy. Mivel az emlékezetnek nem vagy tárgya, ezért a felejtésnek sem vagy tárgya. Ezek a dolgok, mint emlékezés és felejtés, csak a Tudatosságban foglalnak helyet. Te ezek nélküli vagy. Benned, semmiféle károsodás nincs, mivel „Ez” semmikor, senki által nem tud károsodni.

    Amikor eljöttél hozzám, mit tettem, végül is? Csupán eltávolítottam az Illúziót. Eltávolítottam egy kígyónak az Illúzióját. A kötél kígyóként jelent meg, és féltél. Meggyőztelek, hogy az nem kígyó, hanem egy kötél csupán. A kötél sosem vált kígyóvá. Csak zavarodott voltál. Most a kígyót elfelejtetted. A felejtés az magára a Valóságra való emlékezés. Először el kell nyerned a Tudást, azután el kell hagynod a Tudást. Ez elég, hogy ezt az igaz „Én”-t megismerd. Felismerted, hogy az minden. Miért kell megismerned újra és újra? Az mindent áthat. Olyan, mint a díszítéseket átható arany. Ha látni próbálod, elmenekül. Ez a szótlanság nemes története. Nem érhető el akármilyen eszközökkel. Ha az elveszítésével próbálkozol, nem jársz sikerrel. Az nem elveszíthető. Nem tudnád kidobni, ha megpróbálnád. Az mindig létezik. Ha látni próbálod, kijátszik téged, és még ha nem látod is ott van. A megszerzésére irányuló próbálkozás akadállyá válik. A megértési folyamat nélkül érthető meg. Gondolat nélküli, és bárhová irányuló erőfeszítés nélküli. Az „én”, ami megérteni próbálta, halott.

    Brahman nem tárgya a meditációnak. Amíg eszel, és iszol, az egész idő alatt Ő. Ez az egyetlen gondolatnélküliség. Az elme hamis, hogy lehetne hát megérteni vele a hatalmas Brahmant? Aki azt mondja, hogy ismeri Brahmant, igazából a közelében sincs annak a régiónak. Brahman mentális hozzáállással vagy az elmével nem megismerhető. Ki ismerheti azt, ami minden dolgok atyja, az egész teremtés gyökere? Ha mentálisan próbálod meg követni, csak össze fogsz zavarodni. Amikor leírni próbálják, még a Védák is csendben maradnak (annyit mondanak csupán, hogy Neti, Neti). Csak a Sadguru tudja elmondani, ami nem leírható. Nem az én dolgom megbirkózni vele. Ki tudja leírni a leírhatatlant?

    Minden képzelet az egónak, az „én” érzésnek megfelelően kerül kivetítésre. Mindent egybevéve, el kell hagynunk az egónak az útját. Csak akkor tudod elérni Paramatmant. Kapd el a kételyeidet a Szentek társaságában! Hasonlítsd össze a Szentet és önmagadat! Az egót fejleszd vissza, és végül teljesen távolítsd el! Tanulj, és fedezd fel, hogy lehet ezt megcsinálni! Szavaidat igazítsd az ő szavaihoz, a megértésnek az ő leckéihez kell igazodnia. A formát közelítened kell az ő formájához, és erényed olyan legyen, mint az ő erénye. Minőségeidet és tetteidet a Szent minőségeihez kell hasonlítanod. Akkor meg kell látnunk, hogy mi az, ami őbenne jobb. Ellenőriznünk kell, hogy lássuk, hogy ami őbenne jobb vagy legjobb, az mibennünk is megvan! Azután, ezzel a segítséggel, a megkülönböztetés és az ő bölcsességének az erejével, tanulmányozzuk elégtelenségeinket! Miután minőségeinket összehasonlítottuk, a legjobbat kell megtartanunk. Jellemünkből a legrosszabbat ki kell küszöbölnünk. Ilyenformán, minden kétséget teljesen meg kell szüntetni. Ez az egész kutatás és megfigyelés a „belső régióhoz” tartozik. Ez a kapcsolat a tudás és nem tudás, és a Legfelsőbb Tudás között. Aki ezekhez a tanácsokhoz igazodik, az a „Közvetlen Tudás” emberévé válik.

    Az ego érzésétől nehéz megszabadulni. Csak a Sadguru tanítása tudja ezt megtenni. Az egoisztikus hozzáállás megsemmisíti a rajongást. A magától értetődő Ént, az ego elfátyolozza. Sokan az ego miatt bolyonganak meztelenül, sokan zűrzavaros szemlélettel alkalmazzák a jógát, sokan a hegyek közé rejtőznek, és sokan gondozatlanságtól megkeményedett hosszú szakállakba és hajfürtökbe (borzalom-zárak) takaróznak. Ez az egész úgynevezett spiritualitás az egón alapul. Az ember nem tudja megmondani, hogy az ego milyen pusztítást fog véghezvinni. Az ego miatt nincs spirituális élet. Éppen ellenkezőleg, az eltorzult. Isten Tudatosságában az ego nem tolerálható. A Sadguru rajongója eldobja az egót. Hogyan lehet eldobni az egót? Úgy, hogy a tudatában vagy annak. Csak ha megérted, hogy eldobásra fog kerülni. A Valóság ismerete birtokában meg fogsz tudni szabadulni az egótól. Brahmanná kell válnunk, és akkor közvetlen tapasztalattal tudunk rendelkezni.

    Nem-kötődésben legyél boldog! A büszkeség nélkül tett spirituális erőfeszítést méltó igazán a dicséretre. Isten azt mondja, hogy: „Rama, Krishna, és a hasonlók, az én imádóim. Narada, Sanaka bölcsek és mások mind Engem dicsértek. Én vagyok minden Istene. Az eddig élt összes Szent az én imádásomat végezte (Puja). Imádtak Engem, aki formanélküli, hibátlan, örömmel teli, érzelmeken túli, minden minőségen túli, minden fölösleg nélküli, teljes, Atmaram, Paramatman vagyok. Isten vagyok, minden munka, és az általuk tett felajánlások élvezője. Rabságodért és megszabadulásodért egyedül a saját elméd felelős. Egyetlen akadályoztatásod sem Tőlem származik.”

    Brahmant Brahman lévén kell megtapasztalnunk. A tapasztalatban nem lehet benne az „én”, a tapasztaló. A tapasztalat csak akkor lehetséges. Semmiféle „én-tudatosságnak” nem kell lennie egyáltalán. Nem kell tudatában lenned, hogy Brahmant „egóként” tapasztalod. Annyira sokan próbálkoztak, hogy megtapasztalják Brahman, de nem élvezték a Dicsőségét. Csak Úr Krishna tudta élvezni azt. A nélkül kell cselekvőnek lennünk, hogy éreznénk, hogy mi vagyunk a cselekvő. A cselekedetekből az „én”-nek, mint cselekvőnek, hiányoznia kell. A szenvtelen lét állapotát helyesen kell érteni. Csak akkor válik az ember Paramatmanná.
1935.9.27. este

64. Az Én tisztázása

    Amit elégedettségnek vagy boldogságnak nevezel, nem tudod leírni. A megevett cukor édességét a néma ember nem tudja leírni. Extrém lelkesedéssel figyelj! Még ha megmagyarázzák, sem érthető, és tudható. Nem képzelhető el. Nem közölhető szavakkal. A Legfelsőbb Én, a Paramatman, teljesen rejtett. Az csak a Szentek közelében, az ő társaságukban érthető meg. A Paramatman boldogsága, a megelégedettség, nagyon mély. Ha valamilyen jellel vagy jelzéssel kellene a tapasztalatról beszámolni, az kifejezhetetlen. Nem leírható. A kéz vagy az arc szimbolikus jelei csak azon testtájak tulajdonságai, ennélfogva korlátozottak és alkalmatlanok. Még a „Para” beszédnek, vagy az eredeti energiának nevezett legmélyebb beszélőképességgel sem mutatható meg semmilyen jel által, mivel az leírhatatlan. A Sadguru segítsége nélkül nem ismerhető meg. Csak az önmagát kereső kaphatja meg a Sadguru áldását.

    Mit tapasztal, aki részesült a Sadguru áldásában? Azt tapasztalja, hogy ő maga a Paramatman. Ez az Én-keresés eredménye. Amikor érted, hogy semmi vagy, akkor csupán az egy Brahman marad. Ezt a „Samadhi Természetes Állapotának” vagy Sahaja Samadhinak nevezik. Ha sétál és beszél, akkor „Sairat Samadhinak” nevezik, ami látszólag elmebeteg cselekedetek állapota, de egy belső elégedettségen nyugszik. Ő kétségkívül tökéletesen boldog. Az emberek azt gondolják, hogy abnormálisan viselkedik, de ő ennek egyáltalán nincs tudatában. Egyesek állítása szerint Paramatman mindennek a tanúja, de a Valóság ismerői, a Siddhák azt mondják, hogy a „mindennek a tanúja” csupán egy elmeállapot, és a Valóság minden ilyen állapottól vagy hipotetikus helyzettől mentes. Paramatman túl van a négy test mindegyikén, és túl van a tudatosság négy burkán (elme, értelem, gondolkodás, és „én” vagy ego). Amikor felismered, hogy amit tapasztalsz, az nem egy objektív dolog vagy valamilyen anyag, hanem minden Brahman, az „én” komplexuma, az ego el fog tűnni. Amikor az „én” fogalma eltűnik, akkor a „te” ideája szintén eltűnik. Az „én” eltűnése a megvalósulásnak a jele. „Az”, ami van, az van. Az sem a személy (Jiva) sem Isten (Shiva). A kettősség ott nem jelenik meg. Azt is mondhatjuk, hogy nincs semmi. „Az” a leírhatatlan Boldogság. A beszéd, a szó, minden illuzórikus. A szó hordozza a jelentést, de amint a jelentést megértik, eltűnik. A szóvéget ér. Miután átadta az üzenetet, a szó elmegy. Brahmanban a szó hamis. Csak a jelentését kell venni. A szó különbözik a látottaktól, és ami azon túl van, az Brahman, a Valóság. A „Tiszta Tapasztalatra” rámutatni képtelenség. Az Én-tapasztalat híján van azon tényezőnek, hogy valamilyen figyelem irányuljon rá. Figyelmet szentelni neki minőséget jelent. Amikor ránézni próbálsz, létrejön a „másik”. A figyelem természete automatikus, nagyon természetes, valami létrejön általa. A létrehozás képessége a sajátsága. Természete, veleszületett minősége, amit semmi nem tud elpusztítani. Csak a „Valóság Tudása” által tűnhet el. Azt mondják, hogy az eget egy szűrőn keresztül átszűrve nyerik az Élet-Energia magját, a Chaitanyát, de ez szintén képzelődés. A „tapasztalat szabálya” szerint ez nem lehetséges. A tapasztalás kettősséget jelent. A tapasztalat anyja egy olyan terméketlen asszonynak a lánya, aki az eredeti Illúzió, vagy Maya, ami a képzelet fogalma. Ez az „Illúzió”, ez a képzelet egy szenvedélyesen kimondott rossz szó. Csak azok ismerik, akik a saját Énjüket ismerik. Ahol a tapasztalat jelensége jelen van, ott kettősség van. Ennélfogva a „Valóság Igaz Létezésében” nincs hely a tapasztalat számára. Az Én-Megvalósítás nyomán a kettősség visszahúzódik.

    A nappalt és az éjszakát a nap okozza. A nap hiányában nem mondhatnád, hogy „Ez nappal” vagy „Ez éjszaka”. Tapasztalni és a tapasztalatról másoknak beszámolni egyedül az Illúzió terében lehetséges. Az volt a helyzet, hogy én egyvalami vagyok, és Brahman egy másik valami, aztán mesélni lehetett volna a tapasztalatról valakinek. Lásd ennek a csodáját! Az, aki nem született, aludt. Az álomban egy másik álmot látott. Ebben a Guru áldásai által elérte a Tudást, aztán eltűnt. Amikor nem volt semmi, az ő „Természetes Lényegi Létezése” maradt. Felébresztették őt, miközben a „Tudás” jelentéséről beszélt. Ha a jelentését ennek meg tudod ragadni, te szintén hasonló megelégedettséggel fogsz bírni. A beszéd beavatkozása nélkül egység van. Az entitás egy álmot látott álmában, és az alvásból felkelve felébredt.

    Minthogy ezt a magyarázatot nem értetted, mondok egy másikat. Te a születés nélküli ember vagy. Az a téveszméd, hogy megszülettél. Ez az érzésed. Az álom az álomban a Lényegesről és a nem lényegesről való gondolkodásod, és felismered, hogy te az Én, Atman vagy, azután rendelkezel ezzel a tapasztalattal. Érezted, hogy a világ illuzórikus. Érezted, hogy ébren vagy, és hogy ez az éber állapotod. Érezted, hogy szerzett „tapasztalattal” rendelkezel, de a zavarod, az illúziód mégis olyan marad, mint volt. Még dolgokról beszélsz az álomban. Amikor igazi ébredés van, a „létező” összes érzése eltűnik. Még a te az Én vagy érzés is szertefoszlik. Azt „Szavakon Túli Tudásnak” nevezik. Most értetted, mi van a szavakon túl? Mi marad? Egyedül Brahman marad. A kötelék, ami hamis volt, széjjelszakadt. A világi élet óceánja illúziónak bizonyult.

    A gyermekkor óta, amióta ennek az életnek a tudata felvirradt valamelyest, a haláltól való félelem rendkívül fenyegető volt. Szemeinket az univerzum óriási tapasztalatára vetve állandóan növekvő remény élt bennem, hogy valami nagyon nagyot, valamiféle vagyont szerezzek és birtokoljak. Úgy éreztem, hogy valami rendkívüli vagyont kell birtokolnom a jelenben, és a jövőben is. A jövőbeni születések miatt is helyesnek gondoltam, hogy legyen valami nagy vagyonom. Úgyhogy, egy nagyon erős vágy kínzott szüntelen. Szilárd meggyőződésem volt, hogy ez a világ igazi, és hogy a túlvilág, amibe be fogok lépni, szintén igazi. Most, mindez haszontalannak bizonyult, és felismertem, hogy ez az igazinak látszó világ délibáb csupán. Ennélfogva egyetlen dolgot sem kell birtokolnom, és felhalmoznom. A világi lét egy óceánnak tűnt, de még csak egy vízcseppnek sem bizonyult. Most rendben. Az Illúzió szertefoszlik. Aki születés nélküli volt, megszabadult a születéstől és a haláltól. Az ember tigrisnek gondolta magát, de amikor egy igazi tigrist mutattak neki, az illúziója, hogy ő tigris, szertefoszlott. Ő, aki nem volt családapa, egy szellem család életét birtokolta. A betegség megszűnt, és ő megszabadult. Mindig nem kettős volt, de a hamis kettősség eltörött. Belemerült az emberek világába, és aztán visszahozták az ő saját „Egyedüllétébe”. Ébren volt, és akkor felébresztették. Halhatatlan volt, és halhatatlanná tették. A félelem, ami az elméjében tanyázott, eltűnt.

    Ő, kinek természete valójában bölcsesség, és Ő, aki az Én, készítette az Ént. A „Halhatatlanság Nektárját” (Amrut) átadták a „Halhatatlanság” minőségének. Aki nem hal meg, az a „Halhatatlan Én”. Aki nem tud meghalni, az a Halhatatlan Nektár. Még akkor is megszállott volt a halandóság ideájával, de a megszállottság is megszűnt. Halhatatlanná tették. Most soha nem fog meghalni. A szabad szabadságot kapott. Nincs szükség a reményre, hogy szabad leszek, mert rabságnak nyoma sincs. Már egységes volt, de egységet kapott. Úgy érezte, hogy kidobták, és ezért függő volt, ami ijedtté tette őt. Azon a helyen, ahová száműzték, meggyőződése lett, hogy nem elkülönült vagy elidegenedett, hogy ő az eredetileg mindenütt szétterülő, mindent átható, Egy, egyedül. Sok nap elmúltával találkozott önmagával. Az osztatlan felosztása megszűnt. A spirituális gyakorlatok gyümölcse beérett.

    Isten, akinek az igazi helye a „Szent Hely”, a templom belső szentélye, rendesen csak oda van elhelyezve. Volt egy álma, hogy egy erdőben kóborolt, de most meggyőződése lett, hogy rendesen a „Szentély Helyen” van, ahová tartozik. Ami után kutatott, bár az mindig a közelében volt, most az övé. Egy nagyon rossz álom miatt volt bánatos. Bár ő egy Brahmin volt, ami a legmagasabb kaszt, úgynevezett érinthetetlen lett belőle. Ami most eltűnt, és Brahmin lévén minőségét visszanyerte, az „Brahman Ismerője”. Meggyőződése, hogy soha semmi nem történt.
1935.9.28. este

65. Formanélküli minőségnélküli Brahman

    A Védák szerint a Tudatosság, vagy Prajnana, az Brahman. Ami Tudatosság, az Brahman. Az „én”, a tartója az „én” névnek, Illúzió. A Brahman Tudatosság, vagy „Brahman Prajnana” minden erőfeszítés nélküli létező. A róla való beszéd nélküli tapasztalata a Létezésnek Brahman. Ha van benne egy „én valaki vagyok” koncepció, az egy képzelt szellem. Csak azt kell „én”-nek nevezni, és kell eldobni. Amikor az eltűnik, a munka véget ér. Nem szükséges megfogalmazni, hogy lássuk, Brahman micsoda. Elegendő a tudat, hogy „csak Az van”. Az Brahman. Mindazonáltal, „Annak megismerése” érdekében az elme létrehoz valamilyen másik tényezőt. A megismeréshez valami különállót kell az értelemnek létrehoznia. A „megismeréshez” az értelem egy kettősséget képzel el, de bármi is legyen, amit elképzelt, az „nem Az”. Az elme és az értelem olyanok, mint egy Abból induló lefelé irányuló áramlásnak egy folytonos árama. Annak elhagyása után az áramlás nem tud az eredeti tartályról, amelyből kiáramlik. Az aspiránsok (sadhaka) ezért próbálkoznak az elme és az értelem megfékezésével, hogy a kiáramlást leállítsák. Például, van egy hatalmas, vízzel teli tartályunk, és azon van egy kicsi lyuk. A víz a lyukon keresztül kifelé áramlik. A víz lefelé áramolva nem tud a lyukon keresztül visszanézni, és nem tud a tartályban lévő víz tartalmáról. Ahogy az áramlás elindul, elfelejti, hogy a tartályban felhalmozott víznek a része. Amikor a tartályon kívülre kerül, mindent elfelejt a tartályról.

    Ezért kell uralnod az elmét és az értelmet. Ne engedd áramolni azokat! Állítsd le az Illúzióba céltalanul lefelé irányuló természetüket! Ez az, amit nyomatékosan mondanak neked. Az elme és az értelem nem képesek ennek a megértésére. Amikor minden kötődést eldobsz, akkor minden Brahman. El kell tekintened a jelentésétől annak, amit az elme mond. Ne kövesd, amit az elme mond! Ne kapcsolódj ahhoz, amit az elme mond! Az elme egy olyan dolog, aminek le kell hullania. Az elme a szeszélyeinek megfelelően értelmez, és a boldogság és a szenvedés keveréke miatt szenved, amíg folyik. El kell hagynod az elmét és annak értelmezéseit. Hogyan hagyod el? Az emberek elhagyják otthonaikat, letépik ruháikat, és szerzetesek próbálnak lenni, de miután így tettek, a kötődéseik nem hullnak le. Amikor az ember tovább birtokolja azt, amiről az volt a döntése, hogy eldob, hogyan tud szerzetes lenni? Ő nem Brahman. Az, aki egy napon felismeri, hogy a sas repülésének az útvonala egyenes (a madarak útja), és sok nap elteltével felismeri, hogy a hangya útja lassú (a hangya útja). Amikor minden kötődés lehullik, ami marad, az Brahman.

    Mi a kötődésünk, aminek le kell hullnia? Ez azt jelenti, hogy amikor egyedül „Engem” látsz, az „én” és az „enyém” érzésének le kell hullnia. Az „én” az „én” érzését jelenti. Ez ennek az elkülönült „én”-nek, az individuumnak, a Jivának az állapota. Amikor azt mondod, hogy „én nem létezem”, az individuum véget ér. Amikor tényleg megláttad, hogy te nem létezel, nincs szükség eszközökre és vége. Amikor a személy (Jiva) eltávozik, egyedüli Isten (Shiva) marad. A jiva vége az „én”-nek a végét jelenti. Láttad, hogy nem vagy létező. Az egész testben egy felülről lefelé való felismerés igazolja, hogy „te” nem létezel. Ez után a meggyőződés után is ott van még a testnek és a Tudatosságnak a tapasztalója. Most, ez a tapasztalat a gyengéd érintésnek a természete. Ez a Tiszta Tudatosságnak, Shivának egy vékony érintése csupán. Ez jelenti, hogy a Tudatosság megérinti, vagy megeleveníti azt a burkot, ami a test. Ez egy olyan egyszerű érzés, ami a legtermészetesebb. A Tiszta Tudatosság minősége az, amit Shivának neveznek. Ami csak egy tényleges tapasztalati vagy megfigyelési alap nélküli képzelet, azt Tudatlanságnak nevezik. Azzal kapcsolatos félreértés, ami a testként, „én”-ként születik, a jiva állapotának a lényege, ami Tudatlanság. Ez téves tudás. Amikor a tény egyvalami, és te másvalaminek gondolod, az téves tudás. A tudatlanság jelentése „nem tudás”. Amikor „tudsz”, amikor értesz, az Tudás. A Tudás elnyerése eltávolítja a Tudatlanságot, és a „Legfelsőbb Tudás”, vagy Vijnana eltávolítja ezt a Tudást. Ezt követően nem kell tanulnod. Te egyszerűen a Tiszta Brahman vagy. „Az” egy folytonos tapasztalat. A kenyeret, amelyet már kisütöttek, nem kell megint kisütni, és nem főzöd meg a rizst, amely már megfőtt.

    A Swayambhu szó csekély kiejtésbeli változással a Shambhu (Shiva) szóvá alakítható. Aki Shambhu, az Swayambhu, az önmagában létező Egy. Még ha megtisztítják is azzal a testet, hogy megfürdenek, az Ént nem tisztítja meg az eljárás. Brahman már tiszta. Miért próbálod megfürdetni azt? Egy tigrisnek azt a tanácsot adták, hogy először fürödnie kellene, és az állatokat azután kellene megölnie. Követte a tanácsot, és elkezdett meghalni az éhségtől. Egy bölcs azt mondta neki: „Nem a ’saját vallásodat’ (természetes viselkedés) követed, és emiatt éhezel.” Ha ez a Brahman sok fölösleges és hibás dolgot cselekszik, minden elromlik. Úgyhogy, ne tegyél semmit! Azt mondják, hogy Shiva otthagyta lakóhelyét a Kailasa Hegyet, és a temetőbe ment, ahol elérte az Én-Megvalósítást. Te Paramatman vagy, élvezd önnön dicsőséged! Mások megtisztulnak az által, hogy egyszerűen rád néznek. Azt fogod találni, hogy a dolgok úgy fognak történni, ahogyan te mondod.

    Maradj ott, ahol vagy! Ne takaríts vécéket, amikor király vagy! Maradj önmagaddal, teljes tudatában a Lényednek! Te a független, önmagától létező Paramatman vagy. Ez teérted van, hogy növelje a hatalmadat. Ennek a Tudásnak (Vidya) a hatalma olyan, hogy az ember egy új univerzumot tud teremteni. Ezt a Tudást használták a királyok. A királyi tanítók a múltban nem közölték ezt másokkal. Azokat a tanítókat egyedül a királyok számára nevezték ki, és a királyoktól függtek. Az igazi Szentet ez nem érdekli. A „Jóga Tudása” (az egység Tudása) hatalmas. Úr Krishna élvezte az ő dicsőségét. Brahman állapotának az elérése kétségkívül nagy dolog, de annak élvezete még nagyobb. De ó, jaj, azt senki nem élvezi. Mi szükség az eszközökre, amikor a cél elérésre került? Te az eredeti örökkévaló Brahman vagy. Vesd el a képzelt személy ideáját! Létezel, anélkül, hogy képzelnéd. Akiket hatalmas csapás ért, és ráadásul a halállal is szembenéztek a spirituális erőfeszítések nevében, nem haltak meg az „én” lehullását követően. Mindazonáltal, az emberek mindennap meghalnak, miközben hiába végeznek sok nehéz munkát az életükben, de nem élvezik Brahman dicsőségét és magasztosságát.

    Akinek megszűnik a büszkesége, az automatikusan Brahman. Ez a gondolathullámzás nélküli samadhi. Töretlen, akadálytalan samadhinak is nevezik. Akár minőségekkel, akár minőségek nélkül, egyedül Brahman van. Semmi más nincs. Az ember fölöslegesen kapaszkodott pár hamis fogalomba. Brahman mindenhol ugyanaz, mind a király, a koldus, a nő vagy a férfi esetében. Nem igaz, hogy a brahmin (pap) Brahmanja tiszta, és a shudra (dolgozó) Brahmanja tisztátalan. A valaha élt sadhuk, szentek, bölcsek, szerzetesek, és még a Védák is, csak hozzád énekelnek dicséretet. Az egész világ csak téged imád. Mahadev (Shiva), Vishnu és a többi istenek eljönnek hozzád, hogy téged imádjanak, és összeolvadjanak veled. Nincs másik helyük. Mindeneknek csak egy pihenőhelye van. Mindenek pihenőhelye a Paramatman, a Swaroopád (Igaz Természeted; a Swaroopa szó szerinti fordításban „Igaz Forma”). Brahma, Vishnu, és az összes istenek csak ezt az Istent dicsérik. A megnyilvánulás teljessége, a Prakriti, ennek az Istennek a szolgája. Keményen próbálkozik, hogy az ő jó hangulatát fenntartsa. Minden dicsőség Istené. A Mindenható Isten Ő. Az összes hírnév, az összes nagyság, és az összes hatalom Istennek az öltözéke. Emiatt a kiabálják fennhangon a Védák, hogy meg vannak tisztulva egy Szent pillantása által. Minden dicsőség Istenhez (Shiva) megy, és a szegénység az individuumhoz (Jiva) jön.

    Csak Egység létezik a Guru és az ő tanítványa számára. Ott nincs különbség. „Csak egyetlen Egy létezik, és nincs másik” a nagy mondása Védáknak. Hacsak nem posztulálod az elsődleges premisszát (a Lényeg és lényegtelen megkülönböztetése), az utóbb említett végső állítás (csak Brahman létezik) nem nyilvánvaló. Először fel kell ismernünk azt, ami hamis, és az alapján kell megtalálnunk, ami igaz. E célból mondták Brahman tizennégy kvalifikációját vagy definícióját (ezt részletesen Samartha Ramdas könyve a Dasbodh tisztázza). Az öt elem lényegét nevezik a „mindent átható Brahmannak”. A tanúnak lenni egy minőség, Brahmannak csupán egy oldala. Mindez minősített Brahman. A szentírásokból származó kijelentés szerint „Ami állandó az Brahman, ami mulandó az Illúzió (Maya).” A „Mindent átható Brahman” mulandó. A „Tanú Brahman” szintén mulandó. A Kvalifikált Brahman mulandó. Az „Élet-Energia, vagy „Chaitanya Brahman” szintén nem állandó.

    Bármi, aminek „neve” van, annak nincs alapja. Az hamis. Minden név hamis. Különféle neveket használnak az „Attribútum nélküli Brahman” (Nirguna Brahman) megjelölésére. Brahmanban nincs boldogság, emiatt a boldogság szintén hamis. A Brahmannal való azonosulás szintén egy hamis név. A „leírhatatlan” szót használják a megjelölésére, de az szintén hamis. A szabály az, hogy egyáltalán nem kell beszélnünk „Róla”. Az „unmana” (nem-elme) szót használják annak megjelölésére, hogy Az, amiben nincs elme. Az aggodalom beleolvadt, és az elme megszűnt. Az entitás, ami „én”-t mondott, az elme volt. Amikor a „magán a dolgon” (Brahman) lévő szerkezet (az elme) elment, a „Természetes Állapot” marad. Ő marad, ahogyan mindig is van. A megnyilvánult Én (Atman), a Védánta, és a formanélküli Én (Shivatman) Egy maradt. Akik maguk tapasztalják, ismerik ezt.
1935.9.29.

Kategória: Sri Siddharameshwar | Hozzáadta:: nisargadattin (2014 Július 21)
Megtekintések száma: 282 | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]