Főoldal » Cikkek » Sri Siddharameshwar

Az önmegvalósítás mestere 66-68 fejezetek

66. Az Én-Valóság látása

    Mi az, amit az Énnek, a Valóságnak neveznek? Ami nem tapasztalható, az Valóság. Ami minden dolgot ismer, az Brahman. Ami az értelem segítségével működik az individuális tudatosság, a Jiva. Ő értelem segítségével ért meg. Brahman elpusztíthatatlan. Neki az Igazság a Valósága. Azon jelenik meg minden más dolog. A „Megvalósított Egy”, a Jnani, a Valóságra tekint. Bármi, ami van, a Valóságon jelenik meg, és mindaz, ami megjelenik, eltűnik. Természete az eltűnés. A Jnani létezése nem megjelenés. Nem jelenik meg, és ezért nem romlik le. Nem fog lecsökkenni. Ez csak az ember saját intuíciója révén érthető meg. Ennek megértéséhez nincs szükség erőfeszítésre. A Valóság, a te „Igaz Természeted” (Swaroopa), természetes. Törhetetlen és elpusztíthatatlan. Az egész univerzum „Az”-on jelenik meg. Azt Brahmannak nevezik. A Napot néha Diwakar vagy Bhaskar néven nevezik. A SuryaNarayan név szintén a Napot jelöli. Ragyogás, istenesség, nappal-gyártó, és az „isteni minőség” (Fény) a természete. A Fény azt jelenti, ami mindent megvilágít. A Fény az értelmet jelenti, amely tud.

    Ki Isten? Isten Ő, aki mindent lát. A Nap nagyobb az anyagi dolognál, amit megvilágít, de mivel a szemünk ismeri a Napot, a szem nagyobb a Napnál, és az elme ismeri a szemet. Ki ismeri az elmét? Az értelem ismeri az elmét, de Őt, aki az értelmet ismeri, senki nem ismeri. Ő ön-fénylő. A szem nem ismeri önmagát. A Nap nem ismeri önmagát. Az Én az Atman, amely ismeri a többit, és ismeri önmagát. Ez az, amiért az alvó ember önmagától felébred. Különben ki fogja felébreszteni őt? Az Én mindig ébren van. Nincs szüksége másikra, hogy felébressze őt. Ő az ön-fénylő Isten, aki „istenséget” kölcsönöz az Istennek, és ragyogást a Napnak. Az Én az, aki pontosan a neki megfelelő helyre tesz mindenkit, és elvégezteti a munkát. Őt nem világítja meg semmilyen másik. Mindent csak az Én világít meg, vagy tapasztal. Elegendő Őt egyszer megismerni. Ismét megismerni próbálni Őt puszta ostobaság. Nem lehetséges, hogy a szem megismerje önmagát. Ki más fog vállalkozni az Isten megismerésére? Aki azt gondolja, hogy a látható valóságos, az Paramatmant sérti, és aki így megsérti Paramatmant, az nyomorulttá válik, mivel azt gondolja, hogy ami látható, az Isten. Ő Paramatmant a Tudatlanság sötétségének gondolja, és a megjelenőnek, az érzékeknek a rajongójává és imádójává válik.

    A Valóság elfelejtése az ősbűn. Azután a látható, az ismert terében működünk, és produkáljuk magunkat. A Valóságról való elfeledkezés a hiba kezdettől. Ily módon az individuum azt tiszteli, ami megjelenik, és sok szerencsétlenséget szenved el. Az Én, ahogyan Ő van, mindig ragyogó. Őrajta múlik, hogy az összes megjelenés felismerésre kerül, és Őrajta, hogy tapasztalják azokat. Mivel Ő az, aki ismeri a többit, Ő mindig létezik, mindig jelen van. Ő minden megjelenésen túl van. Ő, aki mindent ismer, a legnagyobb. Ő a vezérlője minden megjelenő objektumnak. A látott az objektum, és az objektum természetéből fakadóan mulandó. Az érzékek objektumait maguk az érzéki objektumok állítják elő. Ilyen gonosz természetűek ezek az objektumok. Aki valóságosnak fogadja el őket, nyomorulttá válik. Ha kitartasz az objektumok követése mellett, bizonyosan nyomorult leszel, mert csak azt fogod látni, ami „látható”. Ha a „belső tapasztalat” szemével látsz, Ő, az Én van mindenhol, belül és kívül.

    Eddig senki nem volt képes megmutatni, hogy mi „a megfigyelő”. Ahogy az ég, vagy a tér, minden egyes dologban benne van, Ő is mindent áthat, mindenütt szétterjed. Egyedül Ő az, aki mindenben van ezen a világon. Az összes különbség az ego miatt van. Lásd, mily különös dolog történt! Istent feláldozták a kecske előtt. Ebben, az ego látja a különbözőséget. A különbség látható különállóságot jelent. Ahol csak egy létezik, helyette kettőt látnak. Azt mutatni, hogy kettő van, a különbözőség megteremtése, ahol egyik jelenti a tulajdonost és a másik az ő szolgáját. Mindazonáltal, volt ebben valami trükk. Ő, aki által a hatalom tapasztalata végbe megy, az univerzum teljessége tapasztalásra kerül, és a lényege az univerzum tapasztalatának, lett a szolgává téve, miközben az ego ténylegesen nem létezik. Képzelt entitássá vált, és az „igaz tapasztaló” azzal a lehetőséggel fenyegetett, hogy meg fog halni. Arra késztették, hogy fizesse a büntetést. Ekként bűnbakká tették. A hamis entitás „Istenné” vált, de az ő isteniségét kivágta a Sadguru tanácsa. Ezt az „Istent” áldozták fel a kecske előtt (eloszlatták a kettősséget) és az „Igaz Isten” visszatért az Ő isteniségébe. Ő az ön-létező Isten. Ez volt a látott csoda.

    A démon a bivalybika, akin a Halál Istene, Yama lovagol. Mindazok, akik a fizikai testükbe „én”-ként kapaszkodnak, bikabivalyok. Yama lovagol rajtuk. Yama jelentése büntetés, Yama jelentése bánat, Yama jelentése halál, és a halál jelentése félelem. Határozott félelem és büntetés vár azokra, akik a testi egoizmusba kapaszkodnak. Még az az entitás is ugyanaz az ego, amely azt mondja, hogy „Isten vagyok, Brahman vagyok”. Amikor Paramatman azt mondja, hogy „vagyok”, vagy „tapasztalattal rendelkezem”, vagy „Valósággá váltam”, ez szintén mind ego. Az ego, az „én” érzet, keresztülmegy a külső forma megváltozásán. Ez az energia az élvezet iránti vágy. Annyira ügyes ebben, hogy még Istent is megpróbálja becsapni. Nagyon gyorsan és nagyon ügyesen változtatja a formáját, a minőségét, de nem hagyja el a vágyát, az élvezet iránti kéjvágyát. Az ego még az úgynevezett „Nagy Istenfélő Bölcseket” is nagyon könnyen becsapja. Még az istenek különböző seregeit is rabul ejti, vágyakat ébresztve bennük. Csak az válik alázatossá, aki „Igaz Lényében” marad, állandóan éber minden zavaró dolog ellen. Ez csak tüzetes, finom megfigyelés által érthető meg. Amíg az ego késztetése vagy energiája koncepción és képzeleten alapul, a Valóságnak nincs célja az előtt. A képzelet nem mérheti a Valóság határtalanságát. Ez azt jelenti, hogy az „én” koncepciója nem ismerheti meg a Valóság természetét. Nem tudhatja annak hosszúságát, szélességét, mennyiségét, hogy honnét jött, és hol vannak a szétterjedő állapotai, stb. Az „én” érzés mindig befejezetlen, korlátozott, és lefelé forduló. Amíg lefelé fordul, tágulása folytatódik, de amikor felfelé fordul, és a mérhetetlen megértésére vállalkozik, automatikusan szétfoszlik, és ezért nem mérhető a vége a végtelennek.

    A beszéd négy fázisa, Para, Pashyanti, Madhyama, és Vaikhari, mind megsemmisülnek a Valóságban. Kinek kellene ott beszélnie? Kinek kellene ott bármit mondania? Ha beszélnek róla, akkor az nem Valóság. Azt mondani, hogy „Brahman vagyok”, az nem Brahmanként való lét. Az, ami, beszéd nélkül. Van, de nem beszél, ami azt jelenti, hogy bármilyen beszéd kifejezése előtt létezik. Bármilyen tapasztalatot megelőzően alakot ölt, ami azt jelenti, hogy a test tapasztalójának tudatossága előtt jelen van, és még a test tudatosságát is áthatja. A test tapasztalata miatt beszélni kezdett, és más érzékszerveket kezdett használni, de akkor is ugyanaz. Amikor a test nem többé, és csak néhány szó maradhat, és később, amikor még azok a szavak is véget érnek, az még mindig ott van, úgy ahogy volt. A test jött és elment, de a Valóságban nincs összeadás vagy kivonás. Az ego érzet, amely a korlátozott testet tapasztalja, az egyetlen dolog, ami hibásnak tűnik a Valóságban. Amikor ezt megérted, minden rendben lesz. A Valóság jelen van, még akkor is, ha az én azt is mondja, hogy nincs. Nem változik. Bár sok mindent lehetne mondani erről, van, ahogy van. Mindig akként marad, ami. Brahman természete nem változik. A Valóság, ami van, nem változik. Az mindig csak „Az”, mondhatsz róla bármit. Ha rossz szavakat használsz, azok mind csak Úr Shiva nevei.

    Páratlan, egyenlő nélküli, második nélküli azt jelenti, hogy egyetlen Egy. „Az”, ami mindenhol egyenletesen szétterül. Az vagyunk, nem másvalami. Ha egy kutyát megpuszilsz, egyedül Brahmant puszilod. A kutya szintén Brahman. Shivához hasonlónak maradni, ahogy Shiva, az samadhi, aki a Brahman-ságot fenntartja, az igazán bölcs. Hogy tudja valaki a vécét Brahmannak nevezni? Hogy tud valaki egy feleséget Brahmannak nevezni? Ez a kérdés csak az egós identitáson keresztül merül fel. Ha a testi szemek által látod, akkor az Illúzió, ami az „Igaz Természet” tárgyára vonatkozóan tudatlanságot jelent. Ha „belső látással” látod, akkor az Brahman. A Tulsi (szent bazsalikom növény Indiában) levelének leszakítását bűnnek tekintik, de Tulsi leveleket kínálni szerencsét hoz. Bármit mondhatnak szentírások, az igazán bölcs számára nincs jelentése. Röviden, aki nem ismeri önmagát, nagy bűnös. Az Én természetesen ekként van. Az „Énség” minősége nem az Én tulajdona. Ez azt jelenti, hogy az „Én” érzete nem az Én. Az „ez” és az „én” érzete különálló dolgokként nem helyes. Az Egy létezik egyedül, ez helyes. Nem létezik semmi más, ezért nem kellene használnunk az „én”-t. A „Tiszta Érzékelés”, vagy amit minden erőfeszítés nélkül tapasztalnak, az helyes, de azt mondani egy „objektummal” jár együtt, és az „én” tapasztalja azt. Ez kerülendő.

    Az az Én egyedül van, az elfogulatlanság jele. A kötődés valami „más” társaságában létet jelent. A kötődés nélküli azt jelenti, hogy nincs társaság, nincs másik. A társaság „másikat” jelent. Kettősségre utal. A társaság azt jelenti, hogy együtt. A kötődés nélküli jelentése nem „mással” lenni. Az Én az Egy, egyedüli, és nem kötődés nélküli. Ez a jele a tapasztalatnak. Aki tudja, hogy megismert, vagy megértett valamit, és tudatosan az marad, ami, az az, aki megértett. Aki megértett megelégedett, és csöndessé válik. Akinek a megértése világos, az tiszta, most nincs panasza, és nincs további beszéd. Amikor nincs panaszunk, miért szükséges beszélni? Akinek panasza van, biztosan beszélni fog. Akinek a panasza megszűnik, csöndben marad. A beszéd hiánya „nagyságot” jelez. Nincs ok, hogy beszélni kezdj. Az „én tudom azt” hibás kijelentés, mivel a szavak szüksége megszűnik. Miközben Brahmant leírják, minden melléknevet egy „nem” előtag kísér.

    Azt mondják, hogy aki beszél, annak a nyelvét fel kell hasítani. Nyilvánvaló, hogy felhasított nyelvvel nem lehet beszélni. Ez a mondás annak jelzésére használatos, hogy valójában nem lehet olyan szót kiejteni, ami leírja azt, ami teljes. Azt mondják, hogy annak „a szent kígyónak a nyelve, akin Úr Vishnu fekszik, fel volt hasítva”, mivel a Valóságot nem lehet leírni. A szavak nem tudják kifejezni a Valóságot. A nyelv haszontalan marad. A Védák abbahagyták, hogy megpróbálják Azt leírni, azt mondják, hogy „Neti, Neti” (Nem ez, Nem ez). A Shruti (Véda) szó jelentése „A hallomás után elfogadott Tudás.” Miután meghallgatta az ember, eldöntötte, hogy „Ez úgy van”, és igazként fogadta el. De ez nem tényleges tapasztalatból született Tudás. Egy logikai következtetés nem Én-Tudomás, se nem „Közvetlen Felismerés”. Az a Tudás, amelyről a Védák kikötik, hogy úgy kell elhinni, és feltételezik, hogy olyan lehet, de egyszerűen ebben a koncepcióban hinni nem Én-Tudomás.

    Mi az Én-Tudomás? Egész lényünkkel felismerni, valóságosan érezni azt magunkban, Énünkként, az az „Én Tudomása”. A „nem másik” jelentése az az állapot, amelynek nincs tapasztalata „másikról”. Az Én-Tudomás nem rendelkezik tudással semmilyen „másikról”. Az állapot, a természet, a Valóság élvezete, az Én. Az Én-Tudomás Valósága. Mi a te tántoríthatatlan hozzáállásod fenntartásának a lényege, amikor Megvalósultál? Samartha Ramdas azt mondja, hogy „Én hamis vagyok. Minden, ami az enyém, hamis. Nincs helyem, nincs státuszom.” Minden csaló. A megnyilvánulás, a Prakriti beszél, és csaló. A Formanélküli, a Purusha, szintén csaló. Ő szintén elvetette a Valóságot. Prakriti és Purusha mesterségesek, hamisak. Haszontalanok. Nem valóságosak. Még a neveik is hamisak. Ahol semmi sem marad, azt mondani, hogy „tudtam”, hamis. „Tudhatod”, hogy nincs ebben semmi rossz, de nem mondjuk, hogy „nekem mos semmim sem maradt”, mert az „én” még mindig megmaradt.
1935.9.30.

67. Eknathi Bhagwat

    Videhi Janaka (Janaka ősi király volt; Videhi azt jelenti, hogy testnélküli volt, miközben testtel bírt) megkérdezte: „Mi ez a Maya, ami oly félelmetes? Mondd meg, kérlek, hogyan tudunk megszabadulni ettől?” Ugyanekkor Bölcs Antariksha azt mondta: „A kérdésed hiábavaló, mert arról kérdezel, ami nincs. Az, ami nincs, tette őrültté az egész világot. Mindez Illúzió. Az egész világ ebbe az Illúzióba olvad. Az időről, az Állatöv jeléről, és a terméketlen nő fiának a nevéről hiábavaló dolog kérdezni.” A kérdésed ehhez hasonló. Az Illúzió olyan, mint az. Az árnyékod fejét össze lehet törni? A terméketlen nő menye rendelkezésre bocsátott egy fiút. Bheeshma feleségének (aki sohasem házasodott) anyateje van. A szelet beteszik egy malomba, és porrá őrlik. Egy eunuch unokái elmentek, hogy elrejtőzzenek a Nap házában. Akik ezeket a dolgokat igaznak tekintik, azok az Illúziót is valóságosnak tartják. Az Illúzió azt jelenti, hogy bármely ténykedésünk, bármely tapasztalásunk, minden aktív esemény, és még mi magunk is, értelmetlen. A Maya szó jelentése bizonyítja, hogy a kettősségben minden tapasztalat hamis.

    A Védák és a Guru elmondják, hogy mi a Maya. Rajtad áll, hogy elfogadod, vagy nem fogadod el, amit mondanak. Röviden, Maya azt jelenti, „Ami nem létezik”. A Maya, ami „én”-t mond, egy nagyon nagy Illúzió. Nem kell a Mayát megérteni. A Maya egyszerűen Tudatlanságot jelent. A félreértés félrevezető eredményekhez vezet. Szereted táplálni a testet, mert azt mondod, hogy „én a test vagyok”. Eszerint a Maya valóságosnak tűnik, de Tudatlanság csupán. Mi más lenne a Maya? Az individuum, vagy jiva, aki egy majom, nem áll készen arra, hogy jivaként eldobja a korlátozott létezését, hacsak nem valamilyen nagyszerű felemelkedés vagy változás érdekében. Csak nagy nyomorúság és szerencsétlenség után érez mindent hamisnak. Akkor megtudja, hogy boldogság, mint olyan, nem létezik a világi dolgokban. Akkor felismeri, hogy a Maya micsoda. Maga a Maya mondja, hogy ő soha nem létezik. A Maya helytelen tudást jelent.

    A Maya oka érzékcsalódás, és a Maya fája az érzékcsalódása vize miatt nő. Ostobaság az ágai az, és érzéki élvezetek a gyümölcsei. Brahman és Bhrama között nagyon kicsi kiejtésbeli különbség van. Ez a Bra vagy Bhra. Bhrama Illúzió. „Felismertem az Ént”, vagy „nem ismertem fel Brahmant” mondják az emberek. Ez a megszámlálhatatlan utód csak a Brahman „Valóságán” született. Az érzékek objektumait a vágy kötélként köti össze, aminek az ifjúsága az „én” érzésében van. A káprázat vizeiből származó gyöngyök hálókat kötötték, hogy megfogjanak téged. Maya hozta világra az egót, elsőszülött fiát. „Enyém” és „kötődés” az ő további gyermekei. „Moha”, vagy a testtel való azonosulás, az ő otthonában lakó veje. A vő az, aki „waya”-vá, vagyis haszontalanná válik.

    Mi a jelentése mindennek, végül is? Azt jelenti, hogy „mindez” hamis. Maya az eltökéltség és kételkedés karpereceit viseli. Az ego, a jiva, a karperecek csilingelő hangjára táncol. A vő hozományként kapja az elmét. Ő kizárólag a három minőség (Guna) alapján terjeszkedik. Ennek a hamis Mayának természete olyan, hogy befolyásolja a tudatlant. Hogy lehet azt mondani, hogy ő valójában létezik? A Tudás „belső látomása” alapján ő egyáltalán nem létezik. Hogy mondhatjuk azt, hogy ő van? Nem mondhatjuk azt, hogy van. Azért, hogy a meghaladd ezt a Mayát, sokan szabadon hagyják nőni a hajukat, és sok önsanyargatáson mennek keresztül. Ismerik a Panchakshari Mantrát, amely azt mutatja, hogy Maya ilyen, hogy nem kellene róla semmit sem kérdeznünk. Ő leírhatatlan. Nem kellene arra használnunk a szavakat, hogy leírjuk őt, mivel még csak nem is illik rá. Nem volt jelen a múltban, és nem lesz jelen később. Azt gondolni, hogy ez a világ valóságos, az Maya.

    Megkérdezték a Védákat, hogy a Maya micsoda. Csöndesek maradtak. Mit tudunk mondani a délibábban lévő folyó kezdetéről? A kezdete a bolondok Tudatlanságában, a vége pedig a Tudásban van. Megjelenik, mert elképzelünk valamit. Halljuk saját lépéseinket, és azt nézzük, ki követ bennünket. Bármi, amit az ember gondol és képzel, az igaz a számára. Zavart és ijedt. Mindez a képzelet játéka. Az eredeti képzelet neve „Elsődleges Illúzió”, vagy Moola-Maya. Amikor az ember elfeledkezett a Valóságról, a Maya koncepciója felmerült. Azután az ember azt gondolta igazinak. A Maya jelentése „én”. Itt az önmagunkról alkotott hibás koncepció a nagy hiba, semmi más. Amikor egy kis darab pamutot a lencse alá tesznek, és a nap sugara átmennek a lencsén, a pamut meggyullad. A „Tiszta Brahmanban” nincs „én”. A világi élet az ego láncaiban kezdődik. Ez az „én” valamilyen semleges nemű. A koncepció a semmiből hoz létre egy szellemet, és csak koncepció által tűnik el. Alkotunk a képzeletünk által, próbáljuk megemészteni azt, és amikor nem tudjuk megtenni, megijedünk. Világi élet nincs a testben, és az Énben sincs. Vágy és testi azonosulás hozzák létre az érzést, hogy a világ létezik.

    Álomban, öt rövid percnyi időszak az életnek egy hosszú időszakát magában foglalhatja. Amikor az ember mély alvásban van, sem az éber élet, sem az álomélet nincs jelen. Ott az ember bizonyos boldogságot élvez. Benne van az Én, de a test nincs ott, de a finom ego még mindig ott van. Születés és halál szintén hamisak. Amint az Én elfelejtésre kerül, az „én” életre kel, és arra késztet bennünket, hogy születést és halált tapasztaljunk. A világi életbe való belegabalyodás rendkívül nehézzé teszi az életet, és az nagyon keménnyé vált, hogy túlhaladj azon. Aki valamivé válik, azt becsapta a Maya. Az érzéki objektumok élvezete iránti vágy erőteljessé válik az individuumban, és az által a Maya energiáját és erejét növeli. Azt mondják, hogy Ganapati (Ganesha) képét nem szabad fürdés nélkül megérinteni. De azt ki látja, hogy a fazekas kicsi fia belevizelt az agyagba, mielőtt a bálványt megformálták volna belőle? Röviden, amint a jivának végtagjai, kezei és lábai vannak, növekedniük kell. Mindazonáltal, amikor nincsenek ott, vagy kezdettől töröttek, hogyan tudja összetörni őket? Hogy tudna lenni bármiféle rombolás?

    Egy másik példában van egy ember, aki egy paisét (pai-se; egy rúpia töredéke) ad jótékonyságból abban a reményben, hogy száz paisét fog kapni a jövőben. Ez puszta tudatlanság. Mayának ez a természete. Kitalálni azt, és néhány eszközt használni, hogy elvesd azt olyan, mint egy szellem egy tevékenysége. Csak a Sadguru tanítása és tanácsa által oldódik fel. Igazi az álombeli ténykedés vagy hamis? Ki lehet találni valaha, hogyan és mikor következik be az álom? Hogyan tudja kutatni az ember azt, ami hamis? Volt egy város, amit soha nem építettek fel. Kitől kellene megkérdezni, hogy a várost miért nem építették fel? Értelmetlen dolog ilyenek után kutatni. Meg kell értened, hogy Maya képzelet csupán. Minden, ami megjelenik, hamis. Minden álomszerű. Nagyon nehéz meghaladni ezt a Mayát azoknak, akik igaznak tartják őt. Sok ember azt mondja, hogy „Mindez megtörtént”, vagy, hogy „Én mondtam mindezt, és aztán felébresztettek”. Amíg az ember ismételten kijelenti, hogy „Én vagyok”, addig azt mondja, hogy „Én csináltam mindent.” Addig „boldognak” vagy „boldogtalannak” neveztem magam, most a Sadguru áldása által ébren vagyok. Mondd, hogy „Meg vagyok szabadulva”, és az Guru kegyelme által van, hogy ez a Tudás felmerült.” Különben az ember a Mayát igazinak és valóságosnak gondolja, és beleragad a születések és halálok ciklusába.

    Azt mondani, hogy „én a testem vagyok" azt jelenti, hogy anyaméhen keresztül megszületni, de azt mondani, hogy „én Brahman vagyok”, teljesen a nélkül való. Aki ezt mondja, az a „Gurunak a fia”. A Brahmanban lévő „én”-t érezni, az individuumnak, jivának lenni. De amikor az „én” semmi, akkor minden Brahman. Meg kell néznünk, hogy milyen az „én” szerkezete. Ha az „én”-nek nincs szerkezete vagy formája, automatikusan igazolást nyer, hogy hamis. Amikor nincs saját szerkezete, hogy tudjuk bizonyítani a létezését? Ezért akkor kell bármit kijelenteni, miután az „én” szerkezetét megfigyeltük. Amikor az „én” eltűnt, az egész világ eltűnik, mert az egész világ az „én”-nel együtt Illúzió, hamis. Ezért a mondás, hogy „Amikor meghalunk, az egész világ a nemlétbe fullad.” Aki elvetette az „én” érzetét, valóban „Brahman Ismerőjévé” válik.
1935.10.1.

68. Brahman attribútumnélküli és Mayának attribútumai vannak

    A Tiszta Brahman Tiszta Tudatosságként tapasztalható. Ezt Nirgunának, vagy az „Attribútum nélküli Abszolútnak” nevezik. Az Illúzió (Maya) ezen belül van, attribútumokkal bír, és látható. Mit kell Mayának, és mit kell Brahmannak nevezni? El fogom mondani. Csak az elme gondol Brahmanra és Mayára. Az elmében semmit nem kijelenteni Brahman, kijelentést tenni pedig Maya. Brahmannal azonosulni gondolat. Valami „mást” képzelni szintén gondolat. Ami természetes, az attribútumok nélküli. Ha azt mondod, hogy „nem vagyok”, még az is a kijelentésed alapját képező fogalom. Csak azért lenne Brahman, mert annak, és nem másnak deklarálod? Nem! Az még a róla szóló kijelentés nélkül is létezik. Egyszerűen van, ahogy van. Mondod vagy sem, hogy van, egyszerűen van, ahogy van.

    Ha tudod, hogy „Ez” Brahman, és „az” Maya, a negyedik testnek, vagy „Turya Állapotnak” nevezik, amit „mindent-látó” állapotnak is neveznek. Turya mindent tudást jelent, de amikor a „minden” nem létező, mi az, amit tudni kellene? Brahman helyes gondolat, és Maya hamis gondolat, képzelet. A „Tanú”, az „Élet-Erő”, a „Hatalom”, mind csak Brahmanra vannak ráróva. A tanúság minősége minden ok nélkül jön létre. Miért? Mivel ellentmondás van a kettősségben, a megfigyelő tulajdonsága létrejön. A „Chaitanya Hatalma”, az Élet-Energia, szintén hamis rárovás. Az edényen belüli tér, a szobában lévő tér, és a külső tér fölöslegesen használt nevek. Mindezen végtelen számú formát és nevet azért használod, mert a Mayát valóságosnak érzed.

    Mély alvásban nincs tér és nincs idő. Az ébrenlét állapot csak egy hosszú álom. Amíg az Illúzió valóságosnak tűnik, a tanúság igazinak látszik. Az elme mindennek tanúja, de ha nem kell mondania semmit, „nem-elmévé”, vagy „elmén túlivá” válik. Az elmének most nincs panasza, és nem vágyik semmi többre. Saját Lényünk felismerésével a vágy csönddé válik. Csak e felismerés által békés az elme. Ami azt jelenti, hogy semmit nem kell mondania. A vágyakozó elme nincs többé. „Nem-elme”, vagyis unmani lett. Ezek mindegyike tudományos kifejezés. Ez a világ Illúzió. A szavak és a törvények mindegyike csak az Illúzióban létezik. Amikor kettősség van, minden van. Amikor a kettősség elmegy, minden elmegy. Az törvények mindegyike, a tudomány, a szabályok, minden elmegy. Ez olyan, mint egy dolog tulajdonos nélkül, amit a kormányzat elkoboz, és akkor a kormányzat birtokolja. A kormányzat mindenható. Ebben az Illúzióban te a tulajdonod vagy. Egy pénzkölcsönző elvesztett tízezer rúpiát. Annyival vált szegényebbé, mint amennyivel csökkent a gazdagsága. A királylány feleségül ment egy koldushoz, és nincstelen lett. Ha herceghez ment volna, királynő lett volna. Egy darab szantálfát adtak egy cipésznek, és az mindennap az állatok irháját verte vele. Aki a nagyok társaságát megtartja, maga is nagy emberré válik. Aztán ő ennek az egész világnak a tulajdonosa. Amikor az elme eltűnik, a Tudás test negyedik szintjén (én vagyok) tartózkodott, a Turya Állapot eltűnik, és az individuum és Isten (Jiva és Shiva) kettőssége szintén eltűnik. Kettősség és nem kettősség mindkettő eltűnik.

    Röviden, csak fogalom dolga, vagy a hozzáállásodé, hogy kettősség vagy nem kettősség van. Ki mondja, hogy nem kettősség van? Ez az, ahol az Illúzió és Brahman problémája megoldható. Amikor azt mondom, hogy „én nem vagyok”, akkor az Illúzió Brahmannak való kapcsolata megszakad. Az elme az, amely az Illúziót és Brahmant elképzeli. Amikor az elme nincs többé, minden csak Brahman. Van egy mondás, hogy amikor a hattyú elutazott, a varjú lett a Miniszterelnök. Amikor a hattyú megint Miniszterelnök lett, akkor minden vallás védett volt. A vallás természetes funkciót jelent. A saját vallásunk jó, a másik vallás félelmetes. Aminek a létezése minden képzelettől mentes, az tiszta Brahman, amit a „Tudós Emberek”, a Jnanik tapasztalnak. Brahman megértésekor „nincs másik dolog” ami megismerésre várna. Amikor az ember nekilát Brahman megismerésének, a Tudatosság a „nemlétbe” merül. Elmében az ember kételkedik a „nemlétben”, mert nem tudja tapasztalni. „Tapasztaló nélkül hogy jöhetne létre tapasztalás?” Brahman tapasztalása előtt meg kell szüntetni az elkülönülést. Találkozhat a Nap valaha is önmagával? Ha elkülönülés van, Brahman nem tapasztalható. Elkülönülés nélkül aztán minden Brahman. Ha valaki „mindent” tapasztal, hogy tehetné azt, kivéve hogy a tapasztalattá válik?

    A tapasztalat azt jelenti, hogy a „másik” belép a Tudatosságba. A másik jelentés valami „más”. Tudnunk kell, hogy az a másik micsoda. Annak a lenyomata, aminek, önmagát kivéve, a Tudatosságban kell rögzítettnek lennie. Amikor a „másik” megértésre került, az arra utal, hogy azt is megértjük, hogy mi mik vagyunk. A megvalósításnak értenie kell. Máskülönben micsoda? Azt mondani, hogy „egyetértek” az, hogy „meg vagyok győződve a megvalósításról”, az Illúzió. Az Énnek valódi természete a megvalósítás. Ő van, ezért megvalósítás is van. Ha Ő nincs, megvalósítás sincs. Ha azt gondoljuk, hogy a tapasztaló más, mint az Én, a koncepciót azonnal el kell égetni, egyébként meg fog romlani, és büdös lesz. Meg kell értened Paramatmant, mint ami nem test, és hogy az „Az”, amely megvalósít. Bele kell olvadnod az egységbe, és onnan kell látnod. Az a látás helyes útja. Akik azt mondják, hogy megismerték Őt, távol állnak Tőle. Ez az a rejtvény, amelynek a megoldásához a Sadguru szükséges.

    Szilárd bizonyossággal mondom neked, hogy ha egy elkülönült megfigyelőként értesz, bele fogsz esni a nemlétbe, a Tudatlanság sötétségébe. Ha az ember úgy véli, hogy az „űr” Brahman, és aztán visszatér, hidd el nekem, hogy az űr soha nem lehet Brahman. Az űr, vagy nemlét, a Tudatosság egy sajátságos állapotának a minősége. Brahman azon túl van. Mivel a megfigyelő nem nyert el semmit, a megfigyelőt kell figyelni, és aztán Brahmant Brahmanként kell tapasztalni. Legyél Az, és tartózkodj az Énként, ami „magától értetődő”. A Szentek azt mondják, hogy te az Én vagy, így ki az, aki azt mondja, hogy te az elme vagy? Kinek értetted meg a szavát? A látnok tanácsában bízni maga a tapasztalat. Az elme természetes késztetéssel bír az Ő megismerésére, de ebben az erőfeszítésben vakká válik az elme, mivel nincs képessége az Ő megismerésére. A dolog, amit tapasztalni próbálunk, mi magunk vagyunk. A virágok hogy élvezhetnék a saját illatukat? Amikor a testtel való azonosulás abbamarad, az ember Brahman. Az ember énje valójában mindig egyedül Brahman. Amikor ezt megértésre kerül, a Tudás a munkáját elvégezte. Ily módon, Dasbodh része a Tudáson befejezetté válik.
1935.10.2.

Kategória: Sri Siddharameshwar | Hozzáadta:: nisargadattin (2014 Július 24)
Megtekintések száma: 389 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]