Főoldal » Cikkek » Sri Siddharameshwar

Az önmegvalósítás mestere 6-10 fejezetek

6. Isten a legfelsőbb Én, a Paramatman

    Ha arra törekszel, hogy Istennel legyél, vesd el az Illúziót (Mayát)! A remény, amely szíved és elméd legbelső rétegeiben mélyen rejtőzik, az egyetlen Illúzió. Az Illúzió fátylat von az Énre. Az Én odabenn van, és arra az Illúzió egy burkot borít. Brahman egyedül „Tiszta Tudatosság”. Az emberi elme természetéből fakadóan rendszerint kifelé forduló, tárgyakra fókuszáló. Amikor az elme vágynélkülivé válik, és úgy marad, akkor Brahman. Mindazonáltal ne tekintsd úgy, hogy az elme Brahman! Az állandó érzéki tárgyakra való gondolás el kell, hogy sötétítse az Ént. Amikor a figyelem az Énről a tárgyak felé fordul, ezt nevezik az elsötétedés kezdetének. Ez az Illúzió.
Ez az elme.

    Gondolatok nélkül maradni Brahman. A természetesség a Brahman jele. Ekkor nincs aggódás, nincs kívánás, és nincs vágy. Ebben a természetességben, még ha az ember egész királysága vész is el, az elme nem érez aggodalmat. Amikor az elme tárgyas működése véget ér, a természetes állapot kel életre, és az ember megszilárdul az Énben. Amikor az aggódás és a világi élettel való törődés abbamarad, az Én elsötétülésének vége szakad. Az Illúzió akkor Isten (Vishnu) játékának látszik, és látszik, hogy csak Ő van. Amikor csak Isten játékának látszik, az Illúzió az elmét vágynélkülivé és aggódásmentessé teszi. Az individuum (Jiva) illúziója sóvárgásokkal és vággyal teli marad. Az individuális ego vágya még odáig is eljut, hogy azt várja, hogy a halál eljövetelekor egy csepp vizet kap a szájba. Eközben, a Tudatosság, amely az Én, soha nem törődik a testtel. Mi haszna akkor Isten nevének vagy egy mantrának az ismételgetése a halál idején az Én számára? Ez a kulcsa a Vágynélküliségnek.

    Milyen hosszú ez a földi élet? Az egyik láb a sírban van, míg a másik láb a házban. Mi haszna ennek a családi életnek? Ez a hozzáállás a jele a Vágynélküliségnek. Mindazonáltal egy olyan ember, aki kötődik világi élethez, jóllehet akár holnap meghalhat, tovább folytatja összes tevékenységét, mintha élete több száz éven keresztül tartana. A vágy nélküli ember úgy tekinti az ezeresztendős élettartamot, mintha csak egy pillanat volna.
A kötődés a szívben, amely a részvét formáját az létezők felé viszi csak Isten illuzórikus játéka, és nem más, mint világiasság és aggodalom. A Legfelsőbb Énért, a Paramatmanért kell élnünk, és időnket a Paramatman szolgálatában kell fordítanunk.

1934.11.20. reggel

7. Az észlelés objektumai megszűnnek az észlelővel együtt

    Bölcsességgel való látásnak éreznie kell, hogy „Minden Brahman”. Hallottad ezt, de ez nem jelenti azt, hogy hallani kell csupán. Azt jelenti, hogy tapasztalni kell. Minden lény alapvetően Brahman természettel rendelkezik. Ha elkezdesz elemezni másokat, eggyé válsz az elemzettel, egy elkülönült entitássá válsz, és ez rabszolgaság számodra. Amikor egy másik emberre tolvajként gondolsz, akkor elméd tartalma a „tolvaj”, mivel egy tolvajra gondolsz. Amikor világi tárgyakról beszélsz, mindent valóságosnak tartasz, és ennek megfelelően viselkedsz. Mégis, amikor spirituális instrukciókat hallgatsz, vagy megértésre jutsz azokat illetően, ritkán tartod azokat elmédben igazként. Őrizd meg a hozzáállást, hogy „Minden Brahman”, és cselekedj azzal a meggyőződéssel, hogy ez igaz! Ne szunnyadóként tartsd életedben, pusztán annyit mondva, hogy: „Hallottam”! Próbáld ki azt életedben, és lásd, hogy igaz, vagy sem! Ha úgy tekintesz mindenre, mint ami egyedül Paramatman, akkor Istenné (Shivává) válsz, de ha úgy tekintesz mindenre, mint ami pusztán a fenomenális földi világ, akkor csak egy individuum (Jiva) maradsz.

    A világ annak megfelelően jelenik meg, ahogyan tekintesz rá. Ha különböző formákban lévő Brahmanként tekintesz rá, akkor mindenhol egyedül Brahmant fogsz látni. Ha ezt teszed, az „én” láza, az ego büszkesége elolvad. Például, ha van feleség, akkor férj is van, de ha nincs feleség, akkor kinek lehetne a férje? Mivel van a látott, ezért van a látó. Ha semmi látnivaló nincs, hogy tudna létrejönni a látó? Ha elveted a látottat, akkor egyedül Brahman van. Ha az összes tulajdonodban lévő dolog elpusztul, az elme mire tudna gondolni? Amikor az „én” érzése alámerül, vagy megfullad, akkor egyedül Brahman van. A Színtiszta Brahman jele az, hogy ilyen dolog, mint „én” vagy „jómagam”, nem létezik, abban az állapotban. Bármi van, az egyedül Brahman. Amit objektíve személyként észlelsz, aminek valamilyen neve vagy címkéje van, úgymint Mr. „ez és ez”, az nem Brahman. Ha nem látod, hogy te magad ki vagy, mi haszna olyan megszentelt helyekre zarándokolni, mint Varanasi, vagy más ilyen helyek? Ha nincs ébredés belül, az ember Énjének spirituális természetében, mi haszna Brahmanról beszélni, mint egy papagáj?

    Távolítsd el a mérget, amely elmédre hatott! Tapasztaltabbá válsz a szerint, amit ismételten, újra és újra teszel. Szokása szerint mindenki érzéki tárgyakról beszél. Vesd el ezt a szokást, és beszélj Brahman bölcsességéről! Ily módon, ha állandóan „Azt” gondolod, Brahmanná válsz. Idődet a Spirituális Tudás megvitatására kell fordítanod! Ha újra és újra érzéki tárgyakról beszélsz, ezzel csak még világibbá válsz. Az Önmegvalósításra pályázó tartsa azokat közeli rokonainak és barátainak, akik e témák iránt érdeklődnek. Ne pazarold az életedet másokkal való beszélgetésre!

    Ritka szerencse, ha olyanok a rokonaid, akik rajongók. Ha nincs Én-tudomásod, mi haszna az összes világi ténykedésnek? A tanács, amelyet „igazi rokonaink”, a Szentek adtak, közvetlenül alkalmazható a napi életben, mert az a tanács egy dialógus az Egységben. A Mester, aki megmutatja számunkra „Megszabadulás Útját”, a mi igazi rokonunk. Az embernek hangolnia kell önmagát, mintha egy Veena (indiai hangszer) húrjait feszítené. Ha a hangszer jól van hangolva, a hangja zengeni fog. A Mesterrel való kapcsolatodnak ilyennek kell lennie! Az igazán szerencsés, aki segít önmagán.

1934.11.20. este

8. Dobd ki a lustaságot!

    Lényegét tekintve formanélküliek vagyunk, minőség vagy forma nélkül, és „Tudatos Értelem”-mel tele, akár az ég. Ezt az állapotot „nemlustaság”-nak nevezik. A test-tudatosság, az „én a test vagyok” koncepció az igazi lustaság. Ezt véglegesen el kell vetned! Miközben elhagyod ezt a lustaságot, Hari Isten irányában (Vishnu) legyen áhítatod, és legyél „A Formanélküli Isten”, Shiva, és maradj Shivaként!

    Miközben az úton haladsz, egy bizonyos távolságig látod az írást az útjelzőn, és kapsz támogatást a további utadhoz. Ha évmilliókon keresztül személyként (Jiva) végzel mindenféle tevékenységet, semmilyen előnyt nem fogsz szerezni, de ha Istenné (Shivává) válsz, majd ezután Istent imádod, meg fogod kapni imádásod gyümölcseit. Legyél király és uralkodj! Legyél maga Isten, és imádd Istent! Néha az aspiráns ellustul, miközben imádkozik. A lustaság itt a test-tudatosság szintjére való visszaesést jelent. Imádd Istent az által, hogy elhagyod a test-tudatosságnak ezt a lustaságát! Ezt kell tenned újra és újra, szilárd elhatározással! Ne engedj a lustaságnak!

1934.11.21. reggel

9. Én és nem-Én

    A vágyat aggodalom kíséri. Amíg az elme vággyal teli, addig az aggodalom is jelen lesz. Amikor a vágy megszűnik, aggodalom sincs többé. Az utcai séta során sok dolog látható, mégsincs hozzájuk kötődésünk. Azonban, amikor az „enyém” érzése megfogan, vágy merül fel, és az ember azonnal megszállottá válik a tárgyak által. Érezni, hogy valami az „enyém” az maga rabszolgaság. Mi a miénk valójában a fizikai testben? A test számára a levegő, ami bent van, kimegy, és a kinti levegő bejön. Mi a tiéd ebben a folyamatban? A test körüli kb. kétlábnyi területen állandó levegőáramlások vannak. A kifinomultan látó tudatában lehet ennek.

    Különleges napok és fesztiválok jönnek és mennek, és te azt gondolod, hogy a dolgok a világban állandóak és a tieid, de nem látod, hogy te valójában mindezen tárgyi dolgokat megelőzően létezel. Amikor a tárgyak észlelése véget ér, a tárgyak iránti vágy ugyancsak véget ér, és nem számít, hogy léteznek-e a tárgyak, vagy sem. Ha gondolod, hogy ami csupán porból készült, a tiéd, azonnal világivá válsz. Az elme, amikor az Énben tartózkodik vágynélküli, és amikor „énként” vagy „enyémként” a fizikai testre összpontosul, vággyal van tele.

    Valóban különös ez az öt elemből álló teremtés. A minden testben játszó „Egy Létező” a mindent átható „Egyetemes Én”. Értsd meg, hogy „Mindez Brahman”. A gyűrű és az arany példáját használják általában. Ha a gyűrűt aranynak tekinted, akkor csak az arany látszik, mint szubsztancia, de ha gyűrűként nézel rá, akkor elkülönült tárgynak tekinted. A víz az víz, az óceánban és a vizeskorsóban egyaránt, de a korsóban lévő víz elkülönült, ha a vizeskorsót elkülönültnek tekinted, nem tekintsd hát elkülönültnek! Tudd, hogy „Mindez Brahman”!

    Tekints minden barátodra úgy, hogy ne legyen kettősség vagy idegenkedés az elmében! Amikor megismétled a kijelentést, hogy „Minden Brahman”, akkor hozzáállásod miért nem változik ennek megfelelően? Azért, mert gondolkodásod az erény és bűn elképzelései által torzított, és egy kritikus vagy dualisztikus hozzáállást veszel fel. Aki tetszik neked, azt jó embernek tekinted, a másikat pedig rossznak. Mindazonáltal, nemde többen mások az úgynevezett „rossz” embert jónak nevezik? Egyébként, te magad mennyire vagy jó? Nincsenek olyanok, aki rossz embernek tartanak téged? Sokan még Istent is jónak illetve rossznak gondolják időnként.

    A bölcs azt kérdezi, hogy mivel mindenki a körülmények rabszolgája (a test végzete szerint él), hogyan tudunk különbséget tenni jó és rossz emberek között? A körülmények hozták létre a különböző kasztokat, például az ácsokat és a vargákat stb. A különböző foglalkozások címkéi arra késztetnek bennünket, hogy az emberekre elkülönültként gondoljunk. Különben hol a különbség a kasztok stb. között? Senki nem rossz vagy jó. Minden test a körülményeknek alávetett. A gyermekkor, ifjúság, és öregkori szakaszai mindenkinél jelen vannak. A fiatalembernek fekete bajsza lesz, és nem fehér, míg az öregember, aki fogatlan, nem kaphatja be a kemény étel morzsáit stb. Röviden, ne gúnyolj ki másokat! Minden a körülményeknek alávetett. Viselhet hosszú hajat, vagy szakállt az ember, mindez a preferenciájának a dolga. Miért kellene utálnod bárkit is ilyenek miatt? Tekintsd a téged bírálót, vagy téged okolót kedves embernek! Tartsál fenn nyitott, szerető hozzáállást azok felé, akik sok bajt okoznak neked, és maradj gyűlölködés nélkül! Csak akkor leszel Brahmanként.

    Az aggodalom nagyon korán megöl bennünket. Aki aggódik, azzal az aggodalommal hal meg, és a gyűlölet nagyon nehezen viselhető teher. Vishwamitra, aki agglegény volt, sok spirituális gyakorlatot végzett, de még a gyilkosságra is készen állt, amikor elment, hogy irigységből és féltékenységből megölje a Bölcs Vasishthát. Azt mondják, hogy a zacskó sáfrány (nagyon finom ízű fűszer) Ördöggyökérré (csípős fűszer, erős ízzel és szaggal) vált, csak, mert annak szomszédságában volt. Amikor a büszkeség elmúlik, a téged idegesítő tüske is eltűnik. Öld meg a büszkeséget, és akkor te magad leszel az „Isteni Bölcs”, vagy „Brahmarishi”. Borulj le az előtt, aki utál téged! Ha úgy döntesz, hogy valaki rossz, akkor te magad váltál rosszá. Aki nem gyűlölködik, az maga Brahman. A veszekedés félreértést jelez. Az észlelt objektumok közötti megkülönböztetés kettősségének véget kell vetni! Ne gyűlölet vagy ellenségeskedés, vagy jó és rossz jegyében gondolkodj! Csak akkor válsz Brahmanná. Ne legyél ellenséges senkivel!

1934.11.21. este

10. Igazi lemondás

    Az élvezethez való kötődés rabszolgaság. Ha azt mondod: „nincs szükségem semmire”, akkor az összes probléma véget ér. Aki azt mondja: „akarom”, nem kap semmit. Aki azt mondja: „nem akarom” mindent megkap. Az oroszlánt kötődés miatt ejtik csapdába, és az elefánt szintén a táplálékhoz való kötődése miatt kötik meg. Ez a Káprázat (Maya). Ez az, amit rabszolgaságnak neveznek. A férfi a nőhöz való kötődése miatt válik szánalmassá. Csapdába ejti őt a vonzalom, mert minden nap élvezetre vágyik, és ez a szükségletévé válik. Amikor kötődésének igézete növekszik, rabszolgává válik, mintha csak láncra verték volna. Az ember azért válik kötötté, mintha megbilincselték volna, mert vágya megnövekedett. Ha a vágyat „Vágynélküliség” váltja fel, akkor a rablánc eltörik.

    Ez a természete annak az instrukciónak, amit Úr Krishna a tanítványának, Uddhavának adott. Amikor Uddhava azzal kapcsolatban kérdezte Krishnát, hogy hogyan lehetne teljesen vágynélküli. Sattva minőségből született „Színtiszta Vágynélkülivé” akart válni. Ha valaki a másoktól a kötődés hatásairól hallottak alapján válik vágynélkülivé, ezt a szenvtelenséget „Tamaszikus Vágynélküliségnek” nevezik. Ha valami feláldozásra kerül az Öntudomás elnyerése céljából, akkor a szenvtelenség állapota „Rajaszikus Vágynélküliség”, amely a Rajas minőségből született. Amikor az elme arra a meggyőződésre jut, hogy minden objektum illuzórikus, ezt „Szattvikus Vágynélküliségnek” nevezik. Színtiszta „Szattvikus Vágynélküliséggel” az embernek nevetni lenne kedve az elképzelésen, hogy lemondjon bármiről. Volt-e valaha igazából bármiféle rabszolgaság, hogy le kelljen mondani? Összekötözted magadat olyan kötelekkel, amelyek nem is léteznek. Azt mondhatod, hogy levetetted a béklyókat, de csupán ahhoz ragaszkodtál erősen, ami még csak nem is volt a tiéd. Mi volt a tiéd valaha is? Mit vetettél el? Ez az, amit igazi „Színtiszta Szattvikus Lemondásnak” neveznek. Ha soha semmi nem volt, amit el kell vetni, akkor mi az, aminek távoznia kell?

    A patkány kiválóan tudja mondani, hogy lemondott a táplálékról, amely a macska előtt van, de dicsekvése haszontalan, mert abban a pillanatban, hogy a táplálékért próbál menni, biztos, hogy meghal. De mégis azt mondja, hogy lemondott. Halállal lakol, ha enni próbál. Azért van életben, mert nem próbál. A lemondással való nem büszkélkedés szintén fontos aspektusa a lemondásnak. Ha természetes állapotodnak megfelelően cselekszel, akkor milyen áldozatot hoztál? Ki volt ez az „én”, és hogy volt ez az „én” valaha kapcsolatban „kivel”? Ki volt az „enyém”, és mi volt valaha is az „enyém”? Mindez csak Káprázat volt. Egy történet azt meséli, hogy egy ember azt hallotta egyszer, hogy nagy érdemeket lehet szerezni ezer lelkész (Brahmin) számára adott vacsora révén, de neki nincs elegendő pénze erre a célra. Ezért a célból, hogy érdemet szerezzen, adott tíz rúpiát egy Brahminnak, és nem ezer ember számára adott vacsorát. Így azzal a 10 rúpiával egyetlen Brahmint lakatott jól. Na, most, miféle áldozat volt ez, amivel elkerülte az ezer vacsora felajánlását?

    Jegyezd meg, hogy akik nyilatkozatokat tesznek a lemondásról, amit tettek, valójában csak képmutatók! Volt egyszer egy Bhartruhari nevű király, aki azt gondolta, hogy lemondott mindenről. Ahelyett, hogy elméjét Istenre összpontosította volna, arra a lemondásra kezdett koncentrálni, amit megtett. Az ilyen áldozat nem igaz áldozat. Ne legyen benned semmiféle büszkeség a lemondásod miatt! Aki azt mondja, hogy lemondott, az nem igazi lemondott.

1934.11.22. reggel
Kategória: Sri Siddharameshwar | Hozzáadta:: nisargadattin (2014 Március 09)
Megtekintések száma: 413 | Hozzászólások: 3 | Helyezés: 5.0/2
Összes hozzászólás: 3
0
1  
Nisargadattin, nagyon örülök az új fejezeteknek! Remélem, hogy mások is értékelik majd ezt a felhígítatlan ismeret és tudásanyagot a megvilágosodás útján. Köszönöm!

0
2  
Borcsika, kívánom, hogy ne puszta (szak)irodalomként, tudásanyagként olvasd, hanem élő tudásként, amely meghatározza a hozzáállást, attitűdöt. Amely alapján - és ezt ne vedd kötözködésnek - nem fogsz ilyeneket komolyan gondolni, hogy "... mások is értékelni fogják ...", mivel hogy nincsenek mások. Csak Brahman van. És én Az vagyok.

0
3  
Köszönöm. Természetesen, amíg nem tapasztalom, hogy nincsenek mások, addig így fogalmazok. Az értelmemmel tudom amit leírtál, és törekszem is a megvalósításra ahogy a Mester is mondta... smile
Nem szakirodalomként tekintek rá. Én élő tudásnak nevezném, ahogyan Te is mondod.

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]